2014. szeptember 30., kedd

Hemümön át a világ: Édes hármas


Emlékszem arra az estére, amikor megtörtént. Meglegyintett a csalárdság szele. Körülbelül két percig égettem két végén a gyertyát. Abban a két percben viszont, lepergett előttem az, ami rám vár. Az első héten én lennék a világ királynője. Két pasi, vagyis bármit megtehetek. A második héten már gondolkodnom kellene a beosztással. A harmadik héten már kezdődnének a hazudozások. A negyedik héten teljes lenne a káosz, mert folyamatosan készenlétben kellene állnom, hogy mikor törik rám a kérdés: mit csináltál múlt kedden? Moziban voltam, vagy várj, nem is, mert egyedül nem járok, tehát hol is voltam? Vagy folyamatosan figyelni a hátam mögé, hogy nem követ-e a már gyanakvó párom?


Áh, nekem erre nincs kapacitásom. Egy normális ember nem vállal olyan problémákat, mint két nő vagy két férfi tartása az ágyban. Egyszerűen, erre külön beállítódás szükséges.
Nekem terhes lett volna, úgyhogy inkább hagytam.

Nem mellesleg, nekem azt jelentette volna, hogy igen komoly haldoklás kezdődött a mostani kapcsolatomban, ha mást keresve képes lennék megtenni. Elmondtam a halotti beszédet, elhantoltam a testeket, és új nap virradt.


Ami többször szembejön velem ezen kívül, mert az ismerősi kör valahogy tobzódik ebben, az a hármas érzelmi felállás. Egy „működő” pár és az ex szelleme. Néha fizikai valója.

Én úgy gondolom, hogy kell egy szakítás után az egyedüllét. Ha valaki szorosan a másik nyomában kerül egy emberhez közel, az lehet az ünnepelt sztár, a hős megmentő. Valójában viszont, egy lukat tömköd ki eleven valójával, amit a másik okozott, akinek a helyére jött.
Tulajdonképpen, átvette a helyét, a viselkedését, a szavait, a hangját, mindenét. Olyanná válik, mint az ex.

Olyan típus vagyok, hogy a szakítás milyenségétől függetlenül, nem tartom a kapcsolatot a voltokkal. Nem akarok a barátja lenni, nem akarom, hogy ott legyen, amikor van valaki, akivel újra akarom kezdeni. Erre mondtam mindig azt, hogy ki kell tépnem magamból, le kell zárni.
A lehető legrövidebben rövidre akarom zárni, és utána nem visszanézni, mert akkor az azt jelenti, hogy a régi kapcsolatom az etalon, amihez sok esetben nem tudna felnőni az éppeni. Ez pedig, csak fölösleges feszültséget szül.

Mennyiszer mentem el barátnők helyett megfigyelni a pasit. Sokszor hívtak fel a haverjaim barátnői, hogy mit gondolok, mert én régebb óta ismerem a pasit. Kérdezgettek, hogy a pasi szokott-e beszélni még az exéről, és ha igen, akkor hogyan. Ha olvas vagy néz valamit, akkor a régi kapcsolatának fényében vizsgálja a mostanit, és nagyobb kételyeket gerjeszt, mint amekkorák eredetileg voltak benne. Azért dolgoznak ott, ahol a pasi, mert ott szemmel tudják tartani. – Ugyanez persze pepitában a csajokra is igaz.
Így válnak neurotikusból mániákussá (jelkereső,-fejtő organizmusokká).

Az ex után mindig hárman lesznek, ha túl hamar jön a következő. Tök mindegy, hogy jöttek össze, mennyit beszéltek róla, és hogy állnak hozzá, a múlt ott fog aludni mellettük.
De, hogy ki játssza az állandó és a mellékszerepet, azt mi magunk döntjük el.


Nem a másikra mutogatva, magunkban zárjuk le a múltat, és csak akkor kezdjünk új kapcsolatba, ha el tudjuk fogadni, ami történt, és ami ránk vár. Egymástól függetlenül.
Ha másként teszünk, akkor megtoroljuk a mostani párunkon a régi sérelmeket. Őt fogjuk elhárítónak használni, mert ő van ott. Ha jobban megkapargatjuk a felszínt, akkor nem is őt keressük, ő csak jókor volt számunkra jó helyen. Mást akarunk, másra vágyunk.
A folyamatos kutakodás pedig, megöli az intimitást.

Szóval, valójában kettőn áll a vásár. A harmadik csupán szemfényvesztés.

Szex és New York 1. évad, 8. rész (SATC – Three’s a Crowd)

4 megjegyzés:

  1. Ismerős az érzés, habár nem pont ebből a verzióból. Engem mindig inkább az exeim nem tudtak elengedni. Az egyik 1,5 évig zaklatott, a másik egy hónapig. Az is elég gáz, ha valaki már új életet kezdene és az ex nem engedi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ex van ebben a cipőben. Érdekes a másik oldal is, igen, amikor nem tudsz valakit levakarni magadról. Életben próbál tartani valamit, inkább magának, mint neked, szerintem, és ez mindenkinél máshogy jön le.

      Törlés
  2. Én ugyan sosem keveredtem ilyen helyzetbe és teljességgel elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is ilyesmit kezdeményezzek, vagy átéljek valamilyen formában, de nem ismeretlen előttem a téma. Az ismerősi körömből volt, aki élt ezzel a lehetőséggel, neki egy ideig baromi izgalmas volt, aztán már csak teher és sok-sok kavarodás okozója. Én eleve erkölcsilag tartom elfogadhatatlannak, mert ahová kell még egy fél, ott már nincs őszinteség és szerelem, tehát nincs normális kapcsolat sem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pont azért jutottam csak az átgondolásig, mert nem vagyok olyan típus, aki mondjuk ezt huzamosabb ideig bírná.
      Egyet értek veled abban, hogyha szükség van egy harmadikra, ott igen nagy hibák vannak.

      Törlés