2014. november 6., csütörtök

Leiner Laura: Késtél



Mr. A lepett meg vele valamelyik nap. Szerinte csak úgy, szerintem azért, hogy legyen pár nyugodt órája. Hála az internetszolgáltatónknak, ameddig ő partizott a munkahelyének szülinapi buliján, addig én itthon gubbasztottam, és kiolvastam a könyvet.

Számomra két szempontból volt aktuális. Egyfelől annak kapcsán, hogy nincs nekünk szükségünk annyi sztárra, mint amennyit egy évben kitermelnek a tehetségkutatók. Másrészt pedig, mindenki úgy harangozza be az „újítását”, mintha ő fedezte volna fel, holott az autentikus csak az első. A többi másolat… csak a csomagolás/menedzselés más.


A szerzőről

Ifjúsági bestseller szerző. 1985. április 22-én született Budapesten. Első regényét 18 évesen írta, Remek! címmel, mely 2005-ben jelent meg. A Szent Johanna gimi ifjúsági regénysorozatának első kötete 2010-ben jelent meg a Ciceró Könyvstúdió gondozásában.


Fülszöveg:
Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt.
Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjébe hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét eszi egy nagyon zűrös hét.
A KÉSTÉL a Bexi-sorozat első kötete.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Hatszázan nyerték már előtte ezt a versenyt. Most ő is meg fogja nyerni. Lassan többen vannak, akik nyertek már énekes műsorban, mint azok, akik nem.

2)
Egyszer voltam Bogyóék házibuliján. Soha többet nem megyek. Valaki megharapta a vállamat. És a lakásban nem volt kutya.

3)
- Én ebben nem megyek ki! – kiáltottam kétségbeesetten.
- Ne kéresd magad, Bexi, a ruha csodálatos.
- De nem rajtam. Úgy nézek ki, mint akit lenyelt egy nagy, piros fenyőfadísz.

4)
(…) Miről szól?
- Amiről a dalok általában szoktak – vonogattam a vállamat.
- Pénz, jó kocsik, nők? – vigyorgott.
- Szerelem, összetört szív, magány – kontráztam.
- Ezek szerint másmilyen zenéket hallgatunk – nevette el magát.

5)
- Beka – fúrta a tekintetét az enyémbe. – Mindketten tudjuk, hogy az esetek többségében ugyanazon gondolkodunk.
- Mégpedig? – grimaszoltam, előre félve a választól.
- Rajtam.

6)
- A boldogság nem motivál – vontam meg a vállamat hanyagul. – A boldogtalan embernek legalább mindig van mire vágynia. Ez a legjobb inspiráció.

7)
Egy kategória, egy stílus, egy műfaj, ugyanaz a koncepció. Úgy vannak vele, hogy ha egy siker lett, a többi is az lehet.

Vélemény:
Ha infantilizálni szeretném magam, akkor azt mondanám, hogy Bogyóért és Mr. A-ért egy-egy nagy piros pont. Mr. A engem Bogyónak nevez, úgyhogy benne voltunk a könyvben. De nem teszem, ez csak egy nagyon mellékes megjegyzés volt.

Nagy Márk az első olyan férfi… akarom mondani, hímnemű karakter, akit az írónő előző regényének főszereplőjével, Liával összekötnék, és kitenném őket egy lakatlan szigetre, őrjítsék meg egymást nyugodtan.
Bexi a szememben tipikus 17 éves, akárcsak Anti és Geri.
Bexi anyukája laza, talán túlságosan is laza egy hétköznapi anyához mérten. Lili, Bexi húga meg egy aprót kidolgozatlan volt. Szóval, szokáshoz híven típuskarakterekkel állunk szemben, bár nem annyira, mint a korábbi kötetekben.
Azt hittem, hogy a vicces beceneveket nem lehet hova fokozni, de a Puding, Bogyó és Körte megmutatta, hogy de, lehet.

Kicsit úgy éreztem, nem volt benne meg a szokásos tűz. Nem ragadott meg, és nem vitt magával, nem volt frappáns, mint ahogy megszoktam. Nem volt rossz, csak hiányzott a lendület. Lehet, hogy túl magasra teszem a lécet, de lehet ez még sokkal jobb.

Az, hogy mennyire lenyomata az előző könyveknek, erről inkább nem tennék említést, mert nem ez a lényeg, hanem, hogy keveri össze az író a részeket. Ebben az esetben jól. Egy valami van, amit általában nem tudok hova tenni, hogy mindig van egy punk, egy rocker, egy kívülálló a kötetben, aki bár über jófej, mégsem indokolt a létezésük. Itt a Fogd be Aszád zenekar jelentette ezt nekem, akiknek a neve még több poénra hivatott, tiniregényben viszont megértem a kiaknázatlanságot.

Akartam írni egy bejegyzést a körmös blogok többségéről, illetve a most nagy népszerűségnek örvendő könyves videókról, de az utolsó kiemelt idézet bőven jól lefedi, amit gondolok.
A vége pedig kissé hatásvadász, ám legyen.

Értékelés:
8/10
Nem volt maradéktalanul jó, és mivel első kötet, még túlpontozni sem szeretném. Nagyon várom a következő részt. Mindenkinek ajánlom, aki olvasott már a szerzőtől, illetve azoknak is, akik szeretik az ifjúsági irodalmat.

Olvastátok már?
Tetszett?

2 megjegyzés: