2014. július 30., szerda

Minipagony és kőfalók


Túl sok fantasy-t néztem, főleg most, hogy megnéztem Mr. A miatt a Végtelen történet II-III. Utóbbi borzalmas volt.

Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem, hogy voltunk megint túrázni. Kezdünk kifogyni a Pest környéki helyekről. Most a Róka-hegyre mentünk, hogy körbenézzük, mi újság van a kőfejtőnél. Sosem voltam még Csillaghegyen. Persze, átutaztam már rajta, mert valahogy el kellett jutnom a főiskolára, de a kőbánya eddig még kimaradt.

2014. július 27., vasárnap

Lakatos Levente: Bomlás


Mint ahogy ígértük, mini klubunk első választása – és mert a könyvlistánk folyamatosan csak dagadni tud – Lakatos Levente Bomlás című könyvére esett.


Kemivel úgy voltunk, hogyha már közös élményekkel távoztunk a könyvhétről, kötődünk ehhez a kötethez, akkor legyen az első közös bejegyzésünk is egy mérföldkő nálunk.

Nagyon vártam, hogy elolvassam. Kimondottan nem volt kívánságom, hogy mi szerepeljen benne, mégis van bennem egy űr, amit alább a kifejtésnél elmondok nektek, úgyhogy kattintsatok a továbbra!

2014. július 26., szombat

CsCsK: Kedvenc női karakterek


Csupa Csoki Könyvek
CsCsK egy kétszemélyes olvasócsapat. Hogy a pontos alakulást mikorra datálom, nem tudom, mert folyamatos diskurzusban vagyunk könyvek kapcsán, és jókat derülünk olvasótársammal, Kemivel, hogy ugyanarra a következtetésre tudunk jutni, csak teljesen eltérő úton, vagy fordítva. Szóval, ez amolyan jó zsaru – rossz zsaru dolog lesz.
Jelmondatunk a Forest Gump című film egyik kijelentése, mely a mi olvasatunkban így hangzik:

„A könyvek olyanok, mint egy doboz bobon. Sosem tudni, mit veszel le a polcról.”

Két részből fog állni. Időről-időre jövünk majd egy-egy kihíváskérdéssel, hogy szinesítsük ismereteinket, véleményt alkossunk, és jönni fogunk könyvekkel is.

Most egy kihívással kezdenénk, hogy a holnapi könyv reflektorfényben maradjon. Elsőkörben kisorsolt kérdésünk:
Top 5 kedvenc női karakter

Pont jól jött ki a lépés, hiszen Firkász is ezt a kérdést tette fel nekem, úgyhogy összekötve a kellemeset a hasznossal, jöjjenek a csajok!

2014. július 25., péntek

Idegőrlő szomszédos dolgok – lakótelepen


Ohohó, ez is eljött, mint ígértem, idegőrlő szomszédos dolgok. A kertes házat is megjárva, gondoltam, kettészedem, úgyhogy majd következőre valamikor azok jönnek, most csak a lakótelepre, panelokra koncentráltam.


Az igazi löketet az adta meg, hogy nem bírom, amikor a részeg szomszéd becsönget, mert ő éppen beszélgetni akar velem, vagy hiába mondom, hogy sietek, akkor is elregéli, hogy fáj a szőr a lábán. Illetve a múltkor találtam egy két dekás üveget az erkélyen, és tudom, hogy a felettünk levő alkesz, mi meg ilyet nem iszunk. Brrrr… vagy inkább grrrrrr….

2014. július 24., csütörtök

B-nap


Kemény volt a szerda. A végére annyira ült a hangulatunk, hogy Mr. A délután előbb elaludt, majd magába roskadva olvasgatott, én meg pötyögtem, miközben az agyam teljesen kikapcsolta magát.

A történethez hozzátartozik, hogy három hónappal ezelőtt feljött az alattunk lakó néni, hogy beázik a fürdőszobája, pont a mi vécénk alatt. Megnéztük, lefotóztuk, és mivel azt mondta, hogy majd visszajön a közös képviselővel, vártunk. Jól gondoljátok, nem jött. Mi vártunk, biztosításunk van, de simán el is felejtettük.

2014. július 20., vasárnap

Majdnem híresek - avagy, hova tűntek ők?


Az elmúlt napokban két Edward Furlong filmbe is belefutottam. Ezekben még nem volt lecsúszott, mint manapság. Arra gondoltam, hogy ez a bejegyzés olyan filmsztárokról fog szólni, akik gyerekkorukban voltak valakik, azóta meg eltűntek, vagy nincsenek nagyon szem előtt.
Valaki meghalt persze, valaki csak Zs-filmekig jutott vissza függőségei miatt, más pályát váltott, ám kétségtelenül a kilencvenes évek idoljai voltak tinikörökben.

Most a fiúkat kanalaztam össze, mert amikor elkezdtem megírni ezt a bejegyzést, rájöttem, hogy irdatlanul sokan vannak. Úgyhogy, a lányok majd következőre.

John Green: Csillagainkban a hiba


Két lány jóvoltából is szembejött velem ez a könyv, hát gondoltam, hogy nem hagyom ki. S mivel a másik kettő, amit olvasok nem éppen könnyen emészthető, leültem vele kicsit lazítani. Mondanom sem kell ugye, hogy az lett a vége, hogy alig pár óra leforgása alatt bekebeleztem minden betűjét ennek a regénynek.

Ez egy mérhetetlenül gonosz könyv. A szépségében, ártatlanságában és a szerethetőségében van a gonoszsága. Megszeretteti magát, aztán ugyanoda juttat… a lelki krematórium kapujába.

2014. július 18., péntek

100 Happy Days / 3.


Eljött az utolsó előtti 25 nap, és még ennyi, aztán vége lesz ennek is. Néha bennem van, hogy tovább kellene csinálni, hátha valaki kedvet kap, vagy csak jobbnak látja a napját tőle, de szerintem a 100. napnál be fogom fejezni.

Még mindig a tegnapi nap hatása alatt vagyok, illetve ma is jó dolog történt velem. Voltak napok, amikor azt hittem, hogy nem fogok tudni semmit sem írni, mert nemhogy semmi, de semmi jó nem történt velem. Azóta már van fény az alagút végén.

Aláfestő zene innen.

2014. július 15., kedd

Hemümön át a világ: Titkos szex


Ez a történet így vagy úgy, de megesett már mindenkivel. Valaki észre sem vette, mások rákérdeztek, vagy pont ők játszották. Kiderült, nem tetszett, mert túlontúl piszkos dolog, és egyetlen érzés marad utána: bakker, de egy oltári nagy barom vagyok!

Jó lassan született meg ez a bejegyzés, ültem rajta, mint egy száznapos tojáson.

2014. július 14., hétfő

The nom nom nom TAG


Ismét Megaeránál találtam egy TAG-et, ami megtetszett. Mára nagyon nem terveztem bejegyzést, meg fáradt is vagyok hozzá. Folyamatosan ragad le a szemem, pedig a VB-nek nem is volt későn vége, mégis úgy ébredtem, mint akit agyonvertek.

Úgyhogy, ameddig töltődik az olvasóm, addig gondoltam, kitöltöm ezt unaloműzésképpen, a nap további részében amúgy se lesz időm semmire.

2014. július 13., vasárnap

Rút kiskacsából hattyú: Maria Callas


Őt főleg azért választottam a soron következő, bemutatandó hölgynek, mert rettentően sokan vagyunk úgy, hogy a mi alapanyagunk, testünk rossz, úgysem lesz belőle semmi. Nem tudjuk formálni, bezzeg mások! Nekik könnyű…stb. Ellenpéldának állítanám a következő bejegyzésemben, a görög szépséget, egy sikeres énekesnőt, Maria Callas-t.

Gyönyörű ívű változáson ment keresztül, akárcsak a karrierje, szárnyalt, míg végül a hangja, és nagy szerelme is magára hagyta őt. Sok szempontból tanulságos történet következik.

Kovács Kovi István: Bűnös élvezet


„Egy szexiparos titkai”

Kovinak elsősorban a twitterét szoktam pörgetni, mert amilyen benyögéseket kitesz… némelyiken halálra röhögöm magam.
Nagyon ritkán olvasok életrajzi ihletésű könyveket, visszaemlékezéseket, meg a hírességek erdőirtásait, és ezt is csak azért vettem a kezembe, mert a minap olvastam vele egy interjút, és érdekelni kezdett.

Nyugodtan tovább kattinthat mindenki, egyáltalán nem lesz olyan tartalom, ami avatatlan szemeknek való, bár nehezemre esett erről virágnyelven fogalmazni.

2014. július 11., péntek

Leiner Laura: Remek!


Csalódtam picit. Viszont, ennél a kötetnél jön ki a legjobban az, hogy adott egy történet, ami a semmiből jön és a semmibe tart, effektíve nem mozgat meg benned semmit sem az égvilágon, és nem is történik benne semmi. Az egészet pedig, az írónő lendülete, sodró szavai és fanyar humora menti meg, mert csak azért olvasod el, hogy még eggyel többet falj a szavaiból.

Másért nagyon nem.
Örültem, amikor a kezembe kaptam, mert már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, hogy mi is volt a SzJG előtti időkben – igen, előtte is voltak ifjúsági könyvek -, sok jót hallottam róla. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Amikor Mr. A napközben felhívott, hogy mit olvasok, és tetszik-e, nem tudtam rá mit felelni. Egyszerűen hullámzóbb volt, mint a Balaton viharban.

Sherrilyn Kenyon: Éjféli vad


Nem is tudom, mikor kezdtem el ezt a kötetet, talán két héttel ezelőtt, és csak most sikerült befejeznem. Olvastam mást, néztem mást, nem mindig tudott érdekelni, hát félreraktam, aztán ma reggel újra kezembe vettem. Álmosító idő volt, és inkább a takaróm árnyékában, kezemben kávéval adtam át magam Kenyon könyvének. Már, amennyire át tudtam, mert még így is volt olyan oldal, amin azért röppentem hamar túl, mert nem történt semmi.
Valaki mindig szenvedett.
A vége meg felidegesített picit. Nem lehet minden sorozatnak minden kötete kimagasló, de vannak olyan visszatérő, agyon ismételt motívumok, amitől már lassan a plafonra mászom.

Liebster blog


Kaptam egy kis díjat ismét. Nem Oscar, Pulitzer, Hugo vagy irodalmi Nobel, de díj, és elismerés felém, hogy van, aki szereti, amit csinálok. Nem látszik, tudom, de nagy becsben tartom őket.


Amelyik nap kaptam, pont jól jött ki, mert valahogy vannak témáim, de az Isten sem vesz rá, hogy lepötyögjem őket, inkább olvastam, elment az idő, rám esteledett, majd virradt, szóval elmaradt aznapra.

Mindig jól megdolgoztat az „írj magadról” kezdetű etap.
A díjat Aliztól kaptam, és a menet a szokásos.

2014. július 8., kedd

Drótvirág körömlakkal


Nem is tudom, mi lenne velem a lányok nélkül. Mindig ellátnak új ötletekkel. Múltkor Viki küldte át a linket, hogy mit szeretne, és addig-addig szemeztem ezzel a kis tüneménnyel, ameddig meg nem csináltam.
Körömlakkvirág-fácska.

Igen. Nem saját ötlet, hanem a High Heels & Cakes blogról szedtem. Rákattintva találjátok a hogyanját, nálam csak a sajátos végeredményt.

2014. július 7., hétfő

Pupusas


Azóta vágytam erre a kajára, mióta láttam, hogy Pancsi ezt készítette el. Azóta meg nem tudok róla lekattanni, folyamatosan azon jár az eszem, hogy lehetne finomítani rajta, vagy milyen változtatásokkal lenne istenibb annál, mint amilyen.


El Salvador nemzeti étele, aminek az a különlegessége, hogy a tésztába kerül bele a töltelék. Szeretem a töltött cuccokat, kevés vesződnivaló van velük.
Remek választás ebédre, vacsorára, és tulajdonképpen bármikorra, azzal töltjük, amivel szeretnénk. A látszat csal amúgy, mert rettentően kiadós étel, kettőnél többet nem tudtam begyűrni, és a második fele is alig ment le.

2014. július 6., vasárnap

Széltető és egyebek


Eltűntem, de csak azért, mert éppen más dolgom volt.
Nagyon hóösszesítő bejegyzést nem szerettem volna írni, mert most a 100 Happy Day dologban úgyis benne lesznek majd a jó dolgok, a rosszakról meg inkább csak tudjanak azok, akiknek elmondtam.

Az elmúlt napokban még pár darab helyen jártunk, némelyik csak a szórakoztatás miatt volt érdekes, más ismét teljesítmény túra volt, vagy önmagunknak valami kis konc, hogy képesek vagyunk rá.
Többségében képek következnek, némi hozzászólással.
Ha így folytatom, a végén még túrablog leszek (ááá, nem).