2014. szeptember 8., hétfő

Simon Tamás: Vérmacska


„avagy Alfi világuralomra tör”

Kezdek megbarátkozni a magyar írókkal, mert amibe belenyúltam az utóbbi időben, mind remek könyvek voltak, különösen ez az utóbbi. Ez megkoronázta az egészet, vagy inkább feltette az i-re a pontot.

Kezdem sajnálni, hogy kölcsönkönyv, viszont nem tudtam letenni. Úgy voltam, hogy olvasok egy kicsit, lassan haladok, de mint lenni szokott. Betettem egy mosást, és végem volt. Két perc után fetrengtem a röhögéstől, visszaidézte az én idiótábbnál idiótább macskáimat, és függő lettem.
Vagy, ahogy Mr. A mondaná, függöny lettem.

A könyv 18+, és a tartalom, az ismertető, és az idézetek trágárságot fognak tartalmazni!


A szerzőről:

Sok mindent nem tudok róla. 1987-ben született Nagyatádon.
Sok műfajban kipróbálta / kipróbálja magát, mint horror, burleszk, thriller.
Alfimacsek Facebook oldala: https://www.facebook.com/alfimacsek
Az író Facebook oldala: https://www.facebook.com/simontamaspage


Fülszöveg:
Alfium:
a hülyeség kémiai reakcióba lépett egy macskával és rászabadult a világra.
„Szőrös ma azt mondta, hogy egy-két dolog meg fog változni, például lenyugtatólövedékez, vagy elad szervkereskedőknek Üzbegisztánba, a szőrömből pedig kesztyűt csinál. Szerinte teljesen retardált vagyok, és esély sincs arra, hogy valaha normális leszek, úgyhogy neki is álltam szépen, módszeresen körbepisálni a házat… Mondjuk, ha rend lesz és fegyelem mostantól, akkor nem kell eladnia, mert elmegyek magamtól, esetleg olyasféle változások lesznek, hogy kikaparom a szemét, rászúrom a fogamra és azzal törölgetem a seggem. Mit képzel már?”
Tényleg, mit képzel Szőri, ez a balfék?
Mert hogy Alfi, a két fröccsért kapott szőrgombóc mit képzel,
arról igen részletes és cizellált képet kapunk a naplójából.
Kezdve azzal, hogy ő maga az Atyaúristen, ősrobbanással,
káosszal, macskarmageddonnal egyetemben.

Alfium: úgy hat, mint a morfium. Függeni fogsz!
Légy alfinista, különben kurva világ lesz!

Kedvenc idézete(i)m:
1)
(…) súgta neki: legyen Adolf. A fekete hajú nő erre nekiállt elmagyarázni ennek a szerencsétlen hülyének, hogy azért az tán mégsem illik, de aztán dűlőre jutottak, megegyeztek abban, hogy Alfi lesz a nevem. Érdekes módon egyedül engem nem kérdeztek meg, hogy milyen nevet akarok magamnak, de aztán a Szőrös mondta, hogy én csak egy kis paraszt, parlagi macska vagyok, és úgyis Józsit vagy Janit választottam vóna. Így mondta: vóna. De én vagyok a paraszt.

2)
Ez megint elvitt orvoshoz, pedig már nem is fosok annyira, de valami antibiotikumot kaptam injekcióként, fogalmam nincs, mire jó, kérdeztem Szőröst, azt mondta, hogy azért kapom, mert kell. Lebasztam neki két pofont ugyanezzel az indokkal, akkor elnyugodott egy picit.

3)
Úgy kipicsázott, hogy csak úgy cidrizett a valagam menekülés közben (…)

4)
Úgyhogy most nincs kuckóm, hanem kurva kényelmes fotelom van, és senki nem veheti el tőlem, mert az a taktikám, hogy összegömbölyödve gyönyörűnek álcázom magam, és nincs szívük levenni onnan.

5)
Azt tudom elképzelni, hogy neki sincs tudata, vagy azt, hogy annyira szerencsétlen, hogy képtelen az emberekkel való kommunikálásra élőszóban, amit egyébként valószínűnek is tartok, mert mindig úgy hivatkozik az emberekre, hogy a „netes barátaim”, szóltam is neki, hogy milyen érdekes, hogy azért vannak „netes barátaid”, mert igazi ember nem megy önszántából a közeledbe.

6)
Fél percre hagyta nyitva a hűtő ajtaját, már benn is voltam, szétnéztem, de jött Szőri, hogy gyere ki, mert megfázol. Ebből látszik, hogy mennyire fogyatékos, mert nem azt mondta, hogy jöjjek ki, mert összeszőrözöm a kaját, vagy egyáltalán, hogy a macskának kurvára nincs helye a hűtőben. Nem, ez ettől fél, hogy megfázom. Idióta.

7)
Látta rajtam, hogy tényleg lelki válságba kerültem, úgyhogy este mondta, hogy gyere, cicám, a kedvencedet készítettem, na, mondom, végre ástál magadnak sírt, és meghalsz, de azt mondta, hogy nem, hanem kaptam lazacost. Mindegy, az is jó volt.

Vélemény:
Basszus! Az egész könyvet bemásolnám ide szívem szerint, mert a kedvenc részek… sokkal, de sokkal több volt, mint amennyi itt szerepel. Aztán vége lett a könyvnek, és „elkenődtem, mint a szar a spájzajtón”.

Ez a kis naplóregény, szatíra megörökíti Alfi minden napját, illetve a szerinte uralma alá tartozó emberét, Szőriét is. De hihetetlen, és kikezdhetetlen ez az egész könyv. Remekül van megírva, szabad, könnyed, visz magával, és Alfi megjegyzései az emberek elhullatására is pont annyira fanyarak, mint maga a macsek.
Alfi imád mindenkit idegesíteni pusztán kedvtelésből.

Így visszagondolva az én macskáimra, érdekes a kérdés, hogy ki nevelt kit, ki kinek volt a gazdája, mit gondolhatott rólam, amikor nyújtózott egyet, és lekevert, vagy addig nyávogott az ajtó előtt ülve, míg fel nem ébredtem, és ki nem engedtem, vagy amikor a nyakamban predátorozott.
Nem tudom, hogy jelenlegi helyzetemben örülnék-e egy Alfi-szintű macskának, mert lehet, hogy kegyetlenül odamondogatna nekem. Talán cimbik lennénk, talán nem.

Alfi stílusa és személyisége, minden káromkodása és nagyravágyó világirányító képzete ellenére is lehengerlő, sőt, rombolásban verhetetlen függetlenül attól, hogy virágról van szó, vagy az ember vádlijáról. Amikor nem hangosan kacagtam, akkor magamban mosolyogtam, hogy azért Alfi is megvesztegethető, és valójában pont annyira imádja a Szőrit, mint amennyire az ember őt.

Alapvetően nem szeretem az alpáriságot, mert töményen kapva idegesít. Érdekes módon, ezt a könyvet így el tudtam fogadni ilyennek.

Az illusztrációk pedig, külön plusz pontot érdemelnek, szóval, amit a káromkodásért levettem, azt rajzban visszapakoltam. Egy példa:


Kicsit emlékeztetett Simon macskájára, és Fritzre.

Értékelés: 10/10
Tényleg, komolyan, mindenkinek, aki nem tud mit tenni a szürke, borongós hétköznapok ellen. De annak is, aki tud tenni ellene. Szóval, mindenkinek.


Olvastátok már?
Szerintetek egyéniség lehet egy háziállat, vagy ti beszélitek bele?

8 megjegyzés:

  1. Áh...igen...tudtam én, hogy bízhatok az ízlésedben (vagyis magamra szinkronizálva is...xD...na jó ez életem legértelmesebb mondata...de fáradt vagyok már)...:D
    10/10...én is imádtam!!! Bár a második része szerintem elég erőltetett lett már...:D
    Mondjuk engem a káromkodás se zavart...a magyar humor az nem lenne magyar káromkodás nélkül (ugye csak nekünk van több perces csúnya szó nélküli káromkodásunk is :P)...:D
    Viszont a rajzokat én is imádtam...xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megnyugodtam, kezdtem azt hinni, hogy csak én olvastam. :)
      A második rész most még vár.

      A nagyon durva, csak káromkodásokból álló poénosnak szánt videókat például nem tudom egy helyben végignézni. Van, ami már annyira erőltetett, hogy számomra nem poénos. Persze, a Paul című filmből megtanultuk, hogy a káromkodás vicces is lehet, hogyha a helyén van kezelve. :D

      Törlés
    2. Én "blog korában" is követtem...:D
      Amúgy tényleg nem egy gyakori könyv...mindig tele van vele a polc a könyvesboltokban, és az ismerőseim csak úgy néznek rám, hogy ez meg mi a ****...mondjuk ők elég gyakran olvasnak úgy, hogy ez magyar, ezt nem olvasom...

      Amúgy ebben is volt néhány elég erős mondat, de úgy összességében szerintem egészen...hát...úgy beleillett a környezetbe....mondjuk a 18+ karikáját azért nem csodálom...xD

      A nagyon kemény káromkodós és "értelmetlen" dolgokat mondjuk én se bírom...de szerintem Alfihoz illett...xD

      Törlés
    3. Hú, én nem, és bánom is, hogy nem ismertem előbb, mert most olvasgatom a blogot, és egyszerűen beszippantott. :D

      Azokat valahogy nem tudom megérteni, aki csak külföldi könyveket olvas. Bár, nekem is van ismerősöm, aki élt kint és neki így könnyebb, mert furcsa a magyar.
      Ellenben, én sem voltam túl nagy bizodalommal a magyar irodalom irányába, ám tényleg az utóbbi időben igazi gyöngyszemeket találtam.

      De ezek mennek Alfihoz, és nem a b@megf@#omge{{i minden harmadik szó benne. Annyira zsigerinek tűnik, hogy így jó, ahogy van. :D

      Törlés
  2. Akkor ez a könyv pont nekem való lesz a közeljövőben!
    Szerintem van egyéniségük egyébként. Nekem minden cicám más volt. Különböztek egymástól teljes mértékben! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szórakoztató könyv, ha nem vagy benne biztos, akkor nézd meg a szerzőnél belinkelt oldalakat. Ott bele tudsz olvasni a blogba például.

      Nálunk is mindegyik egy-egy külön egyéniség volt, és nem csak a macskák, de azok főleg. :D

      Törlés