2014. november 30., vasárnap

Andrzej Sapkowski: Vaják – Az utolsó kívánság



Furcsa viszony alakult ki a könyv és köztem. Amikor olvastam, totál belemerültem, ha letettem, valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy felvegyem. Olvasás közben is kilengett a kedvem, mert egy ideig fenntartotta az érdeklődésemet, aztán minden oldallal vesztett kicsit a varázsából.

A játékot nem ismerem, ahhoz nem fogom viszonyítani.


Nem vonzott annyira, mint a fantasy kötetek többsége, viszont, hogyha feleilyen jó, hasonló stílusú könyvvel találkoznék, már boldog lennék.

(Bocs, az újbóli késésért, de a net először elszállt, Mr. A fél nyolckor kezdett neki frissíteni, én meg elfelejtettem bejegyzést írni)

2014. november 29., szombat

CsCsK: Miért szeretsz olvasni? Mit nyújt számodra az olvasás?



A CsCsK mostani kihívás kérdése nem okozott túl nagy fejtörést. Az már inkább, hogy rendszerbe szedjem a gondolataimat.

2014. november 26., szerda

Horrorfilm TAG



Alaposan eltértem eredeti tervemtől, hogy 30 napos kihívást fogok csinálni, mert leültem a maradék szabadidőmben, és gondolkodtam, milyen TAG-et, vagy esetleg kihívást lehetne még véghezvinni, amikor rábukkantam egyre, aminek témája nagyon kedves a kicsi szívemnek.

Jelesül, horrorfilmek.
Ráadásul, először csak feltenni akartam, hogy majd valamikor kitöltöm, erre kedvet kaptam hozzá.
Ehj, ezért nem haladok a dolgommal.
Lássuk.

(igyekeztem nem olyan képeket válogatni)

2014. november 25., kedd

30 napos kihívás # 2.




10 dolog, amit szeretek, és 10, amit nem.

10 dolog, amit szeretek

Egyszer már írtam ezekről a dolgokról ebben a bejegyzésben:


Mást nem tudok elmondani, ezeket tartom is még mindig, szóval a szeretem dolgokat ezzel letudtam.


10 dolog, amit nem szeretek
Amikor gondolkodtam, szinte csak emberi viselkedéstípusok jelentek meg az agyamban, ami egy későbbi kérdés tartalma lesz, úgyhogy gyűjtögettem a „10 szeretem” dolog mintájára olyat is, amit talán kevésbé.

2014. november 24., hétfő

30 napos kihívás



+ az első kérdés

Szeretnék most mással foglalkozni.
Rengeteg ötletem van, viszont még ennél is több történetem, melyeket szeretnék monitorra vetni minél előbb, ehhez viszont azt kell, hogy ne azon agyaljak, hogyan ne fulladjak bele a sablonosságba.
Most azt érzem, hogy jobban esik irányított témában írni, mint kitalálni valamit, mert úgy érzem, ismételném önmagam (látjátok?).

S mivel nem éppen a szabad napjaimról leszek híres, ezért kicsit parkoló pályára szeretném tenni ezt a blogot. Nem bezárni, meg nem szünetelni, de lássuk be, erre is ráfér egy vérfrissítés, mert nem szeretnék abba a hibába esni, hogy ugyanarról írjak újra és újra, vagy totál ellaposodjak.

Úgyhogy összebányásztam egy kihívást addig is (a kérdéseket lentebb olvashatjátok). Persze, ha valami égetően fontosat szeretnék megosztani veletek, azért jönni fogok ám.

2014. november 21., péntek

Film maraton 2014/ XVII.



Leginkább azt írnám, hogy no comment. Szerintem a következő már nem lesz ennyire szorosan a többi után, de egyszerűen olyan jó filmeket nézni. Valahol élvezem, hogy csak nézni kell, még a szememet sem kell tornáztatni. Másrészt meg fogom a fejem, hogy némelyiket hogy tudtam beválogatni a megnézendők közé.
Kicsit inspirálódom is, ezért a rengeteg film, és még a Dracula 2000 és a Diszkópatkányok nincsenek is benne.

2014. november 20., csütörtök

Grillezett hal, képviselőfánkba töltött wasabis krumplival



Nagyon nem vagyunk halasak itthon. Meglepő volt, amikor Mr. A tevékenyen hozzájárult ötletével a vasárnapi ebédhez, miszerint legyen hal. Aha, de milyen?

Szerintem a halas agyára mentem azzal, hogy vagy hatszázszor elmondtam, hogy szálkamentes legyen. Mondta, hogy otthon csak az inas részt kell majd levágnom az uszonynál, de az menni fog. Mivel nem tudtam rávenni, hogy levágja nekem, ezért maradt az, hogy sírtam egy sort az Uramnak, hogy legyen oly’ szíves, és ennyit tegyen hozzá a konyharabsághoz.


Meglepően finom vasárnapi ebédet kanyarintottam.

2014. november 19., szerda

GyIK # 1. : Miért gondolja mindenki, hogy sátánista vagyok?


Vannak gyakran előforduló kérdések a bloggal, Mr. A-val és velem kapcsolatban. Gondoltam, hogy időről időre egyet kiválasztok, és azt elmagyarázom egy bő lére eresztett bejegyzésen belül.

Ez most azért aktuális, mert ma jöttem haza, és megállított két némber (nem először), hogy gondolkodjak el egy feljebbvaló létezésén, és ha nem hittem eddig, akkor térjek meg, mert máskülönben tüzesen fortyogó üstbe fogok kerülni. Nem álltam meg, nemet intettem a fejemmel, erre megfogta a karom, és megkérdezte, hogy sátánista vagyok-e?
Mondtam neki, hogyha már kétezer éve próbálkozunk, és mégsem történt semmi, bolygatom inkább a másik oldalt, és eljöttem. Általában élek a megdöbbentés erejével, mintsem ténylegesen azt mondom, amit gondolok, mert a végén ott maradnánk egy okafogyott vitában.

Nagyon sokszor előfordul, hogy a vélekedésem, kérdéseim kapcsán rám nyomják ezt a bélyeget. Ismerősök, ismeretlenek, ti, mint olvasók.

2014. november 18., kedd

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa



Áháhhháááááhááááá… igen, ez sírás. De nem azért, mert vége lett, inkább olyan bőgés, hogy minek fejeztem ezt a sorozatot be, ha már a negyedik-ötödik rész sem tetszett? Mert most nagyon úgy érzem, hogy a trilógiánál meg kellett volna állnom, és akkor nem csalódok egy nagyot.

Az a baj a sorozatokkal, hogy ameddig nem a pénz motiválja az írót, hanem ténylegesen törődik a könyveivel, benne él a történetben, addig zseniális. Utána jön egy 180 fokos fordulat, és K.O. az egész sorozatnak. A Végzet Ereklyéi is pont ott vérzett el számomra, ahol a Harry Potter. Clare megérezhette, hogy van ebben egy igen zsíros összeg, és túl nagyot akart markolni, mégis piszkosul keveset fogott.

Nagyon szomorú vagyok.

2014. november 17., hétfő

Mankóval könnyebb



Pontosan még nem tudom, mi lesz a bejegyzés végére. Nem erősítést várok, vagy valami olyasmit, hogy most mondjátok meg, hogy használjam fel, fordítsam erre-arra, legyek erős, legyek kitartó, csak csináljam, vagy éppen kontrolláljam az agyam.

Rengetegen írnak, beszélnek manapság arról, hogyan legyünk önzők, hogyan fogadjuk el magunkat, hogyan lépjünk túl a problémáinkon (az esetek többségében a másik emberen is), hogyan legyünk mások, mint amilyenek vagyunk, hogyan kapirgáljuk össze az önbizalmunkat.
Az ilyen dolgok csak ideig-óráig működnek. Feltöltenek, ez tény. Nem szállok ezzel vitába. Akár be is építhető minden a hétköznapokba. De a lendület nem feltétlenül tart ki a következő olyan pontig, ahol ezt a töltetet megkapom. Helyette csak leeresztek, és ameddig nem találok egy újabbat, addig csak ücsörgök a tornácon.
Én így vagyok ezzel. Elolvasom, virulok, hogy más is ilyen helyzetben van, vagy volt, megoldotta a gondjait, hát én is meg fogom oldani.

2014. november 15., szombat

A világ ízei: India



Elérkeztünk egy igen színes, ízes kalandhoz. Nem akartam zsákbamacskát játszani, ezért olyan recepteket választottam, melyeket időnként elkészítek itthon. Kivéve az édesség, mert az most debütált, viszont biztos vagyok benne, hogy sokszor az asztalra kerül majd.

Szeretem az indiai konyhát. Főleg a színeit, annyira szép sárga túlnyomórészt, és az ízei, az erőssége nálunk mindent visz.
Ezúttal két főételt, egy húsosat és egy húsmenteset készítettem, és egy picikét bonyolultabb édességet.

2014. november 14., péntek

Film maraton 2014/ XVI.



Most hamar jött a következő filmes csokor, mert az első hármat még hozzádobhatjuk az előző kettőhöz, és már gyűlik így is a következő. Igazság szerint, rettentően sokat filmezek most, mert ez esik jól, nem szeretek a gép elé leülni, hanem még a telefonomat is kikapcsolva ki akarok szakadni, és csak lenni, nézni, kucorodni.
A könyvek, amik vannak jelen pillanatban egyáltalán nem kötnek le. Írtam bejegyzést is, viszont nem szeretnék oktalanul senkit sem bántani, olyan megjegyzéseket tenni, melyek az én kicsinyességemet igazolják, szóval azt szanáltam még tegnap.

Íme egy hetes a hétvégére.

2014. november 12., szerda

Temetetlenül



Múltkor fel akartam tölteni egy fanfic-sorozatom részeit. Nem tetszett, pedig beleírtam, hogy már sokszor, sok helyütt megjelent ilyen-olyan címszó alatt. Nézegettem, és éreztem, hogy nincs a helyén. Két vagy három fejezetig jutottam a feltöltéssel, és bármennyire szerettem, most épp annyira nem tetszik. Egyszerűen már a címére ránézve sem érzek késztetést sem a folytatásra (pedig 30 fejezet kész), sem a feltöltésre.

Amikor írtam, azon méláztam, hogy miért nem vagyok képes szeretni őket, hiszen nektek úgysem jelente semmit két név, vagy akár a történet. Aztán azon kaptam magam, hogy persze! Mert élő karaktereket varázsoltam, és ha szakítani akarok valakivel, akkor nem halászom elő a múltból újra és újra.
Szigorú protokoll szerint, pontot teszek minden mondat végére, bezárom a füzetet, és elteszem valahova fel a polcra, és még véletlenül sem veszem le. Rá sem nézek.
Így kell szakítani mindenkivel, aki valaha fontos volt nekünk. Még a barátainkkal is.

2014. november 10., hétfő

Offline



Nem tartom magam internetfüggőnek. Nem ülök egész nap szörfözés célján a monitorral szemben. Nem frissítem percenként a profiljaimat, hogy megnézzem, írtak-e. Nem veszem elő a telefonom e-mailezés miatt, amikor egy társaságban ülök és beszélgetünk. Nem vagyok folyamatosan elérhető.

Most pedig, mivel a szolgáltatónk volt kegyes elvenni a lételemem (filmezés) egyik hozzávalóját (internet), kénytelen voltam pár napot világháló nélkül eltölteni.
Szóval, jöjjön most egy rögtönzött esettanulmány, vagy inkább önkéntes emberkísérlet.

Alanyok: Dóri és Mr. A
Időtartam: négy nap (három egész és két fél nap)

2014. november 9., vasárnap

Film maraton 2014/ XV.



A tegnapi adag folytatása. Nem feltétlenül friss, nem feltétlenül populáris vagy jó filmek. Amikor írtam a bejegyzést jöttem rá, hogy ebből az adagból is inkább csak „láttunk, lapozzunk” alkotások szólnak ki hozzátok.

2014. november 8., szombat

Film maraton 2014/ XIV.



Összejött két bejegyzésnyi film, úgyhogy most az első hetest mutogatom meg, holnap meg majd a másik csokrot. Meg majd a harmadik is korán fog jönni, mert már négy film abból is eltelt.

Az elmúlt estéken nem nagyon csináltam mást azon kívül, hogy leültem, és bambultam ki a fejemből. Ha meg már ez, akkor inkább filmeket, mint a falon a pókot. Eléggé vegyes vágott napokat éltem filmek szempontjából.

2014. november 7., péntek

Simon Tamás: Vérmacska 2.



„avagy a világuralom Alfira tör”

Nagyon vártam, hogy olvassam, és féltem is tőle legalább ennyire, mert második rész, és az tényleg mindig kétségesebb, mint az első.
A végére rájöttem, hogy menthetetlenül alfinista vagyok.

Az ismertető és az idézetek nyomokban trágárságot tartalmaznak újfent!

2014. november 6., csütörtök

Leiner Laura: Késtél



Mr. A lepett meg vele valamelyik nap. Szerinte csak úgy, szerintem azért, hogy legyen pár nyugodt órája. Hála az internetszolgáltatónknak, ameddig ő partizott a munkahelyének szülinapi buliján, addig én itthon gubbasztottam, és kiolvastam a könyvet.

Számomra két szempontból volt aktuális. Egyfelől annak kapcsán, hogy nincs nekünk szükségünk annyi sztárra, mint amennyit egy évben kitermelnek a tehetségkutatók. Másrészt pedig, mindenki úgy harangozza be az „újítását”, mintha ő fedezte volna fel, holott az autentikus csak az első. A többi másolat… csak a csomagolás/menedzselés más.

2014. november 5., szerda

Mr. A és a nemes gáz



Egyik nap, még október utolsó napjai egyikén mentünk hazafelé drága urammal. Láttunk egy rocker srácot, és mondtam neki, hogy nekem is volt régebben hosszú bőrkabátom, amit nem tudom, hogy hova raktam.

Nightmare Shop

Szeretek borzongani, Mr. A-tól sem áll távol, és amikor meghallottam a rádióban, hogy most egy hónapig a Pólusban van egy 3D-s happening, ahol valóra válnak a rémálmok. Tudtam, hogy menni kell, érdekesnek hangzott ez az egész.

Megkörnyékeztem az én drága uramat, aki belement, úgyhogy el is zarándokoltunk a plázába csak ezért. Sokat nem kódorogtunk, hogy megtaláljuk, mert gyakorlatilag a hely közepén, az étkezdék közelében van felállítva egy paraván házikó.

2014. november 4., kedd

Apukám piros tortája


Jó nagy bajban voltam, hogy kiderítsem a pontos arányait a krémnek. Mert az egy hirtelen ötlet volt. A tészta nálunk egy jól bejáratott, egyben sütött muffin tészta, a feltét rá, vagy a krém az mindig más. Most is hirtelen ötlet vezérelt édesapám tortája kapcsán, mert tök jól kitaláltam, hogy csokidarabos málnakrém legyen hozzá, csak utána közölték, hogy nem úgy van az! Kilenc személyre kell.
Hoppá.

Eggyel több emelet, és mit csinál az ember lánya, ha csak meggy és citrom van otthon? Másik krémet is kreál.

2014. november 3., hétfő

Hello November!



November elsején nem volt kedvem ezt kitenni, nem szeretem azt a napot. Túl sok a mécses körülöttem.
Mondjuk a drága netszolgáltatónk is úgy döntött, hogy most végez valami moderálást, úgyhogy pár napig semmi. Ki az az elmeháborodott, idióta f@#, aki ünnepnap előtt egy éjszakával kikapcsolja valakinél az internetet?
Hogy nőne be az orra luka!


De ezt a fajta emberkísérletet dokumentáltam azért, hamarosan felteszem.
Most pedig, üdvözöljük az ősz utsó hónapját, és rúgjuk ki az októbert.