2014. augusztus 7., csütörtök

OFF: csak reálisan


Sokszor mondják azt nekem, hogy a megnyilvánulásaim alapján kiégett, negatív, életunt vagyok. Ezek a szavak fordulnak elő legtöbbször. Én meg mindig mondom, hogy attól, mert nem habos és rózsaszín a világom, attól még nem vagyok ilyen. Ezt vagy elhiszi valaki, vagy nem.
Úgyhogy, most írtam egy kis párbeszédet egy nem megtörtént helyzetet, és ha van kedvetek, véleményezzétek, hogy melyik oldal az igaz, vagy ti hogy látjátok.

Kíváncsi vagyok.


„- Most miért mondod ezt? Annyira negatív tudsz lenni.
- Nem hiszem, hogy attól, mert reálisan szemlélem a dolgokat, negatív lennék.
- De miért jó ez?
- Mert így felkészülök arra, ha balul sülne el a dolog. A sikerül, őszintén örülhetek neki, ha nem, akkor meg nem leszek letört, mint a bili füle.
- Nem félsz attól, hogy így bevonzod a rosszat?
- Nem hiszem. A negatív környezet a legpozitívabb embert is negatívvá teszi, és ez vonzza be a rosszat. Ebből nehéz kikecmeregni. Ez olyan, mint a téves választás, ami téves választást szül. A döntés a lényeg. Ha egyszer sikerül jól cselekedni, akkor változás áll be. Csak ki kell bírni a jóig.
- Szerintem ez egy rossz hozzáállás. Mindennek úgy kell nekimenni, hogy sikerülni fog. És sikerülni fog.
- Ha meg nem, akkor meg ripityára hullasz szét. Amúgy, még te, a legoptimistább sem vetted észre, hogy az imént pozitív voltam.”


Ennyi lettem volna mára, majd még jövök. Addig is írjatok!!!

Hogy vélekedtek erről a kérdéskörről?

4 megjegyzés:

  1. Ezt én is írhattam volna. Tökéletesen egyet értek minden soroddal. Én is így gondolkodom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül. :)

      Törlés
  2. Férjem is így működik, míg én optimista vagyok, és még a pocsék helyzetekben is elő tudom kaparni a jót. És igen, szoktam pofára esni, de nem baj, ettől csak erősödik a lélek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ami nem öl meg, az megerősít, és a pofára esésekből tudunk tanulni igazán.

      Törlés