2014. október 30., csütörtök

Albert Györgyi: Miért pont én?



Avagy A depresszió szorításában

Egy megosztó személy megosztó könyve. Akciós volt, és úgy gondoltam, hogy itt az ideje bezsebelni ezt a kötetet, amit alig tudtam letenni. Olvastam már korábban, bár akkor eléggé hányaveti munkát végeztem, most úgy döntöttem, megeszem.

Nem tudom, hogy mitől, de egészen hozzám közelinek érzem a kötet első felét. A második interjús részt annyira nem, bár az is hordoz rengeteg igazságot, viszont kétkedve fogadtam azon emberek önvallomását. Az kevésbé tűnt sötéten valóságosnak.

2014. október 29., szerda

Sherrilyn Kenyon: Angyali csók



No, egészen jól haladok a saját, múltkori fogadalmammal, mert abban az emlegetett 52 könyvben ez is benne van, és ezt nemrég fejeztem csak be. Ezt is azért, mert nem tudtam magammal mit kezdeni, és leültem olvasni.

2014. október 27., hétfő

A troll egy napja



Egyet a bezzeg gyerekeknek, a névtelen kommentelőknek, azoknak akik a vitákat gerjesztik az internet roppant forgatagában.
Remélem, tetszeni fog. Kicsit hosszú lett képekkel, bocs.

2014. október 26., vasárnap

Richard Morgan: Valós halál



Avagy a Takeshi Kovacs-trilógia első része.

Nem most olvastam először, viszont sokkal jobban tetszett most, mint első olvasásra. Nem tudom, miért, talán most volt hozzá igazán hangulatom.


Szeretem az olyan könyveket, történeteket, melyek a jövőben játszódnak, és nem kis lények irányítják az agyunkat, hanem mondjuk megmutatják, a technikának és a tudománynak mennyi és milyen szerep jut az emberek életének alakításában. Számtalan veszélyt rejt, ahogy megvannak a pozitívumai.
Felüdülés egy-egy ilyen könyvet a kezembe venni. Nanobotok, az élet meghosszabbítása, új testek, klónok, elraktározható tudat, számtalan kiaknázatlan lehetőség.

2014. október 25., szombat

CsCsK: Melyik karaktert érzed a legjobban összerakottnak és a legrosszabbnak?



Huh, hát megszületett végül a végeredmény. Akikről akartam írni, hosszabban, kifejtve, mit szeretek, illetve, miért érzem rossznak, az már megvolt a kérdés kisorsolásánál. A maradékot, akik még befértek az ötbe, azt nehezen szedtem össze, mert sok szempont volt, ami alapján próbáltam rangsorolni.

Szerintem, tőlem egyik sem lesz meglepő, de ha mégis, akkor kérdezzetek.

2014. október 22., szerda

Hagymalekvár



Nem csalás, nem ámítás, a kép közepén, a tálkában az a sötét paca lekvár. Méghozzá lilahagymából.


Kaptam nemrég egy könyvet, amiben megpillantottam a receptet, és némi változtatással elkészítettem a saját verziómat, mert ugye, merni kell nagyot álmodni.
Ebben az esetben az álom eléggé apró lett.

És sötét. Annyira szép színe van pedig. Sötét, mély és lila, és sajnos, hiába vakuztam, nem akart engedelmeskedni.

2014. október 20., hétfő

Minőség vs. mennyiség



Költözködöm.
Hozom haza a könyveimet Mr. A-hoz. Múltkor éppen az első pakkot törölgettem, a teljes gyűjteményem talán egy ötödét. Baromi sok könyvről beszélünk. Ahogy próbáltam őket valamilyen rendszer szerint kategorizálni, elnézegettem őket.

Régen nagyon nem szerettem olvasni, és most a legjobb barátaim lettek. Sőt, vannak időszakok, amikor kényszeresen sokat olvasok, mert más nem tölti ki a szabadidőmet. Ezek periódusok. Havonta, kéthavonta egy hét, amikor csak olvasok, de utána pihenésképpen szünetet tartok.
Egyszerűen lelohad a lelkesedésem. Főzök, írok, bármi mást csinálok. Regenerálom a szemem.

Illetve nekem kell, hogy leülepedjen egy-egy történet. Egyik könyvből szerintem nincs értelme egy másikba ugrani gondolkodás és szünet nélkül.

2014. október 19., vasárnap

Film maraton 2014 / XIII.



Hamar összejött az újabb hetes adag.

Ebben a csomagban lesz legalább négy olyan alkotás, amit mindenképpen ajánlok megnézésre bárkinek, aki éppen unatkozik. Persze, tegnap belefutottunk egy totális agyhalálba. Ezért én kérek elnézést, viszont lehet, hogy lesz, akinek tetszik.
Sorozatból a Halo-t pörgettük végig, de azt nem tettem be.

Ha láttátok valamelyiket, vagy nem, vagy van véleményetek, ajánlanátok valamit, pötyögjetek nekem kommentet a bejegyzés végére.

2014. október 17., péntek

Akarom: a karom meg a fűző


A minap nézelődtem itt-ott, és fellobbant a vágy bennem két dologra, ami volt régen nekem, és már ilyen-olyan okok miatt nincs. Az egyik egy karom a kisujjamra, a másik egy fűző.

Igazság szerint, nem tudom, hogy miért van bennem ez. Mindig is megvolt, szóval nem egy újkeletű dologról beszélünk, ám most valahogy jobban szeretném, mint eddig bármikor. Aztán lehet, hogy a polaritásom negatívba fordult, vagy éppen csak abba kellene hagynom a The 69 Eyes hallgatását.
Ez utóbbi nagyon nem akaródzik.

2014. október 14., kedd

Szeretetnyelv


Azon tűnődtem valamelyik nap, hogy Mr. A és én olyanok vagyunk, mint két golyó. Két különböző irányból meglódítottak minket, egy ideig együtt haladtunk, majd távolodunk, végtelenül sok ívet leírva így, és néha érintkezünk.

Úgy gondoltam eleinte, hogy nem tudom őt jól szeretni, úgy, ahogy megérdemelné. Ő folyamatosan jön, bújik, simogatni kell, ölelgetni, és nem érti meg, miért ráz ki a hideg és rándulok össze, valahányszor a hátamat simogatja, miközben várjuk a buszt.

Mindenki beszél egy nyelvet, és ebből öt fajta van. Mindenki számára egy az elsődleges, függetlenül attól, hogy mindegyiknek van létjogosultsága, de csak egy van olyan, ami igazán illik az emberre. Mr. A-nak ez a testi érintés, és ha rajta múlik a napi tizenhét érintés, akkor depressziós nem leszek.
Én viszont, elveszetten bolyongok, mert nem bírom az emberi érintkezést.

2014. október 13., hétfő

Majdnem híresek – avagy, hova tűntek ők? 2. rész


No, csak megszültem.

Direkt nem tettem bele Christina Riccit, Drew Barrymore-t, Leelee Sobiesky-t, vagy Alicia Silverstone-t. Úgy gondolom, hogy a legtöbbünk az ő munkásságukkal, karrierjükkel tisztában van, viszont van egy-két olyan leányzó, akiket elfelejtettünk, vagy meg sem jegyeztünk igazán.

Abban is biztos vagyok, hogy vért izzadtam, mire összeszedtem őket. A barátnőm szerintem szentül meg volt győződve, hogy latinul beszélek visszafelé, és tuti, hogy azt várta a végén, hogy mikor mászok a falra hörögve… értetlenül nézte, ahogy gondolkodom, kiket lenne érdemes beletenni ebbe a bejegyzésbe.

Furcsa mód, a lányok között kevésbé vannak szuicid hajlamokkal rendelkező személyek, ők inkább modellkednek, énekelnek, vagy visszavonultak. Vagy lehet, hogy pusztán egy szokatlanul jó csoportot sikerült kiválogatni.

A lista továbbra is a teljesség igénye nélkül készült, a saját szájízemre, a fiúk mintájára.

2014. október 12., vasárnap

Film maraton 2014 / XII.


Hét filmenként igyekezek majd jönni, mert az úgy jó lesz. Úgy is hét nap van egy héten, meg így talán átláthatóbb lesz a dolog, mintha benyomorgatnék mindent, ami keresztül futott a szememen. Most sok tévét is néztem, mert a szolgáltató kicserélte a Universal Channel csatornát Paramountra. Egész jó filmeket adtak rajta, és jó párszor leragadtunk a Film+-on is.

Ott főleg a Terminátor 3. részénél, amit szeretünk szétfikázni. Új kedvencem, hogy mondják, hogy a lázadó gépek megfertőzték az irodák számítógépeit, mire én sikeresen odafordultam Mr. A-hoz.
Én: Azt’ úgy meg hogy? Hogy lázadnak az irodai gépek? Magukra telepítik a Neptune-t, ezzel őrjítve meg a felhasználót? :D

Na de, most lássuk a mai adagot.

2014. október 11., szombat

A világ ízei: Ausztrália és Indonézia


Amikor meghallottam, hogy ennek a sorozatnak a következő állomása Ausztrália és az Indonéz szigetvilág lesz, egyből az jutott eszembe, hogy én steaket fogok készíteni. Mr. A hülyéskedett még azzal, hogy lesz mofli-burger, viszont túl aranyosnak találtam a koalát. Körbekémleltem azért, hátha Indonézia valami érzelmet gerjeszt bennem, de nem sikerült.

Pláne azért sem, mert amelyik nap főztem, pont úgy jött ki a lépés, hogy este színházba menetel volt, semmi nehezebbet nem szerettem volna, ami elveszi a kedvemet. Szóval, most egy egyszerű ausztrál főételnél és egy buta sütinél maradtam.
A főételt már Mr. A amúgy is szerette volna kipróbálni, s bár nem steak, de sült hús.
Lássuk!

2014. október 9., csütörtök

Színházban jártunk: Mártírok


Karácsonyra kaptunk apuéktól kupont, ami beváltható volt bizonyos értékben egy évig valamilyen darabra. Fél év kellett, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelőt. Amit szerettünk volna, azt nem lehetett, így kerek egy napig bogarásztunk, hogy mit is nézzünk meg. Végül kis színházzal szerettünk volna kezdeni, nem is feltétlenül vígjátékkal.

Majdhogynem körmöt rágva készültünk rá, hiszen sok más mellett, az első közös színházazásunk volt Mr. A-val. Azt sem tudtuk, miben szeretnénk menni, hova megyünk…stb. Végül persze, minden a legnagyobb rendben lezajlott, láttam Nagy Ervint élőben, és így utólag azt mondom, hogy nem bántam meg, hogy a Mártírokra költöttük az összeget, és nem másra.
Remek szórakozás volt.

2014. október 7., kedd

Lazuló erkölcsök


Múlt héten nagy port kavart, hogy egy nő vaginasütiket vitt be az iskolába. Eléggé megosztó sztori egyébként. Lényegében egy anyuka készítette a sütiket azzal a felkiáltással, hogy a tanárnő tanítson valami hasznosat a gyerekeknek, mondjuk a vagináról.
A sütik nem érték el a gyerekeket, mert ez „nem volt helyes”.
Ezután az anyuka kitért a hitéből, és válogatás nélkül ontotta dumáját a másodikos gyerekek előtt.

2014. október 5., vasárnap

Curry-s kukoricaleves


Van egy újság*, amit apuék időről időre megvesznek nekem, ez amolyan hagyomány. Remek receptek vannak benne, és ez a mai is abból lesz, viszont végeztem rajta némi finomítást.

Két hete készítettem el először, hűen a recepthez, és ha már dugtátok a nyelveteket sótartóba, akkor gyakorlatilag ezt a levest is kóstoltátok már. A kiszedett adaghoz kevertünk vizet, de még úgy is bitang íze volt. Csak a chili erejét és a só töménységét éreztük.


Akkor elátkoztam minden újságíró-gasztrocsodát, a curry-t, és fogadkoztam, hogy nem megyek soha többé konyha közelébe, ha az nem a jól bejáratott receptjeim egyike.
Na, ma megszegtem ezt, és elkészítettem a B verziót, ami tökéletes lett.

2014. október 4., szombat

Mr. A linzere


Múltkor említettem, hogy Mr. A meglepett linzerrel, és mivel elég csinosak lettek, bemásolom a receptjét nektek.

Ez egy iskolai szakácskönyvből van – original vendéglátós a drága -, szóval az anyaghányadokkal lehet trükközni.
Egyszer készítettünk ebből a könyvből szilvás gombócot. Ötven darab lett, egy hétig, reggel, délben és este is ettünk, csak fogyjon. Ebből meg sosem elég, nem vettem észre, hogy sok lenne. Mr. A ha tehetné, elélne omlós tésztán.

2014. október 3., péntek

Film maraton 2014 / XI.


Most, hogy itthon evett a fene két napig, kikapcsolódásként filmeket néztem, és közben rettentően kreatívnak éreztem magam. Főztem (egy bitang rossz levest), pólót akartam nyomni (nincs szitaanyagom), fejlécet rajzoltam (furcsa, hogy elsőre sikerült), és hónapkezdő rajzot is akartam színezni. Ment a háttérben mindig valamilyen film, egészen addig, ameddig be nem tettem a Terminátor első részét, és a TechNoir jelenet alatt menő zenét el nem kezdtem hallgatni (zene).
Ott megállt a tudásom, és önfeledten hülyét csináltam magamból (énekeltem teli torokból).

2014. október 1., szerda

Hello October!


Eltelt egy újabb hónap, az ősz középső részébe értünk.

Beszéljen pár kép most helyettem.