2014. szeptember 6., szombat

Veronica Roth: A beavatott


Mint már mondottam volt legott valahol, hogy előbb láttam ezt, mint olvastam, viszont felülmúlta a várakozásaimat a könyv. Ennek fényében a film sem vesztett. Nem tudom, mit csináltak a készítők, de hűen lemásolták a történetet.

A film után érdekelt, de az még jobban piszkálta a fantáziámat, hogy kik lehetnek az eladók, a szakmunkások, mert ugye, elméletileg nem lehet az öt csoportba besorolni őket. Aztán rájöttem, amit előzményesen jósoltam, hogy bizony, ők lesznek a csoport nélküliek. A buszvezetők azok, ilyen alapon, hiába művelt valaki, ha eladó. Kaszttalan.
Mr. A-t egy álló napon keresztül ezzel szívattam.

A bejegyzés végi kérdésen meg változtattam, hátha.


A szerzőről:

1988. augusztus 19-én született Chicagóban, az Amerikai Egyesült Államokban. Bátyja zenész. Középiskola után a Northwestern University kreatív írás szakára került, ott írta meg a Divergent című, első könyvét.
2011-ben látta meg a napvilágot a regény, két évvel később pedig, a megfilmesítés jogait a Summit Entertainmentnek adta el. Bejelentette, hogy könyveihez kiegészítő kötetek fognak készülni.
Férjével, Nelson Fitch fotóssal Chicagóban élnek.


Fülszöveg (moly.hu)
EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy vére önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Tedd csak mindig azt, mait elvárnak tőled! – szokta mondogatni. Könnyű neki. Bár nekem is könnyű lenne.

2)
Önfeláldozó. Bátor. Művelt.
Elfajzott.

3)
A tudás mindenek feletti akarása hatalomvágyhoz vezet, ami sötét és néptelen helyekre vezeti az embert.

4)
(…) meg akarsz félemlíteni bennünket. Ami pedig, ha az emlékezetem nem csal, a gyávaság jele.

5)
(…) nem az a cél, hogy ne legyenek félelmeink. Ez lehetetlen ugyanis. Az a lényeg, hogy megtanuld uralni a félelmeidet, és rájöjj, hogyan függetlenítheted magadat tőlük.

6)
Ez az én barátnőm. Kemény, mint egy vattacsomó.

7)
- Nem fogsz rám lőni.
- Az emberek hajlamosak alábecsülni a tulajdonságaimat.

Vélemény:
Tris végre nem egy Dawn-kóros tüneteket mutató főhősnő, aki csak szépen néz, és a magányos, önfeláldozó hős szerepében tetszeleg. Ha akadály jön, akkor megugorja, okos, és szellemes is tud lenni, vagány, akit a félelem feltüzel. Egy idegen környezetben mer, és barátkozik, és feláll.
Négyes a szomorú sorsú, szomorú szemű fiú, aki jobb lett volna, ha Négyes marad, mert mi az életképtelen embereket itthon Tóbiásnak hívjuk, és egyszerűen képtelen voltam angolul kimondani a nevét csórinak.
Eric beírta magát a kedvenc negatív karaktereim közé. A legösszetettebb figura az egész könyvben Tris mellett. Rideg, érzéketlen, igazi gennyláda vezető, de imádtam nem szeretni.

A történet, a kreált helyzet sem egyedülálló, van kortársban is ilyen, és korábbi könyvekben is láttuk már, ám olyan jól van összegyúrva az egész, hogy egy pillanatig nem volt másolatérzetem közben, szemben a HG-vel.

Van humora, iróniája, tanít gondolatokra, megmutatja a tinik nyelvén – lévén ifjúsági irodalom -, hogy mi a helyzet a Nagy Testvérrel, és a másik ember gerinctelenségével.

Meglepő módon, egy pillanatra sem untam meg, pörgött, vitt magával a történet. Egy valamitől félek, és egy mondat ébresztett rá, hogy sejtem, mi lesz a folytatásban, mi lehet a kapun kívül. Jó, hogy nem árulták el egyből, mert érdekel, és biztos olvasom nemsokára a következőt, viszont sablonosságtól félek.
Az egy negatívum, hogy nem eléggé részletes a világ, de ez még változhat.

Nem tudok elvonatkoztatni a filmtől, ami az egyik legjobban sikerült könyvadaptáció, mert a lényegi részeket meghagyták úgy, hogy az oktalanokat összegyúrták egy személyben, vagy jelenetsorban. A történet nem vesztett semmit a könyvhöz mérten, ellenben a könyvben több minden le van írva, mint amennyit a filmből megtudunk.

Sokat gondolkodtam, melyik csoportba tenném magam. Aztán hosszas agyalás után rájöttem, hogy egyikbe sem, de mégis mindbe. Nem, nem tartanám magam elfajzottnak. Inkább, engem találnának a kapukon kívül. :)

Értékelés: 9/10
De jól döntöttem. EGYETLEN DÖNTÉS. Elolvastam a könyvet, és kérem a következőt.
Aki szereti a disztópiákat, az ilyen fajta ifjúsági irodalmat, az bátran nyúljon hozzá, nem fog csalódni.


Olvastátok már?
Ti hova sorolnátok magatokat?

10 megjegyzés:

  1. Kedvem támadt elolvasni, úgyhogy ez is megy a képzeletbeli listámba.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mivel még nem olvastam a többi részt, így csak erre, azt mondom, hogy szerintem a te világod lesz, és nem baj, hogy felkerült arra a listára. :)

      Törlés
  2. Veronica Roth nevét soha nem fogom elfelejteni, mert egy emlékezetes írónő, mert ritkán látni ilyet, hogy egy trilógia folyamán folyamatosan egyre pocsékabb lesz a könyv. (Vagyis én így éreztem.) Pedig a befejezés ütős lett, mert olyat tenni amit előtte nagyon kevesen. Na mindegy.
    Mindenesetre az első rész piszkosul jó lett és le a kalappal előtte. Bár nekem a film nem tetszett. Nekem hiányos volt, és voltak dolgok amiket megváltozottak (én igenis látni akartam volna Peter tettét, mert ez a későbbiekben is kulcsfontosságú, és a jelleméhez kellő dolog, hiszen ez indokolja későbbi tetteit). Viszont a panasz nem lehet a zenére (naná mert Hans Zimmer) és a látványra, s a hangulatra se. Ha nem olvasom a könyvet egyáltalán nem tudnék hibát mondani rá.
    Eric<3 Ericbe beleszerettem, hiába gonosz, ő nagyon jól meglett alkotva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Clare-nél is lanyhul a színvonal, meg nekem a Harris-könyvek is ilyenek voltak, de kár, hogy rosszabb lesz. Mondjuk, nehéz ütős első után jó folytatást írni. Most kíváncsivá tettél, és ez nem ér. :D

      A filmben folyamatosan volt egy hiányérzetem, amit írtam is valahol, amit viszont a könyv remekül megoldott, nagyon sok felmerülő kérdésre választ ad.
      Viszont, abból a szempontból jó a film, hogy még így is egy érthető egész annak, aki nem olvasta, és ha erre később kerül sor, csak nyerni fog. Pl. a Csontváros ezerszer rosszabb feldolgozás lett, azt is megbeszéltük, hogy miért. Ahhoz képest ez klasszisokkal jobb volt. A forgatókönyvíró lehetett volna még a helyzet magaslatán, ez tény, de azért csúcsközelben volt.

      Eric meg igen. :):):)

      Törlés
    2. De Clare az alap trilógiát jól megírta, csak utána elvette az eszét a pénz és hozzá írt még hármat:S Itt meg az első után egyenes hanyatlás, vagyis szerintem. Nem tudom, olvasd el s kiderül, te így látod e.
      Igen, a Csontvárosnál valóban jobb, fényévekkel.

      Törlés
    3. Az is igaz, de csak a második hármat gondoltam, nem az elsőt, meg aztán gondoltam a CW-sorozatra (angyal, herceg, hercegnő), de ott meg már az első is hagy némi kívánnivalót maga után.

      Törlés
    4. Mióta mondtad, azóta nem merem elkezdeni azt a sorozatát:)

      Törlés
    5. Semmi kétség, mumus vagyok. :D

      Törlés
  3. Nekem nagyon nem jött be. Olyan egyszer olvasós kategória. Amikor kijött akkor elolvastam, de nem hagyott mély nyomokat bennem. A film is egyszer nézős.

    A csontváros sokkal jobban tetszett, bár a film nagyon össze lett csapva. A gyönyörű teremtményekkel voltam úgy, hogy az első rész nagyon tetszett, a többi viszont kevésbé.

    Ezeknél ezerszer-százszor jobb könyvek vannak szerintem, amikből nem készült film. Wolves of Mercy Falls trilógia például. Maggie nem akarta hogy Disney csatornás tinik játsszák a főszerepeket. Becca Fitzpatrick Hush Hush regénye. Az elcserélt. Utóbbiból senki más nem rendezhetett volna filmet szerintem, mint Tim Burton. :P

    A legeslegnagyobb dédelgetett kedvencem az Angelfall. Kevesen ismerik, pedig a legjobb disztópikus természetfeletti regény. Annyira sötét és baljós, de mégis humoros és megható. Ha abból elrontják a filmet, nagyon pipa leszek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig, sajnos sanszos, hogy nem készülnek jó filmek, egyszerűen olyan, mintha a forgatókönyvírók nem olvasták volna a regényeket, csak valami rövidített változatot. Nekem legalábbis, ez a benyomásom támad, amikor filmet nézek, és a film-könyv csak pontokon egyezik.

      Valószínű, újraolvasni nem fogom, kevés könyv van, amit újraolvasok.

      Törlés