2014. december 16., kedd

David Farland: Rúnalovagok



Így év vége felé már nagyon nem hoztam könyves bejegyzéseket. Ez többnyire azért volt, mert két sorozattal is végeztem, ebből most az egyiket fogom nektek bemutatni. Ez egy fantasy lesz most, amit melegen ajánlok mindenkinek, aki nem az egy kötetes történetekre szakosodott, és szeretne elmerülni egy eddig számára ismeretlen világban.

Összesen 3 részből áll, egy fejezete pedig, két-három kötetből. Pont ezért, arra gondoltam, hogy ezt nem szedném szét különálló bejegyzésekre, hanem egészben mutatnám be nektek.
Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, viszont, vissza lehet jönni olvasni, ha fárad a szemetek. :)


A szerzőről:

1957-ben született Dave Wolverton néven, amerikai sci-fi, és fantasy író. Főiskolás éve alatt kezdett el írni, versenyeztette őket. 1987-ben indult be a karrierje, amikor első díját átvehette. Pályafutása során sokszor jelölték különböző díjakra, ezekből többet el is vitt magával. Szerkesztői munkája mellett a BYU-n több kortárs író tanára volt.
Feleségével és öt gyermekével Utahban él. Legismertebb műve a Rúnalovagok.

Fülszövegek
Rúnalovagok:
I. A mészárlás napja
Hatalmas seregének élén Raj Ahten, a Délvidék rúnaura Észak felé vonul. Legyőzhetetlen harcosok és fagyóriások tízezrei özönlenek, hogy elfoglalják Sylvarresta király várát, a Felvidék kulcsát. Az ifjú Orden herceg és hűséges testőre, a hatalmas erejű Borenson is a vár felé tart. Amikor útközben véletlenül megneszelik a támadás tervét, eszeveszett hajsza kezdődik, hogy még idejében figyelmeztessék a királyt. Közben Homályerde mélyén, ahová ember nem merészkedik, új életre kel a Föld hatalmas, ősi mágiája. Mert több forog kockán, mint egy királyság. Az ősi fák közé idegen lények merészkedtek, s magának az Életnek a fennmaradását fenyegetik.

II. A Földkirály
Raj Ahten, a világ leghatalmasabb rúnaura Észak erősségei ellen vonul. Egyszerre több várat is el akar foglalni, a következő célpont Longmot. Több ezer ember testi és szellemi erejének megszerzése után célja, hogy emberfeletti lénnyé váljon, aki hamarosan a világ urává lesz. A Tűzszövők pokoli mágiája támogatja, amely minden élőt elemészt. Binnesman, a titokzatos varázsló segítségével az ifjú Gaborn Orden herceg szembeszáll vele. Nem kis feladat áll előtte: Össze kell gyűjtenie az emberiség maradékát, hogy túléljék az eljövendő sötét korszakot. És ahogy az Időurak megjósolták, megjelenik a titokzatos Földkirály, aki eljön, ha végveszély fenyegeti a világot.

Farkasok szövetsége:
I. A Sötétség Harcosa
A tűzszövők élő lángokként énekeltek és táncoltak. Hamarosan egy zölden világító kapu jelent meg előttük. A tűzszövők eléálltak, megidézve a lángnyelveket és a hamut. Egyikük odalépett a kapuhoz, és eltűnt az Alvilágban. Egy idő múltán egy lény körvonalai öltöttek lassan testet. Sötét férfialak, hosszú, göndör, bozontos sörénnyel. A teremtmény kibontotta csillogó szárnyait. A lángok fodrozódtak és játszottak a húsán. Szemöldökén fény vibrált végig, és ugyanez áradt belőle is, amikor a vállára ejtette szárnyait. De valahogy furcsa volt a tekintete. Amikor felpillantott, a szeméből a legsötétebb mélység rettenete sugárzott.
Raj Ahten csapatainak harcedzett katonái felkiáltottak a döbbenettől, a harcikutyák visszahőköltek, és szűkölni kezdtek a rémülettől.
- A Hatalmakra! – suttogta döbbenten Gaborn. – Megidézett egy Dicsőségest!
- Ne hagyd magad félrevezetni! – kiáltott fel Binnesman. – Ez nem egy Dicsőséges! Ez a Sötétség Harcosa! Nem azért jött, hogy megmentse a Földkirályt, hanem hogy megölje!

II. A Pusztítás Pecsétje
Gaborn alatt a Föld remegni kezdett. Először lassan, mint egy távoli rengés, amely egyre erősödött, mintha a rengés önmagát szítaná, és sokkal nagyobbra nőne, mint amit eddig tapasztalt. Megérezte az erőt, ahogy kitörni készült. Hirtelen tágulni kezdett a Föld, mintha egy óriási ököl rázná. A Féreg levegőbe emelte fegyverét. A húsába égetett rúnák és a kirstályfény fegyvere belső fénytől izzottak. Sziszegő hangot bocsátott ki, amely dörrenve visszhangzott az égből. Carrais falairól és a közeli hegyekről. A Féregmágus közeléből, a Pusztítás Pecsétjéből, éjfekete felhő öltött testet. Olyan átok, amit egyetlen ember sem élhet túl.
Gaborn hagyta, hogy a Föld mágikus ereje betöltse egész lényét és végtelen hatalommá erősödjön. Elméjében felidézte a pusztítás képzetét, és hagyta, hogy nőjön, kiterjedjen, egészen addig, amíg érezte, már nem tudja tovább visszafogni.
A Földkirály kinyitotta az öklét, és kibocsátotta az erőt.

Varázslónak született
I. A Föld áldása
II. A rajtaütés
III. A pokol kapuja
A Földkirály Carris váránál fényes győzelmet aratott a férgek seregén. Ám ez csak az első csata volt, az igazi háború még ezután kezdődik.
Mélyen az Alsó Világban, a férgek leghatalmasabb mágusa, aki az Egy Igaz Mester nevet viseli, megfejtette az Ősrúna titkát. Azon mesterkedik, hogy egy minden képzeletet felülmúló varázslat segítségével összekapcsolja a Pusztítás Pecsétjét a Mennyek Pecsétjével és az Inferno Pecsétjével. A Tűz lángjai mutatták meg számára, hogy nem evilági Hatalmak segítségével miként egyesítheti a Tűz és a Szél mágiáját, és hogyan törölheti el az emberi fajt a Föld színéről.

Vélemény:
Egy év alatt olvastam el, mert tartottam kisebb szüneteket közben. Megmondom, hogy nem tetszett maradéktalanul, mert itt-ott középszerűnek találtam, és nem hajtott a vágy, hogy most azonnal kiolvassam az összes részét, mégis vissza-visszahúzott magához a sorozat.

Ha valaki ódzkodik újdonságot a kezébe venni a megszokott „nagyokon” kívül, akkor azt mondom neki, bátran fogja meg ezt.
A világa egyszerű, feudális, megvannak benne a rétegek, mint parasztok, uralkodók. Az ezekre a rétegekre jellemző típusjegyek is mind fellelhetők. A rúnamágiát nem ok nélkül használják csak azért, hogy legyen. A Rúnaúr képességeit gazdagítja az ember képessége, akitől elvette azt egészen addig, ameddig az eredeti tulajdonos meg nem hal. Ez is tetszett, hogy nem korlátlanok a lehetőségek, így talán megmaradni látszik az egyensúly.
Ez akár cserealap is lehet úr és szolgája között a regényekben.
Persze, nem mindegy, hogy milyen képesség birtokában van az illető, övé-e az, vagy másik embertől happolta el, esetleg erőszakkal veszik el a személytől, vagy sem. Szépen ki van fejtve ez is mind, szerintem tisztán érthető egy kis odafigyeléssel.
Ugyanígy van kibontva a mágiahasználat. Varázslók csak elemeket szolgálnak, s ha ellen mennek az elemük diktálta törvényeknek, elveszhetik felette az uralmat.

Ami nagyon tetszett, az a Napló. Vagyis olyan emberek, akik őrzik annak az emlékeit is, akikkel adományt (képességet) cseréltek. A másik fél minden lépésével tisztában vannak, tudják, mi történik velük. Ez vice versa működik. S mivel a történet szerint ők a történelem krónikásai jobbára uralkodók, fontosabb személyek mellett szolgálnak.

Az is pozitív, hogy van térkép a könyvekben, legalább tudjuk, merre megyünk.

Gaborn szép utat jár be, van karakterfejlődése.
A történet fordulatos, de nem annyira, hogy a végén már jojózik az ember agya, hogy mi mikor és miért történik benne. Pont annyi a háttér információ, hogy hagy koncot a képzeletnek is, ekképp a karakterek is nagyszerűen vannak benne ábrázolva. Teljesen egyet tudtam érezni minddel. Vitt a történet, előre kellett agyalnom, hogy mi hogy lesz leosztva, ki lép következőre, melyik mezőre.
Ez pedig, a történet haladtával egyáltalán nem csökkenő tendenciát mutat, hanem fejlődik.

Idézeteket most nem hoztam. Nem úgy kezdtem neki, felibe-harmadába pedig, nem szerettem volna.

Értékelés: 9/10
Persze, ha jól tudom, akkor ennek még van folytatása, de hát, így jártam. Majd megszerzem őket angolul. Viszont, aki nem ismeri, de teheti, az menjen, és olvassa el!

Ismeritek?
Tetszett?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése