2014. augusztus 27., szerda

Kérdőív az olvasási szokásaimról


Az a faramuci helyzet állt elő, hogy kifogytam. Most megint leeresztett a lelkesedésem a blog irányába, úgyhogy pont kapóra jött Tekla kérdőíve.
Megörültem neki, mert pont kéréseket vadásztam, hátha lesz olyan, ami megfog.


Ez is továbbadós móka, ám mindenkit arra buzdítok, aki szeret olvasni, hogy ragadja meg a billentyűzetet, és töltögessen.

Akiktől mindenképpen szeretném látni: Viki, Firkász, Megaera éééés, NekromanCica.
Akiktől hallani szeretném: Kispingvin, YouMustRead

2014. augusztus 26., kedd

Film maraton 2014 / VIII.


Itt a múltkori adag másik fele, illetve az a pár film, amit az elmúlt két-három nap során néztünk meg. Eléggé vegyes vágott lett, drámától, a horroron át, az akcióig sok minden lesz benne.

Mark Brandon Read: Chopper


Ez a könyv Mr. A tulajdona, magának vette, mert tetszett neki a film, ám mivel most az e-bookot semmi pénzért nem eresztené el – amin rajta vannak az én könyveim -, kénytelen voltam papír alapú dolgok után nyúlni, és ez akadt bele az ujjaimba.

Sosem érdekeltek a celebek életrajzi könyvei, mert azokban valahogy nincs semmi érdekes. Sőt, szerintem az igazsághoz is kevés közük van, hatásvadásznak tartom, és a legutolsó, ami eszembe jut róluk, az a szórakoztató szó.
Ezzel ellentétben szeretem az olyan emberek könyvét forgatni, akiknek a megítélése kettős, vagy éppen negatív. Érdekes filozófiai kérdéseket vetnek fel bennem, elgondolkodtatnak. Nem vagyok sem rajongó, sem hű követő, nem bálványozom őket.
Pusztán elszórakoztat az elvont elmék gondolkodása.

Nem írnám ki, de mivel ismét egy kényes témában turkálok könyékig, 16+ mindenképpen, amúgy lelketek rajta, ujjatok meg a Tovább linken.

2014. augusztus 24., vasárnap

Hemümön át a világ: A monogámista


Nem hiszek a monogámiában. Illetve azon kitételében, hogy eleve el van rendelve nekünk valaki, akivel majd össze KELL jönnünk, és le KELL élnünk vele az életünket, mert egymásnak vagyunk teremtve.
Hiszem viszont, amit Platón mondott, hogy gömbként kezdtük, és középen ketté lettünk fűrészelve. Viszont óriási nagy szopóka, hogy a gyalult részhez többen is odaillenek. Ennek tekintetében, mi a biztosíték arra, hogy tutifixen találkozunk az elvesztett felünkkel? Felismerjük-e majd? Hagyjuk elmenni? S akit annak hiszünk, az tényleg az?

2014. augusztus 23., szombat

Alvilági almás pite


Sajnos vagy sem, semmi démoni nincs benne, és még démonok ellen sem lehet használni, de rá lehet szokni viszonylag hamar.

A cím a következő beszélgetés miatt alakult ki:
Én: Szerintem démon jár a lakásban.
Évi: Miből gondolod?
Én: Azért voltam kénytelen sütni, mert megrohadt majdnem az összes alma.
Évi: Lehet, hogy Asmodeus almás pitére vágyott.

Könnyen elképzelhető, hogy így van, de éjjel nem jelent meg, pedig egy pohár tej kíséretében kint hagytam egy szeletet egy tányéron. Mindegy. Jöjjön a recept!

2014. augusztus 22., péntek

Sherrilyn Kenyon: Végzetes ölelés


Imádom a mitológiát, bármikor képes vagyok belevarázsolódni az istenek világába. Ezek a könyvek pont kielégítik ilyen irányú vágyaimat, néha kicsit letörik a szárnyaimat, de mindenképpen gondolkodásra ösztönöznek.
Azon is járt az agyam, hogy miért nem nyúltam a könyveihez előbb? Mert egyáltalán nem rossz, és mindig van benne egy izgalmas kis csavar, amire valahol számítasz, de valahol mégsem, és főleg nem, hogy azzal operál, amit előre meg lehet mondani.

Talon története azért is kuriózum volt számomra, mert kicsit szakítottunk végre a görög-római vonallal, bár most a vikingek, kelták és germánok kezdenek maguknak utat törni. Én ennek csak örülök, mert az előbbiből már nagyon nem lehet hova facsarodni.

2014. augusztus 21., csütörtök

Film maraton 2014 / VII.


Mi történt velem május óta?
Hú, de régen volt ilyen bejegyzés. Nem azért, mert nem nézünk filmeket, csak nem találtam semmi olyan eget rengetőt, amiről szívesen magyaráztam volna. Ami így nem teljesen igaz, pusztán egy-két film jött össze, és ha már maraton, akkor nem ennyivel intézem el.
Lesz olyan, amit májusban láttam, meg június-július környékén, sőt, olyan is, amit most néztem újra.

Plusz, rájöttem, hogy nem fogok pontozni filmeket, mert ezek attól függnek, hogy én éppen milyen lelkiállapotban vagyok. A beavatott elsőre idegesített például, aztán rájöttem, hogy nem is olyan rossz.

Miután megírtam a bejegyzést, rájöttem, hogy alig pár színész körött forog ez a maraton.

Ingyenes múzeumok


Mióta tudom, hogy van ilyen lehetőség, eszem ágában nincs a napot eltölteni egy halom ember között, akik mindig csak hömpölyögnek valahová, és tömörülnek, nyomorognak, bámészkodnak. Szóval, ugyan azt csinálják, mint egy átlagos hétköznap a plázában, csak ilyen napokon a szabad ég alatt.

Tegnap is három múzeumot néztünk végig Mr. A-val. Én örültem neki, mert például azt sem tudom, mikor jártam a Nemzetiben utoljára, vagy a Hadtörténetiben. A harmadik meg közös kedvencünk, a Közlekedési volt.

S mint ilyen, arra gondoltam, hogy leírom a múzeumok ingyenes nyitva tartását. Legalább többet nekem sem kell majd keresgetnem a neten.

2014. augusztus 18., hétfő

Gunilla Johnsson és Michael Petersén: Kult


„A halál csak a kezdet…”

Egy szerepjáték könyvet hogy lehet bemutatni? Ezen törtem a fejem, mert most rácuppantam ezekre, és találtam egy igazi gyöngyszemet.

Direkt ennyi után töröm meg a bejegyzést, mert aki érzékeny vallási hovatartozására, az most inkább menjen, és igyon egy Bambit.

Eszem ágában nincs egy szerepjáték bemutatót írni, hogy húsz oldalú kockával játsszuk, és mennyi pontot kapsz vagy veszítesz, pusztán a világát próbálom nektek átadni, illetve, amit én gondolok róla.

2014. augusztus 15., péntek

Az őserdő hősei


Tegnap randiztam. :)

Nyugi, nem mással, mint Mr. A-val. Addig-addig beszélgettünk, míg elhatároztuk, hogy néhanapján meglepjük magunkat egy-egy kiválasztott étteremmel, ahova elmegyünk. Akár csak azért, hogy érjen minket valami inger, akár csak az új ízek kedvéért.
Én szeretek új dolgokat kipróbálni, új helyeket megismerni. Nálam, ami fontos, hogy hangulata legyen, ha nem eget verően furmányos ételeket tesznek is elém.

Na, tegnap megejtettük a régóta várólistás Dzsungel éttermet. Jaj, annyira jó volt, hogy azt le sem tudom írni. Degeszre tömtem magam, pedig csak egy fogás ment le.

Living Dead Dolls


Tudom, hogy sokan a Monster High-tól is kikészülnek. Rondák, meg félelmetesek (?!), és tönkreteszik a lánykák rózsaszín lelkivilágát. Hát, nem vagyok abban 100%-ig biztos, hogy a rózsaszín a jó, de legyen.
Akik hasonló véleményen vannak, azok most inkább ne nézzenek ide, mert én szeretem a különleges, nem hétköznapi babákat. Még jóval az MH előtt szerelmes lettem az LDD termékeibe. Annyira kis élő valamik, aranyos horror-babák.

Kiskoromban kaptam egyszer egy bohócot. Egy olyan negyven centis, műanyag játékbabát. Elvileg kisfiú csecsemő akart lenni, de én a mai napig Pennywise-t látom bele. Kifestettem, úgyhogy most sajátos éke az otthoni szobámnak. Neki szeretnék majd társaságot LDD-baba formájában.

2014. augusztus 13., szerda

Kell és pont


Mr. A eBay-függő lett. :/
Igen, magam sem hittem a szememnek, amikor kemény négy órán keresztül kutatott ereklyék után. Aztán engem is rángatott magával, hogy nézzem, mert milyen jó.
Találtam egy-két dolgot, aminek tudnék örülni.

2014. augusztus 12., kedd

Oh kapitány, kapitányom!



Sosem értettem, amikor anyu megrendülve fogadta egy-egy színész halálát. Most, hogy egyre többen fognak elmenni sajnos az igazi nagyok közül, kezdem kapizsgálni a dolgot. Nem tudom, ki hogy van vele, engem mellbe vág, amikor egy kedvencem távozik.

Robin Williams ment el közülünk, és nem is a halálának körülményeit szeretném még inkább tunkolni, hanem csak megemlékezni róla az én stílusomban.

100 Happy Days / 4.


100 boldog nap. Vége. Az elején érdekesnek találtam, a közepe felé kicsit nehezebbnek, aztán most gondolkodtam a vége felé, hogy tulajdonképpen nem a napom volt boldog – még mindig tartom, hogy a hét mind a hét napján a nap 24 órájában képtelenség boldognak lenni, aki az, az elmebeteg -, hanem csak egy-egy momentuma.
A szabályszerűség ott borult nálam, hogy voltak napok, amikor több jó dolog is történt. Ilyenkor mindig azt éreztem, hogy ezt folytatni kellene, de nem, itt most lezárom ezt az egészet.

Igyekeztem változatosan válogatni vásárolt termékektől kezdve a kirándulásokig minden megfordult itt. Mivel alapvetően nem képmániás ember vagyok, nem készült mindenhez kép, nem éreztem fontosnak.

Ami negatív volt, hogy néha álltam vagy ültem, és gondolkodtam, hogy mi a manó volt boldog a napomban. Végül izzadva, de megtaláltam. A másik, hogy Facebookon kezdtem el, és nem volt mindig kedvem csak azért ide ülni a gép elé, hogy feltöltsek képet némi magyarázattal, főleg, ha olyan dolgot találtam boldognak, ami lefotózhatatlan.
No de, most jöjjön az utolsó etap.

2014. augusztus 10., vasárnap

A világ ízei: Skandinávia


Wohohó! Elérkeztünk A világ ízei következő fordulójához, amit én már nagyon, de tényleg nagyon vártam, hiszen most Skandinávia került terítékre. S mint megrögzött Odin-hívő (ha hívő lennék), finn mániás kergekóros, mi mást választhattam volna, mint Finnországot?

Sokan kérdezik, miért szeretem ennyire megrögzötten. Többek között ezért:


Itthon azt játszottuk, hogy Mr. A csak akkor ehetett belőlük, hogyha sikerült kimondani a nevüket. Érdekes módon, az édességeknél brillírozott.

Aláfestő zene INNEN.

2014. augusztus 9., szombat

Philip K. Dick: A halál útvesztője


Mr. A polcaiban azt szeretem leginkább, hogy bármikor kutatóútra indulok a duplán pakolt könyvek között, találok kincseket. Ez is egy ilyen volt. A triffides könyvet vissza akartam tenni a helyére, és hogy oda tudjam nyomorgatni, kijjebb kellett húznom ezt. Ránéztem, halál van a címében, Dick írta, aki elég jó tollforgató, szóval letettem az olvasandóim listájára. Mondanom sem kell, hogy a többi még egy napot váratott magára, és ezt faltam fel alig 4 óra alatt.

Több gondolatot ébresztett bennem vallásról, csoportidentitásról, az emberi viselkedésről, és valahol még most is kattogok magamban.
Alig vártam, hogy Mr. A hazajöjjön, és tudjak vele beszélgetni erről, erre azt válaszolta, hogy örül, hogy tetszett nekem, ő még nem olvasta el. Szóval, most megpróbálok két részre szakadni, és megbeszélni önmagammal a konklúzióimat.

2014. augusztus 8., péntek

John Wyndham: A triffidek napja


Mr. A már hónapok óta rágja a fülemet, hogy ugyan olvassam már el, mert mennyire jó, és bármikor beszélgettünk sajátos nézőpontú sci-fi elméleteinkről, biztos, hogy szóba került ez is. Valahogy – nem is tudom, miért – mindig volt más, amit tudtam olvasni, aztán történt valami.

Mr. A hetekkel ezelőtt elkezdett beszélni eme könyv filmváltozatáról. Egy ideig nem is találtuk, aztán napokig tartogattuk. A könyv felénél adtam meg magam, mert már nem volt mit néznünk.
Nem volt rossz a mozgókép, mégis mindenkinek azt ajánlom, hogy inkább a könyvet olvassa el. Több dolog le van benne írva, ami a filmben nem hangzik el. Nem úgy adja át, ahogy a könyv.

A könyv maga tetszett, felüdülés a tinisci-fik és a komolyabb lélegzetvételek között.

2014. augusztus 7., csütörtök

Sellők


Nagybátyám révén egy halom tetováló magazin megfordult már a kezemben, és évek óta kerestem egy naptárt, amiben anno sellőket láttam. Az augusztusi és a májusi hableány maradt meg a fejemben csak, és halvány lila gőzöm nincs arról, most hogy jutottak eszembe. Lementegettem őket magamnak, hogy nehogy még egyszer a feledés homályába merüljenek a tenger mélye helyett, meg ide is felteszem most, hogy meglegyenek később is.

OFF: csak reálisan


Sokszor mondják azt nekem, hogy a megnyilvánulásaim alapján kiégett, negatív, életunt vagyok. Ezek a szavak fordulnak elő legtöbbször. Én meg mindig mondom, hogy attól, mert nem habos és rózsaszín a világom, attól még nem vagyok ilyen. Ezt vagy elhiszi valaki, vagy nem.
Úgyhogy, most írtam egy kis párbeszédet egy nem megtörtént helyzetet, és ha van kedvetek, véleményezzétek, hogy melyik oldal az igaz, vagy ti hogy látjátok.

Kíváncsi vagyok.

2014. augusztus 3., vasárnap

Nárciszok


Abban azt hiszem, egyet érthetünk, hogy a legtöbben a saját maguk reklámozására használják az internetet, amivel nincs is semmi baj. Főleg, akik művészi munkát végeznek – sminkesek, körmösök, cukrászok…stb. -, azoknak remek, ingyenes reklám mindez.
Ami szerintem annyira nincs rendben, az az, hogy némely emberekről azt is lehet tudni, hogy mit evett vacsorára, mit csinál éppen. Nem érdekli, hogy engem ez nem érdekel, pofátlanul az orrom alá dörgöli egy csücsörítős fotó kíséretében.

Régen a sztárok sajátja volt ez, mára pedig, mindenki magáévá tette a mottót: „te is lehetsz sztár”.

Szeretnék így... karakterek


Még mindig keresem a megfelelő szavakat, és képeket nézegetek, keresek, hátha valami megihlet. Ezen nem segített a tegnapi film sem, amin csak felcsesztem magam (Jesus Camp). Az eső és a borús ég sem sarkall most arra, hogy írjak. Enervált vagyok a bloggal kapcsolatban.

Úgyhogy, az előző ilyen bejegyzésben ígértem, hogy jön a következő „szeretem nézni a rajzait” poszt. Itt van, voilá!

2014. augusztus 1., péntek

Szexi hercegnők


A cím olyan, mintha perverz lennék…


Le vagyok eresztve, mint egy lufi. Maréknyi szabadidőmben kedvenc hobbimnak hódolok, aminek következtében, ma reggel az étkezőasztalra görnyedve ébredtem fel, és csinos spirálnyom volt órákon keresztül az arcom jobb oldalán. Kifolyt nyálam emberes méretű pacát hagyott a füzetemen. Pech, hogy a jegyzetfüzetem volt az, amibe az ötleteimet írom, vagy ha olvasok, akkor az idézeteket jegyzetelem.
Aha, szétfolyt az egész. :(

Sikerült persze megmenteni a dolgokat, most meg gondoltam, leülök pötyögök valami bejegyzésfélét. Mivel semelyik mondatnak nem volt értelme, elkezdtem felderíteni, milyen lehetőségek vannak rajzolás terén. Főleg két kedvencemnél szörfözgettem, hátha tettek fel újat.