2014. július 20., vasárnap

John Green: Csillagainkban a hiba


Két lány jóvoltából is szembejött velem ez a könyv, hát gondoltam, hogy nem hagyom ki. S mivel a másik kettő, amit olvasok nem éppen könnyen emészthető, leültem vele kicsit lazítani. Mondanom sem kell ugye, hogy az lett a vége, hogy alig pár óra leforgása alatt bekebeleztem minden betűjét ennek a regénynek.

Ez egy mérhetetlenül gonosz könyv. A szépségében, ártatlanságában és a szerethetőségében van a gonoszsága. Megszeretteti magát, aztán ugyanoda juttat… a lelki krematórium kapujába.


A szerzőről

John Green 1977-ben született az amerikai Indianapolisban, viszont a Florida állambeli Orlando-ban nőtt fe. Diplomáját 2000-ben vette át angol és vallási tanulmányai után.
A főiskola befejeztével majdnem fél évet egy gyerekkórházban dolgozott lelkészként. Ez inspirálta a Csillagainkban a hiba című könyvét. Több évig dolgozott a Booklist-nál kiadói asszisztensként. Jelenleg a The New York Times munkatársa. Többek között Printz-éremmel, -oklevéllel és Edgar díjjal büszkélkedhet.
Feleségével és két gyermekével él.


Fülszöveg (moly.hu)
A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Ha egy antiszex srác bámul fáradhatatlanul, az a legjobb esetben kínos, a legrosszabb esetben egyfajta bántalmazás.

2)
Eljön az idő, amikor nem marad ember, aki emlékezzék, hogy léteztünk, vagy arra, hogy a fajunk bármit is csinált. (…) Ha az emberi feledés elkerülhetetlensége aggaszt, annyit javasolhatok: ne törődj vele.

3)
(…) Hogyan szeghet meg egy ígéretet?
- Az emberek néha fel sem fogják, miket ígérnek.

4)
(…) a fájdalom tompa és pontatlan diagnosztikai eszköz.

5)
A könnyű vigasz nem vigasztalás.

6)
Vannak aranyszívű nagy lelkek, akiknek minden lélegzetvétele inspirál bennünket.

7)
A világ – mondta – nem egy kívánságteljesítő gyár.

8)
(…) nem a ember dönti el, hogy szenved-e ebben a világban, de abba van egy kis beleszólása, ki mérje rá a szenvedést.

Vélemény:
Még mindig ráz a hideg, amikor a történetre gondolok, és a gondolataim is ezerfelé cikáznak, nem leszek annyira cizellált, mint Gus. Oké. Szívem szerint, csak ennyit írnék, és azoknak, akik olvasták a könyvet, bőven kifejező is lenne.
Igen valós, és aranyos volt ez a könyv. Igen, kacérkodott velem… és igen, fájt.

Rengeteg sebet feltépett  függetlenül attól, hogy tinikről szól, akik talán – mint a többség – csak annyit fog felfogni belőle, hogy na, már megint egy tragikus szerelmi történet, és azért történik velük az, ami, mert feladják.

Oh, Gus. <3
Sejtettem, tudtam, mert túl szép volt, hogy igaz legyen.

Jó volt belelátni az életükbe, megismerni őket, ahogy kezelik az oxigénpalackot, a műlábat és a vakságot. Egymást, ahogy mi, „egészséges” emberek sokszor nem tudunk egymáshoz viszonyulni…
… az élet rohadtul igazságtalan. De hozott anyagból kell a legjobban dolgozni, hogy kiélvezzük minden percét, mert túl rövid az, ami kijut nekünk.

Peter Van Houtent jaj, de gyűlöltem. Remélem, sosem fogok így csalódni a kedvenceimben. Egy világ omlana össze bennem.
De szavaival a vége ennyi: a bennünk kavargó érzelmek, gondolatok, betegségek szajhák, akár az idő. Mindenkit szétkúrnak.

Egyetlen egy dolog volt, ami roppantul idegesített, az pedig a folyamatos „ja”. A vége felé már úgy voltam, hogy még egy és harakirizek. Túl pongyola szó a történethez.

Értékelés:
10/10
Sírtam a végén, jaj, de nagyon sírtam, mert összeszorult a szívem. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus, tragikus, szép könyveket. Nekik mindenképpen. Okulásként mindenki másnak.

Olvastátok már?
Tetszett?

8 megjegyzés:

  1. Alig várom, hogy legyen rá keretem és én is elolvashassam, meg a filmet is nagyon szeretném már megnézni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A filmről inkább rosszat hallottam, mint jót, úgyhogy még nem tudom, hogy érdekel-e. A könyv tekintetében mindenképpen.

      Törlés
  2. A könyvön csak MAJDNEM sírtam, pont a metrón jutottam a kritikus részhez, hát csillogott a szemem meg szuszogtam rendesen. Sokan nem szerették, mert "hatásvadász", és semmi ilyesmit nem véltem benne felfedezni, szerintem simán szép.
    A film már nem olyan gyönyörű, és ott valóban átcsap néha hatásvadászba, bőgött is az egész terem, ahogy kellett. De még így is mindkettő kivételesen jó a mostani felhozatalban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt tartottam volna hatásvadásznak, ha mondjuk Van Houten mégis jó lesz, vagy nem így ér véget. Akkor az lett volna. Így minden a helyén van benne.

      Törlés
  3. Utállak! Ne írjál már ilyen ajánlókat!
    Komolyan, miután kijövök a könyvesboltból, utána azon kapom magam, hogy írsz valamit, és meg akarom venni. Mint most ezt is. Hihetetlen vagy!
    Köszönöm ezeket a bejegyzéseket!

    Pusza,
    Vica

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ilyen hatással vagyok rád, és ne utálj nagyon. :P

      Törlés
  4. Nevetni fogsz,de ma mikor utaztam a buszon,egy lány kezébe láttam ezt a könyvet (: Amit írtál róla az eléggé érdekessé tette és elolvasnám- de jelenleg rengeteg könyvem áll sorba :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért, tedd oda a sor végére, mindenképpen megéri! :)

      Törlés