2014. október 20., hétfő

Minőség vs. mennyiség



Költözködöm.
Hozom haza a könyveimet Mr. A-hoz. Múltkor éppen az első pakkot törölgettem, a teljes gyűjteményem talán egy ötödét. Baromi sok könyvről beszélünk. Ahogy próbáltam őket valamilyen rendszer szerint kategorizálni, elnézegettem őket.

Régen nagyon nem szerettem olvasni, és most a legjobb barátaim lettek. Sőt, vannak időszakok, amikor kényszeresen sokat olvasok, mert más nem tölti ki a szabadidőmet. Ezek periódusok. Havonta, kéthavonta egy hét, amikor csak olvasok, de utána pihenésképpen szünetet tartok.
Egyszerűen lelohad a lelkesedésem. Főzök, írok, bármi mást csinálok. Regenerálom a szemem.

Illetve nekem kell, hogy leülepedjen egy-egy történet. Egyik könyvből szerintem nincs értelme egy másikba ugrani gondolkodás és szünet nélkül.


Sokszor látom embereknél, hogy évi száz vagy akár több könyvet is elolvasnak. Én ezt egy ideig normálisnak tartottam, viszont most, ahogy ott ültem a nappaliban, páni félelem nyilallt belém. Nem olvasok el évi száz könyvet, akkor valójában nem is felelek meg az elvárásoknak? Elbuktam?
Azon kaptam magam, hogy azon jár az eszem, hogy felvegyem a ritmust, hogy olvassak, és folyamatosan egyem a könyveket. Nyomasztóvá vált, mert a munka, a magánélet, az egyéb kötelezettségek mellett, egyszerűen nincs rá módom, hogy bújjam folyamatosan őket.



Aztán rájöttem, hogy nem az a normális, hogy évi 100 könyvet olvasok el, hanem az, ha nem annyit.
Mit érek el azzal, hogy meghatározott keretet olvasok el egy évben?
Megmondom én, mit. Szerintem, elmondhatnám magamról, mint sikerélmény, hogy teljesítettem egy feladatot. A végén már nem azért olvasnék, mert szeretek olvasni, hanem eleget akarnék tenni egy kötelezettségnek, vagy kihívásnak. Tök mindegy, mit olvasnék, csak meglegyen az a nyamvadt három számjegy.
A vicc az, hogy a kívánságlistám, amin az elolvasandó könyvek gyülekeznek, kicsit sem lenne rövidebb.

52 könyvet olvastam el ebben az évben. Azt hiszem, sokaknak még ez is sok. Én gyorsan olvasok, ez tény. Amit szívesen olvasok, azt pörgetem, amire oda kell figyelni, annak minden betűjét, talán még magyarázó irodalmat is mellé, és vannak a lassúbb könyvek, melyek mellett mást is olvasok, mert annak ülepednie kell.
De úgy, hogy nem csak ez teszi ki az életemet, még ezt is normálisnak mondhatom. Egészen szép szám ez idénre.

Mr. A-val beszélgettünk erről, mert ő még kevesebbet olvas, mint én. Szegény, nem is értette először a tépelődésemet.
Molynak lenni már nem azt jelenti, hogy a könyvért, az íróért, a műfajért, vagy magáért az ovlasásért olvasol. Azért olvasol, mert 100 az etalon, és ha nem éred el, akkor megbuktál. Mint a kislány, aki azért marad egyhelyben, mert szeretné, hogy szeressék, nem azért, mert ott akar maradni. Vagy a friss beauty blogger, aki felvásárolja a fél drogériát, csak hogy legyen miről írnia.

Mr. A azt mondta erre, hogy aki folyamatosan, megállás nélkül olvas:
- nem csinál mást, bőven ráér, mert olyan igazi életben nincs része. Nem jár el sehova, s ezért maradnak neki a könyvek, melyek az életet jelenthetik. – ezzel én is egyet értettem, mert nem egy olyan ismerősöm van, aki inkább olvas, ahelyett, hogy él. Van, akinek nincs más szórakozása, hát marad a könyv, és inkább ez, mint a drog, viszont nem normális könyvekben élni. S lehet mondani, hogy éjjel, és utazás közben olvas, de nem hiányoznak az emberek? A beszélgetések? Az, hogy egyszerűen csak mást csinál? Munkába menet, és otthon jó olvasni, de folyamatosan? Szünet nélkül? Váltogatni őket?
És az élmény? A feldolgozás? A megértés így hova tűnik?
Másfelől jó elbújni egy könyvbe a valóság elől, de belemenekülni? Az nem normális.


- kialakít egy versenyhelyzetet. – vagy inkább belekerül, és egymást hergelik rá a tudatuk alatt, hogy igenis, ha egy közösséghez akarsz tartozni, akkor is bele kell magad passzírozni a szabályok közé, hogyha nem megy. Üssük bele a csillagot a négyzetformába, ugyebár.
Szerintem, ez valahol megfelelési-kényszer, és minden magyarázat ennek elkendőzésére önmagunk ámítása.

- rövid könyveket olvasnak – abból sokat olvasni, ami 100-200 oldal, nem nagy feladat.
- rövidítenek. – minden ikszedik szót olvassák el, és úgy teszik össze a viszonylagosan kapott történetet. Ennek sincs nagy értelme.

- több könyvet olvasnak egyszerre – én is szoktam, de még véletlenül sem egy témakörön belül, mert tuti összekeverek mindent. Inkább félreteszem addig a másikat, vagy ha szakkönyveket nyálazok, akkor szoktam könnyedebbet kikapcsolásként a kezembe venni. De a szakkönyveket meg nem teszem sose az „elolvasva” listámra, mert folyamatosan a kezemben tartom őket.

- hazudnak – lehet, hogy nem is olvasnak el annyit. Amit félbehagytam, nem tenném fel a listámra, mint ahogy azt sem, ami nem érdekel, mégis megjelölöm olvasottként.

Egy idő után elmúlik a szeretet, és már csak motorikusan nyúlunk hozzá a polcon, emeljük le a következőt, ülünk le a fotelba, nyitjuk ki, és kezdjük el olvasni. Nem is biztos, hogy értjük, amit olvasunk, csak átszáguldunk rajta. Aztán, ha szembejön velünk egy másik ember, akkor az olvasott dolgokat keressük benne, vagy erőltetjük rá.
Az olvasás nem szocializál.

Szórakoztat, nevelhet, példát mutathat, de hogy kialakíts kapcsolatokat, arra nem alkalmas.
Persze, mindenkinek megvan a kifogása és a magyarázata arra, hogy miért olvas kényszeresen. Semmi közöm hozzá, és még megköpködni sem akarom őket. Pusztán nem értem.
Főleg azokat, akiknek valahogy olyan, mintha nem 24 órából állna egy nap.

Azt tudom, hogy nekem ez nem való. A minőséget keresem, és nem a mennyiséget. Ez utóbbi idővel maga alá temetne, és még attól is elkezdenék szorongani, hogy nem vagyok ehhez a közösséghez való, mert nem felelek meg a támasztott követelményeknek. Nem mellesleg a minőség rovására megy.

Úgyhogy, mostantól megpróbálok lassabban betűket összetenni. Kölcsönkértem egy halom könyvet, vettem is, illetve kaptam is, van is már régóta, sok a félbehagyott, de megállom, hogy hajtépve-körömrágva nekik rontsak, és kivégezzem őket egy-két nap alatt.

Azért előtte veszek répát. Ártani nem árt. Sőt, jó a szemnek. ;)

16 megjegyzés:

  1. Épp most értem haza, és a buszmegállóban pont ezen gondolkodtam. Hogy már olyan sok könyvet elolvastam, de a legtöbbre nem is emlékszem. Nálam is vannak ezek a könyvfalós periódusok, mikor folyton csak olvasok. Szerintem ez nálunk, olvasni-írni szerető embereknél normális. : )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamennyire egy rugóra jár az agyunk. Én a bejegyzéseidnél érzem mindig azt, hogy azt írod, ami a fejemben van. :) Van egy-két olyan könyv, amire nem emlékszem, és van olyan is, amit már olvastam háromszor-négyszer, mégsem tudom visszaidézni. Először nyomasztott, viszont rájöttem, hogy lehet, hogy nem véletlenül nem emlékszem. Majd egyszer újraolvasom, hátha akkor már feltapad az agyamra a tartalma. :)

      Törlés
  2. Valamilyen szinten magamra ismertem, mert én sem járok el vadul partizni, nem drogozok, nem iszok, inkább olvasok esténként (mostmár kávéval, ha nem akarok 9-kor bealudni). Mondjuk nálam inkább azzal van a baj, hogy a könyveket tartom többre a legtöbb embernél, és nem fordítva; mindemellett pedig az a néhány, akiket igenis tartok valamire jelen vannak személyesen is az életemben (vagy nem annyira, ha ugye elválasztanak a kilóméterek). Szóval valahogy is-is. Viszont én például nagyon megválogatom, hogy mit olvasok, nem ugrok bele valamibe azért, mert tucat, vagy mert 200 oldal, és az gyorsan megvan.

    Értem egyébként, hogy mire célzol, csak pontosan nem tudom elképzelni, mert élőben még nem találkoztam ilyennel :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem, ez nem a vad partikról szól, hanem például az én ismerősömmel nem szívesen megy senki sehova, mert egyszerűen nem alkalmas rá. Kicsit olyan, hogy hiába él meg ezer életet a könyvek miatt a saját életében, mégsem él semennyit sem, mert a valóságban életképtelen valahol. Ő kialakított magának egy álomvilágot, amiben jól elvan, mi meg csak pislogunk, hogy itt valami mélyebb probléma van.
      A könyv szerintem meghatároz egy-egy emberi ideát, egy filozófiát, amit vagy magunkénak tudunk, vagy nem. S lehet ehhez mérni az embereket, meg persze lehet, hogy önmagukban nem érnek fel a léchez, amit te feltettél.

      Törlés
  3. Nem tudom...nálam ez nagyon hangulatfüggő...néha egyszerűen nem tudok olvasni, nem tudok belemerülni egy könyvbe, néha nem tudok kimászni belőle...és néha velem is megesik, hogy könyvbe menekülök...rendszerint ha valami vitám van a társasággal, akkor akár hetekig képes vagyok hétvégén inkább itthon könyvezni, mint kimenni velük...bár őszintén szólva ilyenkor akármilyen izgalmas könyv van a kezemben, halálra unom magam, mert nem vagyok Velük...egyszerűen igénylem az emberi társaságot, annak ellenére, hogy gyakran a depresszió határán vagyok, és ezért antiszocnak bélyegeznek...
    Viszont olyan is volt már, hogy annyira összejöttek a dolgok a "való életben", hogy akármennyire vágytam a könyvre, rá se bírtam nézni, mert túlságosan lekötött a problémák megoldása...(így halasztódott el szegény Állattemető is...:/)
    De egyébként még én nem is találkoztam ilyen százas listás dologgal...és őszintén szólva nem is számolom, hogy hány könyvet olvasok évente...mostanában amúgy sincs túl sok időm rá - sajnos...:/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam is hangulatfüggő, hogy mennyit olvasok. Néha a hátam közepére nem kívánom. Most is egy ilyen periódusban vagyok.
      Én azt nem értem, hogy tud valaki folyamatosan olvasni. Válogatva, vagy válogatás nélkül, gondolkodás nélkül, egyiknapról a másikra belemenni egy-egy könyvbe. Vannak ilyen emberek, nem is nézem le őket, pusztán számomra furcsa, hogy egyáltalán nem kavarodnak bele. Egy idő után számomra elképzelhetetlen, hogy élvezik azt, amit csinálnak, vagy amit olvasnak.

      Törlés
  4. Rám is rám kattant az olvasás. Most a minnél többet akarok olvasni részét élem, máskor meg abszolút semmit se olvasok. Bár nekem ez váltakozik a sorozatnézéssel, most az nem köt le.
    Utálok egyszerre több könyvet olvasni. Nem is szoktam, mert ha netán mégis neki fogok egy másodiknak, akkor a kettő közül amelyik érdekesebb azt először befejezem gyorsan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én ilyet akkor éreztem, amikor olyan társaságba keveredtem, ahol mindenki nagyon olvasott volt, és folyamatosan a kezemben volt valami, hogy felvegyem velük a versenyt. Úgyis mindig mindenki választ két könyv közül. Ez a dolgok rendje.

      Törlés
  5. Szerintem az olvasás olyasmi, amihez hangulat - és természetesen egy jó sztori - kell. Ha ezek nincsenek, nem tudom falni a betűket, pedig vérbeli könyvmoly vagyok. Nem olvasok el évi 100 könyvet és nem is arra megyek rá, hogy minél többön nyálazzam át magam. Azt olvasom, ami megfog, ami tetszik, és ha lassan haladok vele, hát lassan haladok. Szeretem értelmezni, átérezni, megélni mindazt, ami a történetben játszódik, szeretem, ha egy-egy fejezet végén van időm rágódni az olvasottakon és szeretek a végén időt hagyni magamnak a örténtek megemésztésére. Mostanában pl. kifejezetten sokszor olvasok, vágyom is rá. Előtte meg nem, mert zenehallgatós korszakomat éltem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan ez volt az a gondolatmenet, ami kiváltotta ezt a bejegyzést.

      Törlés
  6. Ezt olyan jól összefoglaltad (megint). Jó kis bejegyzés lett és tökre egyet is értek. Én is sokszor nézem molyon a kihívásokat, de nem veszek részt rajtuk soha, mert utálom ha meg van határozva pl, hogy mit kellene elolvasnom vagy hogy mennyit. Nekem is vannak időszakaim, amikor többet olvasok (most is egy ilyenben vagyok), aztán jön a leülepedés, amikor semmit, mert nincs hozzá kedvem. Most hogy megszereztem néhány könyvet amik régóta érdekelnek, könnyebben megy az olvasás. Buszozás, fürdés közben vagy elalvás előtt. Attól, hogy olvasok, próbálom a társas kapcsolataimat nem elhanyagolni, tehát csak egy történet miatt nem fogom azt mondani a lányomnak, hogy most nem játszunk, mert olvasok...
    Meg kell találni az arany középutat, mint minden másban is és nem azért olvasni, mert elvárás. Nem attól moly valaki, hogy 100 könyvet elolvas egy évben, amik nagy része meg sem érte a belefektetett energiát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szeretem, amikor megmondják, hogy mit és mennyit kell csinálni bármiből is. Sokat gondoltam arra, hogy kihívásokon vegyek részt ilyen szempontból, de a végén mindig lebeszéltem magam, mert tudom, hogy van egy-két téma, műfaj, ami nem vagy csak nagyon nehezen megy le nálam, és az nekem idegőrlő dolog lenne, úgyhogy inkább hagytam. Amit szeretek, vagy megfog, azt könnyebben olvasom, mint azt, ami nem gerjeszt bennem semmit első ránézésre se.

      Törlés
  7. Hát itt úgy látszik én leszek az, aki kicsit a másik oldalba van. Mármint én is minőség párti vagyok. De kíváncsi voltam, hogy elolvasok e 100 könyvet egy év alatt, és ezt számolom, sőt a blogomon is rögzítem. Persze csalóka a szám, mert se képregények, se mangák nincsenek benne.
    De például benne van Fekete István Csíje ami 20 oldal körüli, meg a sok erotikus könyv ami nem terheli meg az ember agyát így gyorsan haladhat vele. Vagy a 150 oldalas Mézga Aladár kalandjai. Szóval így gyűlik és tűnik olyan soknak az a jó pár könyv.
    Mindemellett nekem sincs kedvem/időm olvasni ilyenkor heteket ülök egyen. Ha kettőt kezdek el olvasni egyszerre, abból az egyik mindig félbemarad, mert nem megy a kettő egyszerre.
    És ha nem sikerül ez a 100-as dolgok, akkor se fogok letörni, mert élveztem az olvasást. Hol boldogan, hol mérgesen, de azért amiért olvasok azt átéltem:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minőséget keresem inkább,és ez csak egy gondolat volt, egy kis eszmefuttatás, mert sokaknál nekem nem az jön le, hogy ténylegesen szeretnek olvasni. Sőt, láttam olyat, aki komolyabb lélegzetvételű irodalmakat hajkurászott, és csak pislogtam, hogy neki ez hogy megy.
      Árnyalt téma, ez tény, de csak elméláztam. :)

      Törlés
    2. Csak válaszoltam, de nem vettem támadásnak, vagy ilyesminek. :)

      Törlés