2014. július 24., csütörtök

B-nap


Kemény volt a szerda. A végére annyira ült a hangulatunk, hogy Mr. A délután előbb elaludt, majd magába roskadva olvasgatott, én meg pötyögtem, miközben az agyam teljesen kikapcsolta magát.

A történethez hozzátartozik, hogy három hónappal ezelőtt feljött az alattunk lakó néni, hogy beázik a fürdőszobája, pont a mi vécénk alatt. Megnéztük, lefotóztuk, és mivel azt mondta, hogy majd visszajön a közös képviselővel, vártunk. Jól gondoljátok, nem jött. Mi vártunk, biztosításunk van, de simán el is felejtettük.


Erre szerdán reggel mire ébredünk? Csengetésre. Nyöszörögve kamilláztunk reggeli 5:45-kor, hogy ki az az állat, aki csönget. Biztosra vettük, hogy a mellettünk lakó Peter Griffin (hajaz rá a pasi, csak azért). Mr. A kiment, és visszajött a néni, hogy továbbra is ázik.
Jó, majd hívunk szerelőt. De most hívjunk. Mondtuk, hogy esélytelen, hogy bárki jöjjön. De, hogy akkor tovább fog ázni, rászakad a plafon, meg az ég, meg mi. Megnyugtattuk, hogy nem fog rászakadni semmi a következő 3-4 órában.
Ő visszament a lakásába, mi is mentünk volna aludni, ha egy irdatlan nagy tócsa nem éktelenkedett volna a budi körül. Persze a csótánycsapda száraz volt, mint a sivatag. Feltöröltünk, és mint akik jól végezték a dolgukat, visszafeküdtünk aludni.

Kilenc felé kelés megint. Mr. A kibotorkált csík szemekkel a fürdőszobába. Idővel hallottam, hogy sikál. Egy kisebb Balaton alakult ki ismét a fürdőben. Ekkor már szentségelt nagyon, mert világossá vált, hogy nagy a baj.
Kihívtuk a víz-gáz szakikat, hogy jöjjenek. Hát, majd visszahívnak. A jó munkaszervezés ismérve, hogy azt mondja a diszpécser, hogy majd jönnek. Király. Mi meg majd akkor otthon leszünk, mert időmilliomosok vagyunk.

Gondoltuk addig is csinálunk valamit, és intézzük a dolgainkat, ha már ez így jött össze. Eljutottunk a gyógyszertárig. Kellett ricinus olaj. Mondtuk a nőnek, hogy négy üveggel kellene. Elkezdi beütni a kódokat, nézzük a végösszeget. 16.000 forint. Mi van? Szaladt fel mindhármunk szemöldöke. Szegény lány pirult, és újra kezdte, de annyira aranyos volt, ahogy zavarba jött. Röhögtünk rajta, mondta a normál összeget. Mr. A viccesen próbált alkudozni, hogy számoljuk újra, hátha még egy kisebb összeg jön ki.
Jó volt, fizettünk, eljöttünk, és drága párom kijelentette, hogyha nem nő tőle a hajam, akkor bizony letolja a torkomon, hogy ne menjen pocsékba.


Már éppen a buszmegállónál ácsorogtunk, amikor csörög a telefon, hogy mégis jönnek. Jó, jöjjenek, mikor? Nemsokára. Szűkítettük a kört. Hazagyalogoltunk. Pech, hogy míg Mr. A egyet lép, én hármat.
Kifulladva gyors mosogatás, ágyazás, takarítás ott, ahol a papok táncolnak.
Csengettek.

Jöttek a szakik, egyből meg is állapították, hogy valószínű, a csészén hajszálrepedés van, és nem szakszerűen van elkészítve a budi mögötti rész. Sing Hallelujah! Ameddig az egyikük a klotyóval mókolt, addig a másikat megkértem, hogy nézze már meg a tűzhelyet, mert bármikor megy a sütő, gázszag van, csípi a szemem…stb. Megvizsgálta, a másik is mondta, hogy ez a fajta tűzhely tuti nem ereszt, nem fogok felrobbanni süti készítés közben (megnyugodhattok). Viccelődött velünk, főleg velem, meg mondott egy halom okos dolgot, amit nem tudtam. Elmondta, mit kell figyelni, mikor és hogyan, persze ugyanezt a vécénél is elregélték.

Kihívástól mérve egy óra alatt kész lettek, csak mivel frissen van szilózva a vécé, ezért nem lehet ráülni. Mondanom sem kell, ugye, hogy ilyenkor kell az embernek a legjobban vécéznie? Nem mehetünk át a szomszédba, ráülni nem lehet, marad a vödör. Visszamentünk az időben vagy száz évet. Természetesen ebben is megtaláltuk azóta az iróniát.
Öröm az ürömben, hogy meg van csinálva, nem ereszt már sehol, és ma kitakaríthatok (jey!) és mehet minden a régiben.


Az összeg fájt a leginkább. Azért is, mert Mr. A a december óta kuporgatott pénzéből fizette ki, és annyira padlóra tette ez, hogy nehéz volt belé életet lehelni. Több problémánk van, amit itt nem fogok senkinek sem az orrára kötni, és most bevallotta, töredelmes bocsánatkérések közepette, hogy csípett le, és honnan, és miért, és ne haragudjak, és most élte fel az utolsó ezreket belőle. Látom rajta, hogy szomorú.

Annyi minden ment tönkre az utóbbi időben, hogy ez most nagy érvágás volt. És ebben az a szép, hogy a semmire fizetjük a biztosítást, meg a közös költséget is. Jó persze, nézzük ennek a jó oldalát, csak hirtelen sokáig ezt az oldalt nem láttuk.
A nap további részében inkább nem csináltunk semmit, és igyekeztünk nem arra gondolni, hogy mi fog még elromlani, hanem inkább elkezdtünk sakkozni a lakással, idővel, pénzzel, prioritásokkal.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon sajnálom a történteket :( Sajnos a baj mindig csőstül jön, nálunk is ez volt a helyzet, de muszáj pozitívan hozzáállnunk (miután kellően kiszomorkodtuk magunkat), mert hetekre el tudja rontani az ember hangulatát a rossz hozzáállás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz. sajnos ezzel a helyzettel nem lehetett mást tenni, mint túlgördülni rajta. Aztán inkább elkezdtünk tervezni, minthogy rossz kedvünk legyen.

      Törlés
  2. Idővel csak túljuttok ezen az időszakon. Próbáljatok meg nem csak túlgördülni rajta, hanem meglátni benne a jót is: jóban rosszban. Ha a rosszat is kibírjátok együtt, akkor a jó már csak Paradicsom lehet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy legyen! De már annyira nem rossz, sőt. Túl vagyunk rajta, csak úgy hirtelen sok volt ez.

      Törlés
  3. Sajnálom:( Remélem előbb utóbb minden a helyére kerül!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha a helyére teszem a két csempét, akkor a helyén lesz minden. :)
      De köszönöm, igyekszünk! :)

      Törlés