2014. szeptember 25., csütörtök

Krumplirózsa


Úgy megörültem, amikor valamelyik nap adták már nem tudom, melyik tévé csatornán. Régóta szerettem volna megnézni, ám Mr. A sajátosan áll hozzá a filmekhez. Amit mind a ketten szeretnénk megnézni, az hamar meg is van. Az is, amit ő akar látni. Amit viszont én, azért nyekegek pár napig, hétig, hónapig.

Ezért is virult a fejem, amikor belebotlottam az utolsó tíz percébe. Nem érdekelt, hogy csak kapcsolgattam reklám alatt, megnéztem, és nekem még mindig tetszik. Javíthatatlan romantikusoknak mindenképpen kötelező!


Általános információk:
Cím: Frankie and Johnny
színes, amerikai romantikus film, 1991, 118 perc
Rendező: Garry Marshall
Forgatókönyv: Terrence McNally

Szereplők:
Michelle Pfeiffer – Frankie
Al Pacino – Johnny
Hector Elizondo – Nick
Kate Nelligan – Cora
Nathan Lane – Tim
Jane Morris - Nedda


Történet:
Johnny börtönből szabadulván New Yorkban próbál szerencsét. Egy kis étterem tulajdonosa esélyt ad neki. Itt dolgozik Frankie is, a hányattatott sorsú pincérnő. Találkoznak, és különös vonzalom alakul ki kettejük között. Míg Johnny igyekszik egyre közelebb kerülni a nőhöz, az taszítja a férfit. Minden jel arra utal, hogy ez egy halálra ítélt kapcsolat.
 Plusz:
BAFTA-díjat kapott a mellékszerepéért Kate Nelligan, Michelle Pfeiffer ezért a főszerepért csak jelölésig jutott a Golden Globe-on.
Színházi darabként is futott.


Vélemény:
Szerintem két fajta ember van. Aki megnézi, és szereti ezt a filmet, illetve azok, akiknek túl hosszadalmas a benne levő dráma. Én az előbbiekhez tartozom régóta már.

Johnny számomra kicsit idegesítő karakter, mondjuk én magam nem szeretem, amikor egy ember a nyakamban liheg. Ő megy, és szeretni akar, egy kedves, jószándékú balek, aki egyszer hibázott. Megfizetett érte, és pótolni szeretné mindazt, amit elvesztett. Érzelmekben és időben.
Frankie egy teljesen más ritmusra táncoló nő, aki inkább nyugodt, kicsi és szürke, az is szeretne lenni. Fél mindentől, mert megrémiszti mindaz, ami közel kerül hozzá, hiszen egyszer megégette magát. Nekem pont elég volt annyi, amennyit ad a film a hátteréből.

Kedves film, mindennapi, és pont ezért romantikus. Két teljesen más világból jövő ember lehet-e boldog? Amikor minden jel arra utal, hogy nem fog működni, hihetnek-e még abban, hogy mégis? Van-e remény ott, ahol bár megismerkedésük előtt jóval egymásnak voltak rendelve, mégis minden hihetetlenül szerencsésen alakul?

Ez a szerelem nem könnyű, nem első látásra születik meg, nem szépen bontakozik ki, hanem hullámzó, amit részben a férfi túlzása, és a nő gátjai gerjesztenek.
Mert gondoljunk bele abba, hogy megéltünk nem egy rossz élményt, és akkor ott van az, ami szöges ellentéte mindannak, amit addig tapasztaltunk? Ott van, igazi, és ténylegesen o t t v a n.

A humor rendben van, a történet és a zenék is, illetve még a helyszínek, a mellékszereplők is, és az ő lüktetésük is ad sajátosságot a film harmóniájába.


Megjegyzés:
Egyedül a magyar címével nem tértem a mai napig napirendre, de legyen. Meg tudom magyarázni, ha nagyon akarom. Nem biztos, hogy mindenkinek beugrik EZ a szám a címről.

Al Pacinónak ez a szerepe nagyon tetszett, főleg azért is, mert nem ez a megszokott karakter, amit hozni szokott. Michelle Pfeiffer benne ragadt egyfajta karakterben, azt viszont mindig megcsinálja, így nekem vele sem volt különösebb gondom.

A hangulata az, ami engem rettentően megfogott, és az érzelmi világ, amit közvetít. Kicsit felüdülés azokhoz a filmekhez képest, amikben tiniket, húszasokat játszó színészek beleszeretnek egymásba, és úgy is maradnak. A valóságot valahogy így tudom elképzelni főleg azok esetében, akiket bántottak már. Nehéz kötődni, mert számos olyan dolog van, amivel egy „normál” ember nem számol. A valóság, a „tényleg összejött” érzés meg talán ijesztőbb, mint a lehetőség, hogy mi van, ha mégsem, vagy csak reménykedik az ember.

Film az újrakezdésről és áthidalásról. Csodás!


Értékelés:
9/10
Mindenkinek csak ajánlani tudom egy délutánra, akár egy estére, csak legyen valaki, akihez hozzá tudunk bújni, illetve érzékenyebbeknek egy-két zsebkendő sem árt.


Láttátok már?
Tetszett?

6 megjegyzés:

  1. Szerintem ezt minden férfi eljátssza :) Nálunk is ugyanígy működik. Általában Ő választ filmet, olyat amit mind a ketten megnéznénk. Én könnyebben adom be a derekamat. Amire viszont én lennék kíváncsi, Ő meg nem annyira azt meg nézhetem meg egyedül, amikor nincs itthon. Már nem is próbálkozok rávenni egy-két film megnézésére.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én rágom a fülét, és ott ahol tudok, azért visszavágok. Egy idő után megunja, és akkor van filmem, de sokszor érzem úgy, hogy önállósítanom kellene magam. :)

      Törlés
  2. Nee,szerintem ez az a film amit valamelyik nap anyum is emlegetett,hogy mennyire meg akarná már nézni- csak se nCoreon ,se sehol nem volt fent. És ő is mondta,hogy valamelyik nap adták a tvben csak sose tudja rendesen megnézni. Nézegettem az online filmes oldalon és ott se láttam =( Pedig megszeretném neki (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megnéztem, nCore-on már elérhető, két példányban. :)
      Egy időben nehéz volt megszerezni, de szerintem ez az időszak lassan lejár. Vagy a magyar, vagy az angol címén, ha beírod, akkor biztos, hogy ki fogja dobni.

      Törlés
    2. Akkor már csak meg kell kérnem valakit,hogy belépjek az nCore-jával :D (nekem sajna nincs)

      Törlés
    3. Nekem sincs, én a páromnak a fülébe sugdosom, mit szeretnék, amikor meg nem akarja meghallani, akkor felfirkálom mindenhova. :)

      Törlés