2014. július 11., péntek

Leiner Laura: Remek!


Csalódtam picit. Viszont, ennél a kötetnél jön ki a legjobban az, hogy adott egy történet, ami a semmiből jön és a semmibe tart, effektíve nem mozgat meg benned semmit sem az égvilágon, és nem is történik benne semmi. Az egészet pedig, az írónő lendülete, sodró szavai és fanyar humora menti meg, mert csak azért olvasod el, hogy még eggyel többet falj a szavaiból.

Másért nagyon nem.
Örültem, amikor a kezembe kaptam, mert már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, hogy mi is volt a SzJG előtti időkben – igen, előtte is voltak ifjúsági könyvek -, sok jót hallottam róla. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Amikor Mr. A napközben felhívott, hogy mit olvasok, és tetszik-e, nem tudtam rá mit felelni. Egyszerűen hullámzóbb volt, mint a Balaton viharban.


A szerzőről

Ifjúsági bestseller szerző. 1985. április 22-én született Budapesten. Első regényét 18 évesen írta, Remek! címmel, mely 2005-ben jelent meg. A Szent Johanna gimi ifjúsági regénysorozatának első kötete 2010-ben jelent meg a Ciceró Könyvstúdió gondozásában.

Fülszöveg (moly.hu)
Olvasd el ezt a Remek! írást, kacagj a humorán, gondold végig, éld bele magad a szituációkba, azonosult a karakterekkel, majd az utolsó lap elolvasása után szállj magadba és gondold végig! Ne szalaszd el a lehetőségét annak, hogy megismerd a másikat, és belső értékeit!

Kedvenc idézete(i)m:
1)
(…) Mike-ot mindig szívattam. Rendszerint befüstöltem a szobájába, de minden alkalom után egyre idegesebb lett, majd eltörte a gyűrűsujjam.

2)
(…) holnap megveszem neked a Mátrix trilógiát DVD-n! (…)
- Elég lenne, ha visszahoznád a szobádból! – förmedtem rá.

3)
Nem szeretem túlzottan a gyerekeket, csecsemőnek aranyosak, aztán ha már beszélni tudnak, onnantól kezdve idegesítőek.

4)
(…) halottnak hitt Jason horkolni kezdett. Remek! Él! Vagyis még nem láttam halottat soha, de az tuti, hogy nem horkolnak. Jason nagyon is él! Hát gondoltam, élhetne halkabban is, mert a horkolástól nem tudok aludni.

5)
Miközben beszélt, folyton az arany pecsétgyűrűjét piszkálta. Hát igen! Ő elhitte, hogy maffiozó, mi meg tudtuk, hogy nem.

6)
Jason meglátott péntek este sírni a Titanicon, erre a bátyám közli, hogy péntek este fél tizenegykor már otthon szoktam lenni. Na valakitől kérek egy kést a szívembe is.

7)
Régen csak rocker volt, ma már sátán. De hát ez természetes, változnak az idők.

8)
- Linda, eljössz velem tortát nézni?  - kérdezte.
Nem nagyon értettem, miért akar tortát nézni. Tortát enni szoktak, nem nézni.

9)
Tipikus szomorú nő, vagy sír mint egy barom, vagy édességet zabál.

10)
De hát én nem akarok cuki lenni. A cuki amúgy se azt jelenti, hogy jó, hanem talán az aranyoshoz volt a legtöbb köze.

Vélemény:
Sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint a rózsaszín, szirupos tinikönyvek többsége. Életszagú volt, talán túlságosan is az volt azzal, hogy töményen kaptuk pacekba a részegséget, a dohányzást, a káromkodást, és hogy a szerelem nem mindig talál viszonzásra. – Persze ettől függetlenül mégis van benne valami, ami királylányossá teszi az egészet.

Látni lehet, hogy kezdetleges könyvről beszélünk, mert sok szereplőt, sok tulajdonságot és helyzetet felismertem Laurának későbbi könyvei kapcsán. Felismertem? Naná, hasonlított rá. Ez nem baj, régi történeteim egyes részeit én is átültetem. A könyv azért volt sok, mert rengeteg mindent már olvastam nála, és szinte lemásolta a saját forgatókönyvét ezzel, vagy a későbbiekkel. Mivel ezt olvastam utoljára, nekem ezzel, nyilván, ha ezt olvasom először – mint hogy első kiadott könyve -, máshogy éreznék.

Nem pontosan értettem, azt sem, hogy hol játszódik, mert a nevek alapján egyértelmű, hogy nem magyar (Tom, Jason, Jenny…stb), de az összes többi momentum meg kínosan magyar. Főleg a főszereplőnk, Linda becézése, ami jobb lett volna Lindy-ként, mint Lindusként.

A szülők… nos, ilyen szülők nincsenek, vagy ha vannak, akkor ide nekem helyből kettőt. Elvesztenek egy csomó pénzt, majd kifizetnek két gyereknek egy olaszországi utat? Mondjuk, ennek fényében nem csodálom, hogy a frissen végzett Linda csak augusztusig vállal munkát, mert tovább tanulni nem akar, neki mégis szeptemberig tart az élet.

A legjobban eltalált karakter – bár ő is egy nagy túlzás volt – Barbara volt, a gót, vagy sátánista lány.

Végig valamiért a Zenebirodalom visszavág című film járt az eszemben, és a hozzá hasonló alkotások, mert az a történet hasonlít ehhez a leginkább.

Hozza a szokásos típus karaktereit, a szőke felfújt buta libát, akit csak a kozmetikumok és a divat érdekel, a hozzájuk tartozó kopasz, kigyúrt bunkót, az értelmiségi srácot, akit bekebelez egy más társaság, ahol lehet valaki. A vagány, mégis folyton magában őrlődő főszereplőt, és azt, akibe természetesen bele van zúgva, de a csendes magánzót hidegen hagyja. Vagy a pasiját, aki kidobja, de mégis vissza akarja csinálni az egészet. Mindenkinek megvan a helye, és amit én nem szerettem pl. Kingában, azt ebben töményen kaptam. A végére már túlzásnak éreztem.

Értékelés
7/10
El fogom olvasni a folytatását, mert hogy van egy második rész belőle, és mivel szeretem az írónőt, kötelességemnek érzem elolvasni, viszont a nyomába sem ér számomra sem az SzJG-nek, sem a Bábelnek.

Olvastátok már?
Tetszett?

PS: mindig fáj leírni egy rosszabb kritikát a kedvenceimről. Most is kicsit keserű a szám íze.

2 megjegyzés:

  1. Fuu ez a borító.
    Én most az Akkor szakításunkkal szemezek. Viszont ezt a könyvet nem hiszem, hogy elfogom olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem az volt az abszolút mélypont, annál még ez is jobb volt. Egy esélyt adhatsz neki.
      Csak részben értem amúgy a borítót, ám túl rózsaszín a történethez magához.

      Törlés