2014. július 11., péntek

Sherrilyn Kenyon: Éjféli vad


Nem is tudom, mikor kezdtem el ezt a kötetet, talán két héttel ezelőtt, és csak most sikerült befejeznem. Olvastam mást, néztem mást, nem mindig tudott érdekelni, hát félreraktam, aztán ma reggel újra kezembe vettem. Álmosító idő volt, és inkább a takaróm árnyékában, kezemben kávéval adtam át magam Kenyon könyvének. Már, amennyire át tudtam, mert még így is volt olyan oldal, amin azért röppentem hamar túl, mert nem történt semmi.
Valaki mindig szenvedett.
A vége meg felidegesített picit. Nem lehet minden sorozatnak minden kötete kimagasló, de vannak olyan visszatérő, agyon ismételt motívumok, amitől már lassan a plafonra mászom.


A szerzőről

Sherrilyn Kenyon az amerikai Georgia államban született 1965-ben. Saját nevén írja az óriiási hírnévre szert tett Sötét Vágyak Vadászai (Dark Hunters) sorozatot. Másik álneve Kinley MacGregor, amin kosztümös romantikus regényeket publikál. Könyvei többször voltak több hétig listavezetők.


Fülszöveg (moly.hu)
Kyrian gyönyörű férfi, kidolgozott izmokkal, aranybarna bőrrel, áradó erotikával, jó humorral, intelligenciával, bátorsággal megáldva… érthető, hogy Amandát elbűvöli, aki nemrég csalódott a nagybetűs szerelemben. A szenvedély kölcsönös, de Kyrian szörnyű titkot rejteget a lány elől. A férfi ugyanis vámpír, egy rettegett Sötét Vadász, aki kétezer éve küzd az aljas démon Desideriusz ellen. Eljött a leszámolás ideje, és Amandával az oldalán talán Kyrian most le tudja győzni a démont, ha elég erős a szerelmük…
SHERRILYN KENYON szinte összes regénye vezette már a New York Times bestsellerlistáját. Az Álomszerető a Sötét vágyak vadásza sorozat nyitókötete, amelyből eddig 29 rész jelenet meg külföldön, a műfaj rajongóinak nagy örömére.

Kedvenc idézete(i)m
1)
Tulajdonképpen abban vagyok biztos, hogy cseregyerek vagyok. Csak azt kívánom, hogy az igazi családom eljöjjön értem és megnyugtasson, mielőtt kijönne rajtam valamelyik furcsa tulajdonságom.

2)
- Ki fogod szívni a vérem?
(…) – Talán úgy nézek ki, mint egy ügyvéd?

3)
A szükség mindig kellemetlen.

4)
Egyetlen jó cselekedet sem marad büntetlenül.

5)
- Ez nem egészen korrekt.
- Az istenek ritkán azok.

6)
Álmok nélkül élni igazán nehéz lehet.

7)
A szépség sokszor akkor a legjobb, ha halálos.

8)
Senki sem képes ugyanis világosan gondolkozni, amíg a szíve eltéríti.

Vélemény
Annyira untam, hogy ennyire még nem untam semmit. Egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet, és már csak azért olvastam végig, hogy biztosan tudjam, az ellenség elpatkol-e, és hogy – a legizgalmasabb szál, bár kitalálható – az áruló az, akire gondolok. De így is minden beelőzte ezt a kötetet.

Néha elkeveredtem a vámpír – nem vámpír információk között, és rájöttem, hogy nem tetszenek a nem görög nevek görögösítve. Már az előző rész alkalmával is foghúzáshoz hasonlított ez, és némelyik görög férfinév ritka hülyén hangzik, pláne, ha más nyelvekből tekerünk rá egy ilyet. Elég, ha elmondjuk, hogy igen, görög volt, de hagyjuk el a magyarban az –isz, -osz, -ász végződéseket, mert bántja a szemet.

Semmi új nem volt benne egy vámpíros könyvhöz mérten, azon kívül, hogy a vámpír nem az, hanem más, ami leírva mégis az. – Kicsit Prometheus, ami nem Alien-film, de a végén betettek egy jelenetet, hogy az ember azt higgye, hogy mégis az. Váh!

Az egy pozitívum, hogy a démonok négy kasztját szépen leírták, és jók a szexjelenetek a könyvben, meg az akciók. Amúgy egy könnyen felejthető valami lett a végére. Tabithát kimondottan utáltam, és reménykedtem, hogy meg fog halni.
Amanda tetszett, hogy nem nyafog, mint a főhősnők 90%-a.
Kyrian (nem vagyok hajlandó a magyarosított görög nevét leírni) jó karakter volt, de mégsem ő vonzott végig. Talon, és Wulf jobban izgatja a fantáziámat.

Azt pedig nem értem, hogy a tökéletes szerelemben miért van benne folyton egy idegesítő, hangos és büdös valami, amit gyereknek hívunk?!?!?! Most komolyan, értem, hogy sok embernek ez az élete értelme, de kezd egy kicsit unalmas és idegesítő lenni, hogy minden ilyen könyvben a cél, hogy egy igen veszélyes világban keveredjenek a testnedvek, és a főhősnőnk utódot szüljön. – Ezt még tudnám fejtegetni, de nem szeretnék senkit sem bántani, meg okafogyott vitákat itt folytatni, de a végét jobb lett volna nem elolvasnom.

Értékelés
7/10
Nyilván tovább fogom olvasni, mert szeretem az ilyen könyveket, és az első rész még mindig jobb, mint ez, reménykedem, hogy jobb lesz a többi, de nagy reményeket nem fűzök hozzájuk. Nyilván, aki szereti ezt, az el fogja olvasni.

Olvastátok már?
Tetszett?

4 megjegyzés:

  1. A kövi könyv sokkal jobb lesz. Az első kettőt én se szeretem. Mondjuk én a 3.-tól kezdve olvastam végig először, utána került a kezembe az első kettő^^
    Az álomvadászos könyveken és az első kettőn kívül mind csillagos ötös szerintem:) Na jó a Dream Chaser (Xypher könyve) hiába álom vadászos imádtam. Mondjuk még jó messze van, mert ha jól emlékszem olyan 23. a sorban :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Belevetem magam majd, csak eddig az enyéimmel foglalatoskodtam, amit nemsokára át is küldök neked. :)
      Az előző rész jobban tetszett mondjuk, az valahogy jobban össze volt rakva, de reménykedem. Bár már ott tartanék írásban és olvasásban is... a 23. résznél. :(

      Törlés
    2. Egyszer majd eljutsz odáig, csak nyugi:) Jó munkához idő kell^^

      Törlés
    3. Tudod, mennyi hibát találtam? Mire eljutok odáig, kopasz leszek. :D

      Törlés