2014. július 27., vasárnap

Lakatos Levente: Bomlás


Mint ahogy ígértük, mini klubunk első választása – és mert a könyvlistánk folyamatosan csak dagadni tud – Lakatos Levente Bomlás című könyvére esett.


Kemivel úgy voltunk, hogyha már közös élményekkel távoztunk a könyvhétről, kötődünk ehhez a kötethez, akkor legyen az első közös bejegyzésünk is egy mérföldkő nálunk.

Nagyon vártam, hogy elolvassam. Kimondottan nem volt kívánságom, hogy mi szerepeljen benne, mégis van bennem egy űr, amit alább a kifejtésnél elmondok nektek, úgyhogy kattintsatok a továbbra!


A szerzőről

Budapesten született 1986. február 11-én. Volt modell, újságíró, műsorvezető, író.
Első cikkét 17 évesen publikálta az IM-ben, ahol ezután dolgozott. Később több bulvár lap munkatársa volt. 19 évesen a Zselének, a MTV ifjúsági műsorának volt vezetője. Manapság a StoryOnline egyik szerkesztője, de dalszövegeket is ír.
2008-ban jelent meg első könyve, a Legyél Sikeres Fiatal!, majd két évvel később a Barbibébi.


Fülszöveg
Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött?
Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.
Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Kedven idézete(i)m:
1)
Az ártatlanság azonban pusztán illúzió, természetünk tisztátalan.

2)
Ám amit egy párkapcsolat kezdetén nem harcolunk ki magunknak, azt később legfeljebb kínkeserves lázongással érhetjük el.

3)
Gyakran beszélt magában, de ezt egyáltalán nem tartotta különc szokásnak.

4)
Manapság azonban, amikor Magyarországon boldog-boldogtalan írásból akar meggazdagodni, egy jól megírt regény édeskevés. Muszáj az irodalom pátoszán felülemelkedve, marketingeszközökkel kufárkodva építkezni, különben soha a büdös életben nem indul be az eladás. Bármennyire cinikusan hangzik is, a könyv termék, a szerző márka.

5)
A történet a szöveg sava-borsa. Ha nem vagy hiteles, cseszheted.

6)
- Mit akarsz? (…)
- Az ártatlanságát szeretném.

7)
A női felkínálkozás a férfiakat gyötrő biológiai szemellenző.

8)
A vágy elfedhető, de kiradírozhatatlan.

9)
Azt gondolom, attól, hogy valaki férfinak született, még nem feltétlenül számít annak.

10)
A Bibliát is halandók írták, ráadásul szerintem megalomániában szenvedő, irányításmániás emberek.

11)
És ekkor, végre-valahára megfogalmazódott bennem, mitől is tartottam annyira vonzónak a férfit. Egyszerre tűnt intelligensnek és velejéig romlottnak. Az ambivalencia a tökéletességnél százszorta izgatóbb.

12)
Démonok léteznek (…) De nem úgy, ahogyan Flórián képzelte. Nem képesek testet ölteni, és nem pokolbéli fajzatok. Mindenkinek vannak démonai, rajtunk múlik, hagyjuk-e elhatalmasodni őket, vagy sem.

Vélemény:
Elolvasva a könyvet, nem pont a fülszöveg beharangozó, és vélhetően érdekfeszítő kíváncsisággal megtöltő kérdései maradtak meg bennem. Na, szedjük szét!

Flórián messze elmarad Bloodsmoke20-tól. Utóbbi annyira egy jól felépített szerethető sorozatgyilkos – gumiszobát nekem is – volt, hogy nehéz lesz utánozni. Nagyon magasra lett téve a léc vele. A vallást taszítom magamtól alapjáraton, aki meg ennek az égisze alatt öldököl, tegye, csak hagyjon ki belőle, mert az egész logikátlan. Nem lehet észérvekkel elmagyarázni, sőt, az ilyenek belefutnak a saját késükbe, ami azt illeti. Ráadásul, önmaguknak ellen mennek. Ne ölj! Hangzik ugye, az ötödik parancsolat, de mégis megszáll / meglátogat valaki innen vagy onnan, és már szabad. Hagyjuk már, hogy Isten is kinevel egy 007-t. Flórián is csak egy apaképet hajszol kétségbeesetten, akinek meg akar felelni, mert egy nagyra nőtt gyerek, akit bezártak kiskorában a lelkének picéjébe, és otthagyták. Düh tombol benne, megtorolni kész a sérelmeit, ám menekülő út az, hogy mást, egy feljebbvaló hatalmat tart oknak (másokkal szemben mentsvárnak saját maga tisztázására).

Dr. Lengyelt szeretem, de még mindig nem imádom, és azt is tudom, hogy miért. Mert többet szeretnék a sötét oldalból látni, viszont nem úgy, hogy gyötrődik vagy szenved. Legyen igazi megkísértett, vérrel és szexualitással, és akkor tudnám igazi kedvencé avatni.
A Laurával való évődésük érdekes, és remélni merem, hogy Dóra színrelépésével nem az lesz a folytatás, amit gondolok.
Dr. Lengyel nekem továbbra is Dr. Reed a Gyilkos elmékből. Valahogy folyamatosan ő ugrik be nekem, pedig én egy vele összekevert Christian Bale-t akarok az Amerikai Psychóból!!!

Delila kicsit visszás karakter volt nekem, mert a végén azt éreztem, hogy voltaképpen ő a mozgatórugó, aminek Flóriánnak kellett volna lennie. Szilvia pedig, mintha nem is lett volna. Volt egy kis olyan érzésem, mintha vele nem tudtunk volna mit kezdeni, hát megöltük.

A fejezetek váltakozása bejött ismét. Amit még kiemelnék, az a ragaszkodás, a szeretet, a céltalan élet megmagyarázása és magasztalása két különböző oldalról. Az ember épp annyira kapaszkodik a jóba, amennyire a sötét oldal megkísérti.

A könyv mögöttes tartalma az, amiért megéri elolvasni. Erő és szerencse kell ahhoz, hogy az ember megküzdjön a saját démonaival a saját boldogságáért. Ha mások segítségével tesszük, az csak időszakos. Mindig lesz egy tükör, amin visszakúsznak.
Mindenkinek van démona, és mivel egy őrült világban élünk, jól is van ez így. Az lenne a furcsa, ha nem lenne. Csak nem mindegy, ki mennyire enged neki.

Még mindig azon agyalok, pedig már régen elolvastam, hogy mit jelent voltaképpen embernek lenni? Mi a jó, és a rossz? Mindig az, ami akkor van, vagy már az is csak egy elcseszett agyszülemény eredménye? Hogy bánunk a másikkal? Használjuk, vagy tényleg ott vagyunk neki? Mire vagyunk képesek, ha el akarjuk érni a céljainkat? Vagy elfeledni azt, ami történt velünk? Feldolgozható-e úgy a múlt ténylegesen, hogy ne maradjanak örökös sérülések bennünk? Lehet-e fájdalommentesen élni, vagy valamit úgy megítélni, hogy magunkat nem visszük bele?
Csak pár kérdés a katyvaszból, ami a fejemben van.

Olvasmányos, sodró lendületű kötet, érdekes, minden fejezet a legizgalmasabb pontnál van abbahagyva, szép párbeszédek jellemzik. Meghasadt világ felé igyekszik, de még mindig nem értünk oda.
Leventénk még mindig jól ír, és fejlődik, és tetszik a könyveiben, hogy bár van egy séma, mégis képes megújulni. Legyen ez így még egy halom könyvvel!

Egy kérdést azért megtartok magamnak egy olvasótalálkozóra. És nem, nem az, hogy jut ilyen az eszébe. Totál más, de az hét lakatos… vagy egy… mindegy. :)

Értékelés:
8/10
Egy csillag dr. Lengyel miatt, és egy csillag Flórián miatt mínuszban. Aki szereti az erotikus könyveket, krimiket, thrillereket, azoknak mindenképpen ajánlott irodalom.

Kemi ajánlója ITT – ne hagyjátok ki!

Olvastátok már?
Tetszett?

2 megjegyzés: