2014. november 7., péntek

Simon Tamás: Vérmacska 2.



„avagy a világuralom Alfira tör”

Nagyon vártam, hogy olvassam, és féltem is tőle legalább ennyire, mert második rész, és az tényleg mindig kétségesebb, mint az első.
A végére rájöttem, hogy menthetetlenül alfinista vagyok.

Az ismertető és az idézetek nyomokban trágárságot tartalmaznak újfent!


A szerzőről

1987-ben született Nagyatádon.
Sok műfajban kipróbálta / kipróbálja magát, mint horror, burleszk, thriller.
Alfimacsek Facebook oldala: https://www.facebook.com/alfimacsek
Az író Facebook oldala: https://www.facebook.com/simontamaspage


Fülszöveg (moly.hu)
A Vérmacska visszatér és töketlenül is tökösebb, mint valaha. Tisztában vagyok vele, hogy a második részek, azok mindig szarabbak, mint az elsők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez most nem így lesz. Már csak azért sem, mert tanultam az első kötet hibáiból (ha voltak egyáltalán hibái) és tanultam abból is, hogy Szőrire nem szabad semmit bízni, mert mindent elszúr. Alfi, ez a két fröccsért vásárolt macskaátok ugyanott folytatja a naplóját, ahol abbahagyta. Elhozza a kurva világot, de ehhez most a világnak is lesz egy-két szava.

Kedvenc idézete(i)m
1)
Azt mondta, hogy mást nem is lehet tőlem, csak tanulni. Meg esetleg agyvérzést kapni.

2)
(…) csak a fákat kerülik esténként, amikor a bebaszinuszgörbén mennek hazafelé.

3)
(…) ő nem megy bele természetes vízbe, mert abban laknak a betegségek. Nem, mondom neki, a koponyádban laknak a betegségek, és azok irányítják a gondolataid, és ettől vagy hülye.

4)
Nézek rá, mint hülye gyerek a szemes szalámira (…)

5)
Más se hiányzik egy macska lelkének, mint ez a betonra sülés, hogy rohadnál meg!

6)
A Szőri rátért arra, csak úgy mellékesen, hogy mi lenne, ha fogyókúráznék, én pedig csak úgy mellékesen rátértem arra, hogy mi lenne, ha elásnád magad élve, és megrohadnál a föld alatt (…)

7)
A randi – ahogy Szőri hívja – előestéje olyan volt, mintha a halál faszára készült volna bojtnak.

8)
(…) annyira buták, mint egy zsák krumpli. Hiába köszöntem nekik, csak meredt nézés volt a válasz. Újabb bizonyítékot találtam tehát arra, hogy agy nélkül is lehet élni, mert ahhoz ugyan már hozzászoktam, hogy ez Szőrinek sikerült, de ő speciális eset, mert a hülyeség tartja életben.

Vélemény:
Mindent tartok, amit leírtam az első kötet ajánlójában. Még mindig imádom Alfit, és ha nem karmolná le a vádlimat (nem ő, hanem Mr. A), akkor itt nyugodt helye is lehetne. Csak szerintem egymás idegeire mennénk idő előtt.

Több érzelem volt benne, és talán ez a több érzelem volt az, ami mássá varázsolta ezt a kötetet, mint az előzőt, és talán a végét is ez ültette le. Mert számomra kicsit megálltunk a fejlődésben, és még az elköszönés is egy keserű szájízt hagyott nekem.
Amellett, hogy az első rész az utánozhatatlan, még mindig kibaszottul imádom ezt a kurva macskát, és ismételten felcsipegettem pár olyan káromkodást, amit be fogok építeni a szókincsembe.

Vegyes érzelmekkel tettem le, mert a káromkodás és rinyálás megütötte egy vezér határát rendesen, azaz, ha egy kicsit kevesebb lett volna, megadom a teljes pontszámot a könyvre. Hullámzó volt nagyon ebből a szempontból. Néha hozta az első kötetben megszokott szintet, néha átmentünk csak úgy picsogásba és álló sztoriba.
De erről nem ő tehet, hanem a kurva világ, ami szerencsétlenre rászakadt. :)



Értékelés: 7/10
Mindenkinek, aki bírta az első részt, aki bírja a cifrázásokat, vagy aki szeret röhögni. Még akár önmagában is megállja a helyét. Ja, és Alfi, írj, írj, írj!!!

Olvastátok már?
Tetszett?

2 megjegyzés:

  1. Én nekem még van belőle 6 oldal, de sosincs hangulatom hozzá...az elsőt imádtam...de ez szerintem...hát igaz, amit a hátán írtak...a masodik resz mindig szarabb...és most is így lett...nem az érzelmek miatt, hanem mert kb semmi nem történt...oké így is vicces...de akkor is...én ezt már kicsit untam, szóval egy darabig még nem ülök neki befejezni szerintem...:/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem hagyd az utolsó hat oldalt. A te szemszögedből, az venné el igazán a kedvedet.
      Az eleje még tetszetős, de nem sokkal a közepe után átfordultunk álló történetbe, és káromkodásokba, amelyek bár jók, mégsem az igaziak. A vége, az utolsó egy-két fejezet számomra pedig olyan volt, mintha azért írta volna meg, hogy "csak legyen".

      Törlés