2014. szeptember 30., kedd

Hemümön át a világ: Édes hármas


Emlékszem arra az estére, amikor megtörtént. Meglegyintett a csalárdság szele. Körülbelül két percig égettem két végén a gyertyát. Abban a két percben viszont, lepergett előttem az, ami rám vár. Az első héten én lennék a világ királynője. Két pasi, vagyis bármit megtehetek. A második héten már gondolkodnom kellene a beosztással. A harmadik héten már kezdődnének a hazudozások. A negyedik héten teljes lenne a káosz, mert folyamatosan készenlétben kellene állnom, hogy mikor törik rám a kérdés: mit csináltál múlt kedden? Moziban voltam, vagy várj, nem is, mert egyedül nem járok, tehát hol is voltam? Vagy folyamatosan figyelni a hátam mögé, hogy nem követ-e a már gyanakvó párom?

2014. szeptember 28., vasárnap

Papp Diána: Bodza Bisztró


A szerzőt magát a Nők Lapja hasábjairól ismerem, és szeretem a gördülékeny, könnyed stílusát, ahogy élvezhetővé tud varázsolni a szavaival teljesen szimpla, hétköznapi eseményeket.
A könyv pont ugyanebben a stílusban íródott.


A legjobb szó rá, hogy kedves. Ez egy kedves kis könyv, ami valahol megrekedt a régi lányregények, és a mai szingli-vadászó-gyűjtögető csodák között. Értem ezt arra, hogy amikor elértem az utolsó lapot, és becsuktam a könyvet, idétlen vigyor ült a fejemen.

2014. szeptember 27., szombat

CsCsK: A könyvhöz legjobban passzoló borítók


Picit késtünk a második ilyen bejegyzéssel, amivel nincs is semmi baj, tekintve, hogy e kihíváskérdés kapcsán még mindig teljes a káosz a fejemben. Sok kérdés felmerült bennem ezzel kapcsolatban, úgyhogy most azt fogom kibontani, hogy az általam olvasott könyvek közül, melyiknek van helyén a borítója.

Második :)


Jajajajajaj! Két éves lettem, szóval happy birthday to me!!!
Kilenc éve írok úgy a'la nature, és ezt a blogot már két éve körmölöm. Hihetetlen, hogy még mindig kitartó vagyok.
Viszont, ez most egy olyan szülinap, amikor nem kívánok megemlékezni az eddigi rekordokról, meg senkinek semmit nem szeretnék az orra alá dörgölni, viszont kérdésem van felétek!

Így a szülinapom alkalmából:

- Szeretnétek-e valamilyen jellegű, témájú bejegyzést, sorozatposztot a blogon?
- Melyiket szeretitek? Miből legyen több?
- Melyiket felejtsem el inkább?

Arra is kíváncsi lennék (minden nyalásigény nélkül), hogy miért olvastok engem?

Illetve, bármilyen óhaj-sóhaj beakadt, vagy van valamilyen javaslat, nyitott vagyok, csak írjátok meg ide kommentben. :)
Tényleg, bármilyen ötletet szívesen veszek!

Legyen szép napotok!

ÉS:

2014. szeptember 25., csütörtök

Krumplirózsa


Úgy megörültem, amikor valamelyik nap adták már nem tudom, melyik tévé csatornán. Régóta szerettem volna megnézni, ám Mr. A sajátosan áll hozzá a filmekhez. Amit mind a ketten szeretnénk megnézni, az hamar meg is van. Az is, amit ő akar látni. Amit viszont én, azért nyekegek pár napig, hétig, hónapig.

Ezért is virult a fejem, amikor belebotlottam az utolsó tíz percébe. Nem érdekelt, hogy csak kapcsolgattam reklám alatt, megnéztem, és nekem még mindig tetszik. Javíthatatlan romantikusoknak mindenképpen kötelező!

2014. szeptember 24., szerda

Film maraton 2014 / X.


Nem vagyok gépközelben, sőt, ez a pár filmet is napok alatt szedtem össze, és most jöttem úgy haza, hogy még időm is maradt itt szöszmötölni. Sok filmet persze azért nem tudok még kitenni, mert nem nézzük meg. Én nézném, de AEmber húzza a száját, és csak a „jó” filmjeit nézzük, amik körülbelül a pokol legeldugottabb bugyrának sarkára emlékeztetnek.

Meg tévézünk, sorozatokat nézünk, már amikor tesszük.

2014. szeptember 19., péntek

Minél-annál


Rettentően fáradt vagyok most, kicsit talán el is veszett, és csak folyamatban levő dokumentumokkal szolgálhatnék. Úgy döntöttem ezért, hogy most más tollával fogok ékeskedni, de hogy ez a Dalai Lámáé vagy egy ismeretlen szerzőé – ahogy olvasom az oldalakat -, még nem tisztázott teljesen.

Nem szállt meg semmilyen áhítat, pusztán szembejött velem, és az életem történései miatt sok igazságot vélek benne felfedezni.

Kiegészítem a végén korunk paradoxonát.

2014. szeptember 14., vasárnap

Ezerarcú színészek


Folytatva a tegnapi kis eszmefuttatós gyűjtögetést, ma is kapirgáltam Holivad udvarán. A tegnapihoz hasonlóan, itt is lenne még jó sok ember, akiket ide lehetne citálni.

2014. szeptember 13., szombat

Mr. A és a vámpírok képességei


Mr. A ül, én receptet vadászok, és az Alkonyat utolsó részének reklámja megy.

Ezerarcú színésznők


Erről a rettentően érdekfeszítő témáról tegnap este beszélgettünk Mr. A-val. Most ide száműzök némi mementót magamnak azokról a színésznőkről, akiket első körben besoroltunk azok közé, akik több karaktert is meg tudnak formálni függetlenül attól, hogy maszkírozzák őket vagy sem.
A lista a teljesség igénye nélkül készült.

2014. szeptember 12., péntek

Őszi könyves kérdéskör


Tekla hívott meg ennek a TAG-nek a kitöltésére, ami ismét jókor jött, meg szeretem is ezeket. Két bejegyzés van folyamatban, amit írok, csak azért némi kutatómunkát is igényel, úgyhogy míg azok nem jönnek, addig itt van ez.
Amikor tombolt bennem a baci, akkor olvastam orrba-szájba, most,hogy már tudok zsezsegni a lakásban, nem vettem könyvet a kezembe, jó az, ha ülepszik valami, és legalább a szemsejtjeim is regenerálódhatnak kicsit.

2014. szeptember 11., csütörtök

Film maraton 2014 / IX.


Nem tudom, mi van velem mostanában, egy film sem tetszik. Mindbe belealszom, végigbeszélem, olvasok közben, vagy írok, pedig egyáltalán nem vagyok válogatós. Lehet, hogy vágyok valamilyen típusú filmre, amit nem találok, sőt, megmondani sem tudnám, milyen ez, vagy melyik.

Nem is néztem sok filmet az utóbbi napokban, többségében daráljuk a Falling Skies-t (Éghasadás), meg az azt kigolyózó The Last Ship című sorozatot, illetve természetfilmeket néztünk.

2014. szeptember 8., hétfő

Simon Tamás: Vérmacska


„avagy Alfi világuralomra tör”

Kezdek megbarátkozni a magyar írókkal, mert amibe belenyúltam az utóbbi időben, mind remek könyvek voltak, különösen ez az utóbbi. Ez megkoronázta az egészet, vagy inkább feltette az i-re a pontot.

Kezdem sajnálni, hogy kölcsönkönyv, viszont nem tudtam letenni. Úgy voltam, hogy olvasok egy kicsit, lassan haladok, de mint lenni szokott. Betettem egy mosást, és végem volt. Két perc után fetrengtem a röhögéstől, visszaidézte az én idiótábbnál idiótább macskáimat, és függő lettem.
Vagy, ahogy Mr. A mondaná, függöny lettem.

A könyv 18+, és a tartalom, az ismertető, és az idézetek trágárságot fognak tartalmazni!

Lakatos Levente: Barbibébi


Mindig azt mondom magamra, hogy a kedvenceimmel kapcsolatban elfogult vagyok. De most rájöttem, hogy nem vagyok az.
Már régóta megvan ez a könyv, mégis most vitt rá a lélek, hogy elolvassam. Na jó, nem a lélek, hanem a náthám, és valami olyan könyvre vártam, ami elszórakoztat, és hamar eltelik.

Meg is kaptam.

Sherrilyn Kenyon: Ördögi tánc


Már csak három könyv van, úgyhogy ma ezek lesznek, mert úgysem leszek itthon. Az utolsó háromból kettőt nem most kezdtem. A mostani Kenyon könyvet sem, csak most fejeztem be.

Még mindig függője vagyok ennek a világnak. A műfajnak is, az írónőnek is, meg a történeteknek is. Egyszerűen, nem tudom, miért nem olvastam eddig, miért abban tobzódtam csak, amiben, és ebben még véletlenül sem.

Ezzel a kötettel egy újabb írót avattam, akivel egyszer életem során nagyon szeretnék találkozni.

2014. szeptember 7., vasárnap

Joe Hill: Szarvak


Amikor először láttam, csak a borítója alapján ítéltem olvasásra ezt a könyvet, Tekla véleménye-ajánlója viszont rá is gördített erre az útra.

Amikor pedig, megtudtam, kinek is a csemetéje a szerző, elkezdtem becsülni, amiért nem azt az utat követi, mint oly’ sokan, hogy ha a felmenőm domborított, akkor én is King leszek.

Ilyen is kell


A másik kedvenc babafajtám a BJD (hogy ne legyünk pongyolák, javítva).
Számomra majdnem elképzelhetetlen, hogy vannak ilyenek. Mintha élnének. Valamiért a Viasztestek ugrott be róluk először. Persze, mint minden jó dolognak, ennek is csillagászati ára van, úgyhogy gyűjtés indul, de akinek van nem használatos darabja, az nyugodt szívvel hozzám vághatja. :)

Dan Brown: Inferno


El sem tudom mondani, milyen régóta vártam arra, hogy ezt a könyvét elolvassam, valamiért mégis mindig kiment a fejemből, hogy kölcsön kérjem. Most pedig, hogy itthon nyomtam az ágyat, kézbe vettem. Megrémített a mérete, mert majdnem A/4-es, és majdnem 500 oldal. Egy fokkal rémisztőbb, mint a fél téglára hajazó Martin-könyvek.

Ehhez képest meglepően magával vitt a történet az első mondattól egészen az utolsóig. Nem volt hosszú, nem volt vontatott, és sajnáltam, hogy vége lett. Azért pedig, külön piros pont, hogy Dante színműve adja a történet gerincét.

2014. szeptember 6., szombat

Veronica Roth: A beavatott


Mint már mondottam volt legott valahol, hogy előbb láttam ezt, mint olvastam, viszont felülmúlta a várakozásaimat a könyv. Ennek fényében a film sem vesztett. Nem tudom, mit csináltak a készítők, de hűen lemásolták a történetet.

A film után érdekelt, de az még jobban piszkálta a fantáziámat, hogy kik lehetnek az eladók, a szakmunkások, mert ugye, elméletileg nem lehet az öt csoportba besorolni őket. Aztán rájöttem, amit előzményesen jósoltam, hogy bizony, ők lesznek a csoport nélküliek. A buszvezetők azok, ilyen alapon, hiába művelt valaki, ha eladó. Kaszttalan.
Mr. A-t egy álló napon keresztül ezzel szívattam.

A bejegyzés végi kérdésen meg változtattam, hátha.

Josh Keegan: Neonbiblia


Normális esetben biztos, hogy elmegyek mellette, mert bár nézegettük az Alexandrában, nem győzött meg minket, hogy mi erre pénzt akarunk áldozni. Időközben meglett a Kult, és valahol írták, hogy ezt a könyvet a játék alapján el lehet képzelni, és egyből felkaptuk a fejünket. Persze, mire visszamentünk, már egy darab nem volt belőle.

Magamban pedig, azon mosolyogtam, hogy mióta démonokat hajkurászok, megtaláltak az ilyen jellegű könyvek, írások, ez egy olyan, amiben lehet találni meredek gondolatokat, viszont ezek adják a könyv remekségét, csak meg kell tudni találni a humort benne.

Leginkább egy LSD-élményhez tudnám hasonlítani, mert utoljára a Vurtban olvastam hasonlóan kusza szálakat, de ott legalább egymásba értek a történetek.

2014. szeptember 5., péntek

Idegőrlő beteg dolgok


Kényszerpihenő. Bah. Utálom, amikor beteg vagyok, pedig ritkán fordul elő, de akkor meg halálomon érzem magam. Legalább három idegőrlőt kezdtem el az utóbbi időben, most mégis az döntött, hogy két napig használhatatlan voltam. Még most is érzem, hogy nem vagyok fitt és friss, de reményeim szerint már a végén járok a dolognak.


Szóval, úgy gondoltam, hogy két tüdőszaggató köhögés között megénekelem, milyen idegőrlő dolgokkal találkoztam betegségeink kapcsán, nem csak most. Kétségtelen, hogy ez volt az alap.
Inkább náthára, meghűlésre kerestem gondolatokat, az ebbe a kategóriába nem sorolhatókat majd legközelebb részletezem.

2014. szeptember 2., kedd

A gonosz token meséje


Először nem akartam róla írni, aztán a soromra várva megláttam Mr. A fancsali képét, és akkor eldöntöttem, hogy miért is ne?

A banki ügyintézés elméletben egy pofon egyszerű feladat, valójában viszont, rosszabb, mint Asterix és Obelix esetében. Már csak mosolyogni tudok azon, hogy mindig jön egy újabb találmány, ami mindenki szerint hű, de jó, és megkönnyíti az életünket, biztonságot nyújt, valójában pedig, rohadt hosszú lesz tőle minden, akadályoz, ha nincs veled, és ha veled is van, nem biztos, hogy működik.
Mint a bankomnál a kis fizikai eszköz, amit az Internetbank használatához kell elővenni.

2014. szeptember 1., hétfő

Hello September!


Június elején volt utoljára ilyen bejegyzés, csak közbeszólt a 100HD, amit úgy döntöttem, hogy az ilyen cikkek alkalmával fogok tovább vinni, persze, nem minden nap fogok fotózni, mert szerintem az terhes egy idő után.
Elröppent a nyár, és itt, Budapesten még az időjárás is siratja a szeptember elsejét. És most már biztos, hogy allergiás vagyok a sulikezdés naptári időpontjára. Kicsit betaknyosodtam tegnap estére, ma reggel már jobb. Remélem, ez a csúcspontja.