2014. október 29., szerda

Sherrilyn Kenyon: Angyali csók



No, egészen jól haladok a saját, múltkori fogadalmammal, mert abban az emlegetett 52 könyvben ez is benne van, és ezt nemrég fejeztem csak be. Ezt is azért, mert nem tudtam magammal mit kezdeni, és leültem olvasni.

A szerzőről:

Sherrilyn Kenyon az amerikai Georgia államban született 1965-ben. Saját nevén írja az óriási hírnévre szert tett Sötét Vágyak Vadászai (Dark Hunters) sorozatot. Másik álneve Kinley MacGregor, amin kosztümös romantikus regényeket publikál. Könyvei többször voltak több hétig listavezetők.


Fülszöveg (moly.hu):
Wulf Tryggvasen egykor viking harcos volt, most halhatatlan Sötét Vadász, akinek súlyos emlékezetvesztést előidéző ereje van. Bárki, aki emberi alakjában találkozik vele, öt perc múlva már nem emlékszik rá. Egyéjszakás kalandoknál nagyon hasznos ez a tulajdonság, ám megnehezíti, hogy értelmes és tartalmas kapcsolatokat alakítson ki; igaz szerelem nélkül azonban soha nem lesz képes visszanyerni a lelkét.
Legújabb küldetése rémálommá változik – rettenetes démonhordával kell megküzdenie, s megvédenie Cassandrát, az elátkozott faj hercegnőjét. Cassandra leendő gyermeke menti majd meg a világot a nagy Pusztító rémuralmától, ám egy ősi átok miatt a lány ideje véges: huszonhét évesen kínhalált kell halnia – addig pedig alig néhány hónap van csak hátra…
Kettejüknek kell szembeszállniuk a mindenre elszánt szörnyekkel, s a bátor nő végül rabul ejti Wulf fagyos, érzéketlen szívét, s talán elnyerhetik a boldogságot…

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Néha pedig az igazság nem szabadít fel minket. Hanem éppenséggel még inkább rabszolgasorba taszít.

2)
- Christopher, nem zavar, hogy viking vagyok a minnesotai tél kellős közepén? Az északi országok lakói közül senki sem túl napbarnított. Szerinted vajon miért lett volna értelme lerohanni Európát?
- Mert az utatokba akadt?

3)
Ugyanannyi társadalmi elismertségnek örvendett, mint egy idióta.

4)
- (…) Ezt baszhatjuk.
(…)
- Szivi, én ugyan nem basztam még senkivel csók nélkül, márpedig ennek a ripacsnak annyi esélye sincs, hogy csókolózzak vele, mint egy körömpiszoknak, tehát még nem baszhatjuk.

5)
- Rettentően utálom, amikor Orákulumot játszol.
- Tudom. Mindannyian utáljátok. De mit mondhatnék? Az a dolgom, hogy titeket bosszantsalak.
- Akkor talán új elfoglaltság után nézhetnél.
- Minek? Jól elvagyok ezzel, ami van.

6)
- Chris nem értene egyet veled.
- Szerintem Chris egy kresztáblával sem értene egyet.

7)
A szív nem tud mit kezdeni az idő fogalmával.

8)
Néha ahhoz, hogy elérjük azt, amit a legjobban szeretnénk, fel kell áldoznunk mindent, amiben hiszünk.

9)
- Ennek semmi értelme.
- Mint az élet legnagyobb részének.

Vélemény:
Az első óta ez tetszett a legjobban a sorban, főleg mert szeretem az ellentétek vonzását. Rajongónak tartom magam, és megvan annak is az oka, amiért nem adok magas pontszámot a könyvekre, de ezt inkább megtartom magamnak.

Nagyon tetszik a Kenyon által megteremtett világ, és az is, hogy mindig egy kicsivel többet kapunk a szereplőkből, Acheronból, akárkiből. Az egyet dolog, ami nekem szúrja a szemem még mindig, az az angol nevek görögösítése. Sajnálom, engem zavar, hogy valaki Stryker, és beleerőltetjük egy Strykeriuszba.
A másik „hiba”, hogy rettentően sok információt tartalmaz egy-egy rész, és sok minden később kap értelmet, hiszen az aprólékosan felépített világot nem lehet csak úgy odadobni. Ezzel nincs is baj. Viszont, ha nem figyelek oda, akkor bizony problémákba ütközöm, mert elfelejtem a nüansznyi utalásokat.

Wulf könyvét vártam, hozzá húz az északi szívem úgy látszik. Tetszett, ahogy Christ terelgette, és parancsolgatott neki, kicsit nőies paranoid személy lett ettől, de ez még belefér, finomított a harcos kisugárzáson.
Cassandra egy jó főhősnő, mert nem rinyál folyamatosan, küzd, ha arról van szó, hogy kell. Nagyon megfogott az emlékdoboz készítése. A miértje, ahogyan csinálta.


Így képzelem el őket.

A történet hullámzó. Hol dinamikus, hol meg csak állunk, és a végén, ahogy elvarr Kenyon minden szálat, remek. Egyszerűen remek.

Viszont, ebben a részben kevésbé fogott meg a szenvedélytől túlfűtött jelenet. Érdekes kontrasztott ébresztett bennem, hogy ameddig az érzelmeik elmélyültek, addig engem a szex jelenetek abszolút hidegen hagytak.
Ahogy a mellékszereplők is. Az ő vonaluk még egyelőre nekem olyan semmilyen. Kíváncsi leszek, hogy mozognak majd a későbbiekben.
Simit még akkor is szeretném. :)
Az istennők meg még mindig hülyék, és jó dolgukban nem tudják, mit akarnak.

Életem első borítós megjegyzése önmagamtól: ez borzasztó!

Értékelés:
8/10
Jöhet a következő rész, ám lehet, hogy most tartok 2-3 könyvnyi szünetet (úgysem, mert nem bírok, de hátha).

Olvastátok már?
Tetszett?

2 megjegyzés:

  1. Ohh Wulf <3
    Nekem a borító nagyon bejött:$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, mi nem tetszik a borítón? A srác szája. De az nagyon nem.

      Törlés