2014. október 14., kedd

Szeretetnyelv


Azon tűnődtem valamelyik nap, hogy Mr. A és én olyanok vagyunk, mint két golyó. Két különböző irányból meglódítottak minket, egy ideig együtt haladtunk, majd távolodunk, végtelenül sok ívet leírva így, és néha érintkezünk.

Úgy gondoltam eleinte, hogy nem tudom őt jól szeretni, úgy, ahogy megérdemelné. Ő folyamatosan jön, bújik, simogatni kell, ölelgetni, és nem érti meg, miért ráz ki a hideg és rándulok össze, valahányszor a hátamat simogatja, miközben várjuk a buszt.

Mindenki beszél egy nyelvet, és ebből öt fajta van. Mindenki számára egy az elsődleges, függetlenül attól, hogy mindegyiknek van létjogosultsága, de csak egy van olyan, ami igazán illik az emberre. Mr. A-nak ez a testi érintés, és ha rajta múlik a napi tizenhét érintés, akkor depressziós nem leszek.
Én viszont, elveszetten bolyongok, mert nem bírom az emberi érintkezést.


Mindenkit zsigerileg tartok magamtól távol. Amikor még értelmem igen csekélyke volt, tehát még anyu pólyált, akkor jó ötletnek tartotta, hogy kenguruba tegyen. Ahogy a testéhez közel kerültem, elkezdtem magam eltolni tőle, és később sem lettem bújós, ölelésre hajlamos ember.
Puszit azért adok, és kezet is azért fogok, mert muszáj, az illem része, ha nem lenne, valószínű, ezt is szanálnám az éléstáramból.

A szeretetnyelvet Gary Chapman író-tanácsadó alkotta meg a kilencvenes években. Ez arról szól, hogy a szeretet mindenkinek máshogy fejeződik ki. Valakinek kellenek a dicsérő szavak ahhoz, hogy érezze, hogy szeretik. Más a társával folyamatosan megy, dolgokat élnek át, eseményeket szerveznek, melyeket igyekeznek feltölteni tartalommal. Megint más pedig, a testi kontaktusra helyezi a hangsúlyt.

Sosem értettem, miért kell egymásba gabalyodva aludni, mert csak azok szeretik igazán a másikat, akik még álmukban is ölelik egymást. Én attól speciel fulladok. Testileg, lelkileg, mindenhogyan.

A legtöbben csak arra lesznek figyelmesek, hogy valamit nem kapnak meg a másiktól, és jön is a kérdés hirtelen: „te már nem is szeretsz?”. Általában persze, meg is születik erre a válasz: akkor szakítsunk.
Meg sem kísérelik sokan, hogy máshogy álljanak hozzá az emberhez. Ha valaki ajándékokra vágyik, természetesen nem elégszik meg a dicsérő szavakkal. Oké. Ez eddig tiszta. De ha ez nem jön be, akkor az egyik mondja el, hogy mire vágyik (néma gyereknek…), a másik pedig, igyekszik neki megfelelni, és viszont.

Tehát, én szeretem Mr. A-t, csak máshogy tudom kifejezni, viszont tanulok, és hagyom, hogy bújjon, ha meg jön, nem taszítom el. Hogy az én szeretetnyelvem micsoda, arról majd a végén.

Amit adsz, és amire a legjobban vágysz, az a te szeretetnyelved:

Ajándékozás
Nem fontos, hogy mennyiért, mekkora, csak legyen. Szeret adni, és szeret kapni. Kell, hogy apróságokkal meglepje a másikat, és igényli, hogy őt is meglepjék. Ez akár lehet fizikai dolog, egy tárgy, vagy akár az, hogyha leül a padlóra, akkor fogjuk a kezét, és ott vagyunk neki.

Elismerő szavak
Jó a frizurád. Igazán jól áll neked ez a ruha. Csinos vagy. Finom az étel…stb. Vagy akár azért is, hogy meleg étellel vár, kitakarított, levett valami terhet a válladról, vagy éppen pár bátorító szó, amikor bemegyünk vizsgázni, vagy az orvosnál a mi számunk a következő. Biztatni kell, hogy működni tudjon, és ő is inkább ezt adja a másiknak, hogy tudja, meg tudják csinálni.

Minőségi idő
Ezt úgy tudnám a leginkább leírni, hogy az idő, amit együtt töltünk, tartalommal telik fel, és nem csak egymás mellett vagyunk, hanem együtt vagyunk, legyen az egy túra, vagy akár a szombat esti rendszeres mozizás.

Szívességek
Amikor levesszük a másik válláról a terheket. Nem helyette cipekedünk, csak segítjük őt így, megkönnyítjük a dolgát. Teszem azt, levisszük helyette a szelektívet.

Testi érintés
A másik testének keresése, simogatás, ölelés, bújás, szex.

Ki nem találnátok, hogy az enyém a minőségi idő. Szeretek egyedül lenni, és mániám, hogy elmegy mellettem az élet. Nem szeretek lustulni, mert úgy érzem, hogy mihaszna vagyok. Szóval, magamra tetováltathatnám az Elfolyó időt. Nem igénylem, hogy elhalmozzon dolgokkal, értékelem, de nem fontos, hogy megkapjam a toronyórát lánccal, odaadja a bankkártyáját, hogy költekezzek kedvemre, vagy folyamatosan hallgassam, hogy hiányoztam, szeret, vagy a nyakamba lihegve csókolgasson.

Szeretem értékelni azt, hogy hazajön, és onnantól velem van. Olyankor jó bármi, amit csinálunk, sőt, mindig minden jó, amit együtt csinálunk. Ott van, velem van, akár társasozunk, akár csak filmet nézünk. Sőt, megnyugtat valahol, hogy amikor én éjjel kint írok a nappaliban, ő durmol a hálóban.
Szeretek vele beszélgetni, mert ezt másra nem tudom kivetíteni.
Igen. Valahogy így.

Nektek melyik a szeretetnyelvetek?

18 megjegyzés:

  1. Nekem az első kivételével mind! Sőt, igazából borzasztóan jól esne, ha néha néha kapnék valamit. Akár egy tábla csokit vagy a mezőn szedett virágot vagy egy kavicsot, amit akkor látott meg, amikor rám gondolt. Persze, 9 év alatt meg voltam ezek nélkül is, de jól esnek az embernek ezek a dolgok.
    Néha azonban a testi érintés nem esik jól. Ritka, de előfordul. Ilyenkor szerintem telítődhetek a bújással, simogatással. Kicsit magam vagyok, elbújok és elmúlik. Kiismerhetetlen vagyok néha. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Baj, ha én ezt nem kiismerhetetlenségnek nevezem?
      Mert most itt semmit nem szeretnék nyíltan elmondani, ám a helyzetedben nem csodálom, hogy mindre vágysz. Ráadásul egyszerre. Na, erre majd emlékeztess, hogy írjam/mondjam levélben. :)

      Törlés
  2. Hm ez elgondolkodtatott.. ajándékokat imádok adni, de ha nem kapok, nincs vele semmi problémám. Talán az enyém az elismerő szavak. Igénylem, hogy kapjak visszajelzést arról, amit csinálok.
    Az érintős résszel én is hasonlóan vagyok. Barátom nagyon bújós. És sosem értettem ezt a "csak akkor szeretitek egymást, ha összebújva alszotok" dolgot. Elaludni jó összebújva, de maga az alvás szerintem külön a jó.
    Sőt, most mondok egy gonosz dolgot: engem sokszor a kézenfogva sétálás is zavar. Van, hogy nem is fogjuk egymás kezét, ettől semmivel sem leszünk kevésbé szerelmesek. Szerintem.

    Nagyon tetszett ez az írás. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nem gonosz dolog, hanem máshogy vagy bekódolva, amúgy én sem igénylem, hogy folyamatosan fogva legyen a kezem. De én azt sem tartom furcsának, hogy mondjuk, ha jobbra és balra lehet egy lépcsőn elindulni, én erre megyek, párom arra. Volt már olyan, aki megjegyezte, hogy és mi tuti, hogy együtt vagyunk?
      Igen. De az együtt levés nem jelenti azt, hogy fizikálisan folyamatosan a másik emberen kell lógni.

      Köszönöm! :)

      Törlés
  3. Én nagyjából mindegyiket alkalmazom. Rendkívül érzelmes ember vagyok és szeretem mindezt a legszélesebb skálán kimutatni. Nem is tudnék máshogy cselekedni. Kedves szavak, apró ajándékok, együtt töltött idő, minden. De ami a legkifejezőbb számomra az az ölelés, abban minden benne van :) Viktor ellenben zárkózottabb típus, ő nem az a fajta gáncstalan grállovag, aki trubadúrkalapban pengeti a lantot az erkélyem alatt, de nem is várom tőle. Ő a maga módján szeret engem, és én ezt nagyra értékelem. Sőt, már annak is örülök, ha elviseli a túláradó imádatomat iránta :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a ti kapcsolatotok így tökéletes.
      A lényeg az elfogadás. :)

      Törlés
  4. Nekem is a minőségi idő.Három éve voltam egy előadáson,ahol Kádár Annamária beszélt a szeretetnyelvekről. Én már akkor tudtam, viszont szorosan a sorban következő a testi érintés és az elismerő szavak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam is ez a sorrend, és igaz is, mert a szívesség és az ajándék az utolsó a sorban. Sosem arra vágyom.

      Törlés
  5. Ismerős a te típusod. No nem magam által,hanem húgom. Ő az aki nem viseli az emberi érintést,közeledést,aurát. Mindig mondja hogy megfullad.
    Én meg szöges ellentéte vagyok; szeretem ha kimutatják nekem az érzéseiket az emberek -bár itt is van határ,mert a nyálazástól én is meghalok. De felfigyeltem erre az alvás közben összebújós mondatodra; nos ezzel egyetértek. Ez nálam is így van (hogy megfulladok) annak ellenére,hogy érzelmi ember vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az nem baj, ha kimutatják, csak tőlem ne várja senki, hogy rám legyen írva akár, hogy mit gondolok, vagy hogy érzek. Nagyon kevés ember van, akit közel engedek magamhoz, mind lelkileg, mind fizikálisan, és még tőlük is megtagadom az érintést, mint olyat az idő nagy részében.
      Mindig is ilyen voltam, és szerintem ilyen is maradok. :)

      Törlés
    2. Hát aki így ismert meg és ennek ellenére szeret veled lenni az nyilván nem is akarja hogy megváltozz (:

      Törlés
  6. Totál együttérzek a bejegyzésed minden szavával... én sem bírom nagy dózisban a testi érintést, még attól sem, aki a legközelebb áll hozzám, arról meg ne is beszéljünk, amikor puszilkodni kell köszönéskor... egyszerűen herótom van tőle. Ellenben az én Mr.-em... (még A. is...) ő totál az ellenkezője ennek, és nagyon nehéz megtalálni, hogy mindkettőnknek jó legyen, mert én simán eltaszítom, nem azért, mert nem szeretem, hanem mert ez jön... összebújva sose tudnék elaludni, nem csak mert totál kényelmetlen, de én is fojtva érzem magam úgy... és simán elsétálgatnék mellette kézfogás nélkül is, úgyhogy Nallag, én ezt sem gondolom gonosz dolognak, de ez a legkevesebb, így akármennyire is jobb lenne sokszor anélkül menni, ezt mindig igyekszem elviselni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, legalább nem vagyok egyedül.

      Vannak pillanatok, amikor az embernek jól esik a másik közelsége. Én legalábbis, ilyen vagyok. Az esetek többségére viszont, ez nem igaz, mert nekem ez egyfajta korlát, vagy gát, és fojtó tud lenni. De a béke érdekében, elviseljük egymás kívánalmait. Talán én egy picivel többet nyelek, mint ő, de ez van.

      Törlés
  7. Hát nálam az elismerő szavak és a testi érintkezés osztozik az első helyen, mind a kettőre szükségem van. Aztán a minőségi idő.
    Viszont nagyon szeretek ajándékozni, kapni is szeretek persze, de nagyobb öröm mikor adhatok és pepecselhetek az ajándék készítésével, majd látom a másik arcán az örömöt amikor kibontja.
    Érdekes, hogy mennyi féle ember van:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyilván, amennyi ember, annyi félék vagyunk, és ez így is van jól.
      Az ajándékokkal én is szeretek pepecselni, viszont, mire megszülöm, hogy mi legyen, az annyira nem boldogít. Az ember arca, amikor meglátja, az mindent megér. :)

      Törlés
  8. Hallottam már ezekről a szeretetnyelvekről már régebben én is. El is akartam olvasni a róla szóló könyvet, aztán valahogy felejtésbe merült, de tök jó, hogy így tömören összefoglaltad a dolgot. Konkrét kategóriába nem tudnám magam besorolni, mert több mindenre "is" szükségem van. A testi érintkezést én sem bírom elviselni más emberektől, csak a Richitől, de Ő meg nem ezt a szeretetnyelvet beszéli, szóval... Ő nem az a bújós fajta :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a lényeg, hogy megtaláltátok a közös hangot, és jól elvagytok egymással, egymás mellett. Van erre teszt is, hogy megtudd, melyik jellemző rád leginkább, gondolom, neten elérhető. Nekem újságban van, én onnan tudtam meg a kevésbé új információt.
      Örülök, hogy tetszett a bejegyzés! :)

      Törlés