2014. szeptember 6., szombat

Josh Keegan: Neonbiblia


Normális esetben biztos, hogy elmegyek mellette, mert bár nézegettük az Alexandrában, nem győzött meg minket, hogy mi erre pénzt akarunk áldozni. Időközben meglett a Kult, és valahol írták, hogy ezt a könyvet a játék alapján el lehet képzelni, és egyből felkaptuk a fejünket. Persze, mire visszamentünk, már egy darab nem volt belőle.

Magamban pedig, azon mosolyogtam, hogy mióta démonokat hajkurászok, megtaláltak az ilyen jellegű könyvek, írások, ez egy olyan, amiben lehet találni meredek gondolatokat, viszont ezek adják a könyv remekségét, csak meg kell tudni találni a humort benne.

Leginkább egy LSD-élményhez tudnám hasonlítani, mert utoljára a Vurtban olvastam hasonlóan kusza szálakat, de ott legalább egymásba értek a történetek.


A szerzőről

Annyit sikerült kiderítenem, hogy Szántai Zsolt író, fordító írói álneve.
Bővebben a Fiction Kult oldalán: ITT.


Fülszöveg (moly.hu)
Martin Girardin végrehajtja a parancsot, melyet előtte kevesen hajtottak végre: atomfegyvert dob egy mások által kijelölt célpontra, és tettéért az életével fizet. Halála azonban átmeneti állapot. Új testbe költözve csakhamar visszatér, hogy vezekeljen – és tudtán kívül egy kozmikus méretű játszma részesévé, a Jó és a Rossz időtlen küzdelmének kulcsfigurájává válik… Josh Keegan transzcendentális kalandregénye az emberiség történetének legnépszerűbb hőseit küldi újra akcióba, a tét pedig nem kisebb, mint az örök üdvösség – vagy az örök kárhozat!

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Az ásványok a növényeknek szolgálnak táplálékul, a növények az állatoknak, az állatok az embereknek. Lehet, hogy az emberek is táplálékot jelentenek bizonyos lények számára, de semmi esetre sem az isteneknek, mert az ő természetük és szükségleteik távol állnak a miénktől. Sokkal valószínűbb, hogy az emberek az ördögök táplálékai.

2)
Habár, sohasem értettem, hogy a nőket miért sorolják bele a védendők kategóriájába. A gyerekek és az öregek oké, de a marha nagy emancipált spinkókat minek?

3)
Vannak csaták, amiket egyszerűen lehetetlen megnyerni.

4)
Hosszantartó, fájdalmas módszert választott, de érzed, ez az egyetlen út, amin haladhat.

5)
Leviathan… A szörnypofából kifröccsent egyik „nyíl” neve. A nyilak által felszaggatott Föld sebei kezdenek elfekélyesedni, az emberek lelke egyre jobban megrohad. Már látod magad körül azokat a hozzád hasonló lényeket, akik a szörnyfej megjelenése után kerültek fel az Édengarázsba.

6)
Tiszteld az élet minden formáját.

Vélemény:
2038, cyberpunk világ, atomokkal, megavállalatokkal és szörnyetegekkel. De hogy ki és miért a valódi áldozat, azt mindenki döntse el maga. A történet végére úgyis választ egy oldalt. A karakterek lassan bontakoznak ki, ahogy a cselekmény maga is. S mivel egy apró darabjában sem összefüggő, mindent meg kell jegyeznünk, hogy később emlékezzünk rá.

A könyv eleje nem tetszett. A démonos részek, a világ teremtése igen, a történelem az inkább Mr. A reszortja volt. Nekem ráadásul különálló történeteknek tűnt, mindenféle összekötés nélkül, míg a vége egy kerek, egységes egészet alkot.

A könyvnek egyes részei tetszettek, mint mikor Chris (Krisztus) és Bud (Buddha) találkozik, vagy amikor Dalít felfogadja Lévi Athan a színarany névjegykártyájával, vagy ahogy Lucifer érzi magát, amikor rájön, hogy voltaképpen, árulásnak árulás a jussa.
Irónia és társadalomkritika is van benne rendesen egy olyan környezetben, ami sajnos manapság kényes téma. Szerintem pont azért mellőzött könyv, mert azzal foglalkozik, amikor a nagyérdemű nem akar tudomást venni, vagy félreértelmezi azt, mert az agyuk sötétebb, mint a sötétnek titulált középkor.

A végén Lucifert sajnáltam, mert bár emberi testben, megöregedve érte a halál, mégis csak meghalt szegény. :(

Néhol kicsit logikátlan volt a történetvezetés, és minden ilyen bakit az isteni közbeavatkozás mentett meg. A hosszas előkészítés pedig, ebben az esetben is el van intézve egy tollvonással. Ez levett még az élvezeti értékéből, ám még így is a tetszik kategóriába sorolom.

Értékelés: 7/10
Érdemes megkeresni és elolvasni, érdekes nézőpontokat ad az olvasó kezébe. Nem mondom, hogy valami világrengető tézist fogalmaz meg, pusztán megmutatja a másik oldalt is.


Olvastátok már?

2 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon kusza volt, de a barátomnak bejött. Nem egy könnyed olvasmány, koncentrálni kell rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha az elejét túléli az ember, és össze tudja kötni a szálakat, a végével nincs semmi baj, csak, ahogy te is mondod, kissé kaotikus.

      Törlés