2014. szeptember 7., vasárnap

Dan Brown: Inferno


El sem tudom mondani, milyen régóta vártam arra, hogy ezt a könyvét elolvassam, valamiért mégis mindig kiment a fejemből, hogy kölcsön kérjem. Most pedig, hogy itthon nyomtam az ágyat, kézbe vettem. Megrémített a mérete, mert majdnem A/4-es, és majdnem 500 oldal. Egy fokkal rémisztőbb, mint a fél téglára hajazó Martin-könyvek.

Ehhez képest meglepően magával vitt a történet az első mondattól egészen az utolsóig. Nem volt hosszú, nem volt vontatott, és sajnáltam, hogy vége lett. Azért pedig, külön piros pont, hogy Dante színműve adja a történet gerincét.


A szerzőről

Dan Brown 1964. június 22-én született az amerikai Exeterben. Apja matektanár, anyja írónő, két testvére van. 1982-ben érettségizett, majd Los Angelesbe ment, hogy ott zenészként és zeneszerzőként dolgozzon. 1993-ban régi iskolájában tanár lett. Felesége Blythe, festészettel és történelemmel foglalkozik.

 
Fülszöveg:
„Keressetek és találtok.”
Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hol van és hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmija közt eldugva találtak.
Langdon az életéért menekül egy őrült hajsza során Firenzén át, egy fiatal orvosnő, Sienna Brooks társaságában. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elől, hogy Langdon beveti ismereteit a történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről.
Egyedül Dante sötét, monumentális remekének, a Pokolnak néhány sora vezérli őket, amelynek segítségével megfejthetik a reneszánsz legünnepeltebb műveinek – szobroknak, festményeknek és épületeknek – mélyén rejlő kódokat, hogy eljussanak egy kirakós játék megoldásához, melynek révén talán elháríthatják a világot fenyegető félelmetes veszélyt…
A történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetelállító versenyfutás az idővel, amely már az első oldalon rabul ejti az olvasót, és el sem ereszti a befejezésig.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Az őrültség egy strucc, ami a homokba dugja a fejét, miközben bekeríti egy falka hiéna.

2)
Az emberiség szabadjára engedve olyan, akár a rák.

3)
A pokol legsötétebb bugyraiban azok szenvednek, akik erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak.

4)
(…) az, hogy az emberi elme nem tudja elképzelni valaminek a bekövetkeztét… még nem jelenti azt, hogy nem történhet meg.

Vélemény:
Felülmúlta a várakozásaimat, és a nem létező Dan Brown-toplistám éléről letaszította az Angyalok és démonokat. Nagyon tetszett, szerintem ez eddig a legjobban megírt könyve.

Négy óra alatt ettem meg a könyvet. Fordulatos, izgalmas, mindig van benne egy-egy elejtett szó vagy mondat, amire csak később derül fény, viszont eléggé piszkálja a fantáziádat ahhoz, hogy tovább akard olvasni a könyvet.

Azért is tetszett ez a mű, mert szembemegy azzal az általános védekezéssel, hogy mindenkinek szaporodnia kell. Az a legnagyobb problémája, hogy túlnépesedünk, és egy idő után nem fogjuk tudni eltartani azokat, akik utánunk jönnek. Ez lehet globális, de akár kis hazánkra fordított társadalmi probléma, és kritika, amiben a politika éppen annyira benne van könyékig, mint a vallás.
Persze erről is, mint a legtöbb erkölcsi kérdésről nem beszélünk, jobb az úgy ott a szőnyeg alatt.
Jobb azt hinni, hogy olyan lesz ez, mint az Éhezők viadala, sem mint egy sivár pusztaság, ahol milliók csontjain lépkedünk majd.

Robert Langdon továbbra is hozza magát. A többi karakter hol teljesen kidolgozottnak tűnik, hol pedig csak van, nem értelmetlenül, csak éppen nem érzem, hogy akár élő is lehetne.

Egy kicsit levon az élvezeti értékből a sok művészettörténeti leíró rész, ami önmagában jó, hogy benne van, mert legalább nem fél kézzel a gép előtt ül az olvasó, hanem megtudja ott helyben, mi az ábra, viszont kizökkent nagyon a cselekményből, ahova jobb esetben egy visszautaló kérdés ránt vissza, rosszabb esetben a következő fejezet.

Értékelés: 8/10
Evidensen mindenkinek, aki szerette a korábbi könyveit, és aki szeret összeesküvés-elméleteket olvasni, vagy művészettörténettel teletűzdelt irodalmat. Lényeg, hogy vegyétek kézbe, mert megéri.

Olvastátok?
Szerintetek mi a világ legégetőbb problémája?

8 megjegyzés:

  1. Engem még nem vitt rá a lélek, de most mindenképpen nekiveselkedek.
    Hogy tudsz ennyit olvasni?

    Pusza,
    éVica

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én csak azt mondom, hogy hajrá!
      Úgy, hogy mivel beteg vagyok és nyűgös, és itthon esz a fene, inkább olvasok. Az bőven kikapcsol, és nem idegel halálba, mint a tévé.

      Csók

      Törlés
  2. Hmm ezt el kell olvasnom:) Eddig halogattam, de most meghoztad a kedvem hozzá:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megéri, és csak hosszúnak tűnik.
      Látod, hogy én is rákészültem. Nekem ez az idő majdnem fél év volt. :D

      Törlés
  3. oké, hogy a beteglét miatt úm. ráérsz olvasni, de 700 darabka ~A/4-es oldal 4 óra alatt?? az 700/240, barátok közt is kb. 3 oldal PERCENKÉNT... te vagy Dr. Spencer Reid? :)

    Ani

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagyok Spencer Reid, de megy ennyi idő alatt ennyit elolvasni.

      Törlés
  4. Imádtam. :D
    A megjelenés után 2. nap olvastam ki angolul és karácsonyra kaptam meg magyarul.
    Nagyon várom a filmet is, bár kicsit sajnálom, hogy az elveszett jelképből nem lesz film. Nekem az is nagyon tetszett.
    Úgy tudom az új könyvéhez Prágában gyűjtött anyagot és BP-en is járt.

    Egyébként nekem tetszenek a művészettörténeti leírások, hihetetlen munka és kutatás van egy ilyen regény mögött. Az, hogy a Pokol a mű alapja, már a beharangozásakor felcsigázott. Amíg a kortársaim a Bad Girl könyveket bújták én az Isteni színjátékot olvastam. :D Egyébként elfogult vagyok DB-al szemben, egyedül a Digitális erőd nem tetszett tőle, az összes többi könyvét imádtam.

    Amúgy én is nagyon gyorsan olvasok, szóval teljesen reális a négy óra szerintem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Angolul olvastam először, aztán magyarul is most.

      Önmagában a művészettörténet is jó, hogy ott van, és elhiszem, hogy eszméletlenül nagy kutatás áll mögötte, viszont nekem egy picit megtörte a történet fonalát.

      A Digitális erőd nekem sem tetszett.

      Törlés