2014. szeptember 28., vasárnap

Papp Diána: Bodza Bisztró


A szerzőt magát a Nők Lapja hasábjairól ismerem, és szeretem a gördülékeny, könnyed stílusát, ahogy élvezhetővé tud varázsolni a szavaival teljesen szimpla, hétköznapi eseményeket.
A könyv pont ugyanebben a stílusban íródott.


A legjobb szó rá, hogy kedves. Ez egy kedves kis könyv, ami valahol megrekedt a régi lányregények, és a mai szingli-vadászó-gyűjtögető csodák között. Értem ezt arra, hogy amikor elértem az utolsó lapot, és becsuktam a könyvet, idétlen vigyor ült a fejemen.


A szerzőről

1976-ban született Budapesten, író, újságíró.
Diplomáját az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán magyar-német szakon szerezte. Újságírói pályafutását a Népszavánál kezdte, 1999-ben, később női magazinokhoz sodorta az élet. Dolgozott a TV2-nél, a JOY-nál is, míg végül 2008-ban a Nők Lapja vezető szerkesztője, ahol rendszeresen cikkei és publicisztikái jelennek meg. 2012-ben jelent meg első regénye, Szerdán habcsók címmel.


Fülszöveg (moly.hu)
A húszéves budapesti fiatalok bulikkal teli életét élő harmincas ügyfélszolgálati csoportvezető, Kulcsár Petra váratlanul egy kis bükki faluban találja magát: egy lerobbant éttermet örökölt rég nem látott apjától. A lány szíve szerint túladna rajta, de miközben ügyeket intézni jár a faluba, megismerkedik az apja szívéhez közel álló emberekkel, akikkel hamarosan barátságot köt; és nem csak az elveszett édesapjáról alkotott kép tisztul benne, de a fontossági sorrend is helyreáll az életében. Az eleinte sokkoló helyzet szépen lassan megoldást hoz Petra gondjaira, élete elvarratlan szálai sem maradnak elvarratlanok, sőt a szerelem sem várat magára sokáig. – Papp Diána, a Szerdán habcsók után ismét egy fiatal nő nehéz választásairól írt könyvet, amelyből természetesen a megszokott receptek sem hiányozhatnak. A Bodza Bisztró hangos lesz a nevetéstől, túlcsordul a szerelemtől, és árad belőle a gasztronómia iránti szenvedély.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
De tiszta gáz, hogy az anyjával él. Se lakás, se kocsi. És most tényleg nem dolgozik semmit? Miattam? Na, az ilyen pasit kerülik el nagy ívben a nők.

2)
- Nahát, ezt meg kell vennem (…)
- Ne ilyen hangosan (…) – Hát hogyan alkudom így le neked, ha ennyire hangosan el vagy ragadtatva tőle?
- Micsoda rutin (…) – Egy ünnepelt szarrágóhoz van szerencsém?
- Nem. Szimplán nem vagyok idióta, annál inkább praktikus, és próbálok két lábbal a földön járni.

3)
- (…) Jól érzékelem, hogy neked attól férfi egy férfi, hogy jó iskolája, jó munkája, sok pénze, háza és autója van?
- Valami ilyesmi. De legyen jóképű is (…)
- És találkoztál már ilyennel? Akinél minden stimmelt?
- Persze, csak vagy házas, vagy pszichopata volt.

4)
Szeretem, ha önálló lehetek, egyenrangú, de ugyanakkor bizonyos helyzetekben lehessek mégis nő, aki támaszkodik az erős pasira.

Vélemény:
Az eleje nem fogott meg, és bevallom, csak a kihívás miatt olvastam tovább. Nem emlékszem hol volt az a pont, ahol az érdektelenségem érdeklődésbe fordult át. Nem tudtam letenni, könnyen olvasható könyv volt. Nem pörögnek benne az események, de mégis a lapok között tart valami. Vajon hogy dönt Petra? Marad is végleg, vagy Bécs felé veszi az irányt?

Végig az járt a fejemben, hogy ez a legjobb kifejeződése annak, hogy akkor tudunk csak értékelni valamit, amikor nincs. Lehull a lepel, ott áll minden feketén és fehéren. Kiszakadsz a környezetedből, őrlődsz egy darabig, hogyan tovább, aztán felállsz, és megrázod magad. Jobb esetben felráz valaki, rossz esetben te rángatod a másikat. Kis dolgok is fontosak, a nagyok átértékelődnek, és fordítva. Változnak a prioritások, és a változás nem feltétlenül rossz. Dolgozni kell, és meg kell találni az egyensúlyt a vélt és valós érzelmeid, helyed, embereid között, hogy jó döntéseket tudj hozni.

A történetben semmi meglepő dolog nincsen, még az eseményekben sem nagyon. Volt egy-két olyan meredek rész, amivel nem tudtam mit kezdeni, mint Petra apja. A szereplők szerethetők, akár még azonosulni is lehet velük (sikerült), de teljesen átlagosak. Ahogy az összes részlete a könyvnek.
Oldalakon viaskodik egymással a nagyváros és a falu, személyes találkozások és Facebook, fogyasztói társadalom és cserekereskedelem.
Ami hiányzott, az a szerelem kibontakozása. Egyszer még töketlenkedünk, utána már durr bele. Igazság szerint, nem a szirupos részre lettem volna kíváncsi, hanem hogy kattan át ez Petrában. Mert ez nincs meg.

A receptek után éhes lettem, folyt a nyálam, minden bajom volt, hogy majd meg akartam enni az olvasómat.

Értékelés:
8/10
Mindig félve veszek magyar írótól könyvet a kezembe, és ezt minden alkalommal el is mondom. Viszont, ha valaki ki akar szakadni egy-két órára a saját életéből, hogy másét élje, az nyugodtan vegye ezt a kezébe!

Viki véleményét / ajánlóját ITT olvashatjátok el.

Olvastátok már?
Tetszett?

4 megjegyzés:

  1. Milyen aranyosan néz ki az írónő, nem gondoltam volna!
    Hehe szerintem mindenkinél az eleje volt a kritikus pont. És milyen jó a kihívás, ha nem lett volna akkor most nem ismertük volna meg ezt a kellemes kis könyvet. :)
    Jó volt olvasni a véleményed róla:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így igaz.
      A véleményünk ezúttal sem különbözik. :D

      Törlés
    2. Hát valóban csak minimálisan. Pedig most nem is beszélgettünk a könyvről semmit:)

      Törlés
    3. Egy az ízlésünk, semmi kétség. :D

      Törlés