2014. november 19., szerda

GyIK # 1. : Miért gondolja mindenki, hogy sátánista vagyok?


Vannak gyakran előforduló kérdések a bloggal, Mr. A-val és velem kapcsolatban. Gondoltam, hogy időről időre egyet kiválasztok, és azt elmagyarázom egy bő lére eresztett bejegyzésen belül.

Ez most azért aktuális, mert ma jöttem haza, és megállított két némber (nem először), hogy gondolkodjak el egy feljebbvaló létezésén, és ha nem hittem eddig, akkor térjek meg, mert máskülönben tüzesen fortyogó üstbe fogok kerülni. Nem álltam meg, nemet intettem a fejemmel, erre megfogta a karom, és megkérdezte, hogy sátánista vagyok-e?
Mondtam neki, hogyha már kétezer éve próbálkozunk, és mégsem történt semmi, bolygatom inkább a másik oldalt, és eljöttem. Általában élek a megdöbbentés erejével, mintsem ténylegesen azt mondom, amit gondolok, mert a végén ott maradnánk egy okafogyott vitában.

Nagyon sokszor előfordul, hogy a vélekedésem, kérdéseim kapcsán rám nyomják ezt a bélyeget. Ismerősök, ismeretlenek, ti, mint olvasók.


Nem vagyok semmilyen „ista”. Igaz, amikor kisbabaként megkereszteltek, lepisiltem a papot, de még ezt sem tartom véleményem kinyilvánításának, hiszen, akkor még csak bájosan mosolyogtam. Ahogy cseperedtem, úgy voltam vele egyéb okok miatt, hogy nem sorolom be magam sehova. Azon egyszerű oknál fogva sem, hogy ameddig meg nem találom azt, ami az én életemben az űrt kitölti, nem teszem le a voksomat. Legyen logikus, és ne csak annyi legyen benne, hogy „hinni kell, hogy megmutassa magát”. Én ezt nem fogadom el.

Hozzáteszem, semmi bajom azzal, ha valaki hisz valamiben, valakiben, ez mindenkinek a saját egyéni szociális problémája. Egyet kérek, ne erőltesse rám, és akkor barátok leszünk. Vitázni, elmélkedni szeretek erről, de ne akarjon meggyőzni arról, hogy erre nekem szükségem van.

Tudom, hogy eléggé határozott véleményem van, és ezt nyersen tálalom. Sokszor egy-egy ténymegállapításra is zsigerből prüszkölök. De még olyan embert sem sikerült találnom, aki ténylegesen normális válaszokat tudott volna adni azokon a begyakorolt mondatokon kívül, amiket mástól már hallott és magáénak tekintette.

Szóval, azért, mert:

- nem fogadok el feltétel nélkül egy teremtéstörténetet,
- szeretem a heavy metalt, és szeretem a fekete ruhákat,
- van ötágú csillagos medálom,
- sok mindenben egyetértek LaVey gondolkodásában,
- kételkedem és megkérdőjelezek mindent,
- nem kérek bocsánatot azért, mert élvezem az életemet, és tobzódom a főbűnökben,
- szeretek különbözni másoktól, nem a csordával tartani,
- olvasgatok néha a témában,

nem hinném, hogy sátánistának kellene tartani.


Nem áldozok semmit, nem megyek dekadens szektákba, csak nem állok a „jó” oldalán – ha van ilyen, mert szerintem ez megítélés kérdése -, attól még nem gondolom, hogy sátánista lennék. Én magamban hiszek, én vagyok a saját istenem, és kész.
Egyik barátnőm mondta, hogy nem biztos, hogy az a jó állásfoglalás, amit te annak tartasz. Mondjuk, ha tagadod, és elfogadod a saját nézeteidet jónak, igaznak, és mindenek felett állónak, amikor a másik csak hülye lehet. Ugyanez vonatkozik a másik oldalra is.
Úgy tűnik, hogy két fajta ember van. Aki alapból sátánistának tekint, és a másik, aki követi azt az ostoba megállapítást, hogy aki nincs vele, az ellene van, következésképpen sátánista. Ehhez gratulálni tudok csak.

Ha ez valakinek nem tetszik, akkor hagyjon békén, ne olvasson, ne szóljon hozzám. De készüljünk már fel arra, hogy nem mindenki olyan, mint az emberek túlnyomó többsége.

8 megjegyzés:

  1. Fúh, hát nem szoktam ilyen szófordulatokkal élni, de erre nem tudok mást mondani, mint "LOL!!4!!:D" Valahogy ez lenne a reakcióm az ilyen emberek arcába. Túl sok munka lenne törődni velük, szóval csak a kínosan röhögőgörcsben fetrengés segít. Meg, tényleg, a szarkazmus.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Utóbbival szoktam elintézni, és ameddig pillog, ott hagyom.

      Törlés
  2. Engem is megtalálnak néha vallási fanatikus nénik. Egyszer elejtettem egy gyűrűmet a héven, és mikor megtaláltam felkiáltottam, hogy hallelujah, na ott követtem el a hibát, mert a mellettem ülő néni egyből megkérdezte, hogy tudom-e mit jelent, és hogy térjek meg, akkor isten megbocsát, satöbbi. Nagyon idegesítő volt és zavart. Én sem megyek oda senkihez megtéríteni, hogy ugyan már legyen a piros a kedvenc színe, akkor engem is hanyagoljanak. Sátánistának pedig napi szinten néznek, ami kicsit sem hízelgő rám nézve, mégha evidens is lenne a külsőmből adódóan. Én már fel sem veszem, csak az emberi tájékozatlanság és hülyeség számlájára írom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A legutolsó dolog, ami rólad eszembe jutna.
      Én is úgy vagyok vele, hogy én sem zavarok idegeneket az elméleteimmel direkt, úgyhogy engem is hagyjon békén.
      Már eleresztem a fülem mellett, de jól esett leírni. :)

      Törlés
  3. Sokáig apukám a goth miatt szektásoknak hitt minket, viszont majd akarok egy bejegyzést írni a sátánizmusról és a tévhitek miatt, de előtte még sokat kell nyomoznom ez ügyben, hogy ne h ülyeséget közöljek a blogomban! Másrészt, ajánlom a Beszélgetések Istennel c könyvet. (vallástól függetlenül) Mert ha már pedig tényleg létezik Isten, olyannak képzelem el, mint ahogy a könyvben megnyilvánul. (persze, nem kell konkrétan úgy venni,h ogy tényleg Isten szólt hozzá, de olyan jó dolgokat közölt akár Istenként is az író belső hangja, hogy lenyűgöző és egyik kedvenc könyvem, miközben nekem is egyedi hitem van és legfőképp úgy hiszem én is, hogy isten bennünk van és a könyv is így gondolja.) Mindenesetre ajánlom, nagyon. Minimum egyszer minden embernek el kéne olvasnia.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az ajánlást, mindenképpen elolvasom, amint sorra tud kerülni, mert felkeltetted az érdeklődésemet.
      Kezdőpontnak ezt ajánlom:
      http://scythe.hu/mi-a-satanizmus

      Törlés
    2. Köszönöm a linket! Majd ha elolvastad a könyvet írj róla, kíváncsi leszek a nézőpontodra. :)

      Törlés
    3. Mindenképpen írni fogok róla. :)

      Törlés