2014. június 18., szerda

So fuck you anyway


Nem, nem a hagyományos értelemben vett kesergés következik, de valahol belül mégis bánt a dolog. Elment a kedvem az egésztől, és a tegnapi estém arról szólt, hogy annyit bőgtem, hogy most, mikor reggel belenéztem a tükörbe, egy csíkon pislogtam kifelé, körülötte a bőr vörös. A szemgolyóm meg annyira véreres, mintha legalább egy évig masszívan alkoholizáltam volna.

Bár Mr. A teljes vállszélességgel állítja, hogy mellettem áll az írás terén, meg még közületek is sokan várják a nagy áttörést, tegnap kaptam egy minipofont ismét.

Hangulatzene innen.


Történt ugyanis, hogy évekkel ezelőtt részt vettem egy pályázaton, és akkor azt a választ kaptam, hogy majd dolgozunk együtt egyszer. Most, valamilyen úton-módon rám talált ez a figura, és teljesen bepörögtem.
Nem szeretném az illetőt kihasználni, nem is a hátán felkapaszkodva szeretnék bármit is elérni, viszont jól esett volna, ha fel tudjuk venni a kapcsolatot, mert sokat segíthetne nekem. Elláthatna tanácsokkal, és utána békén hagyom.

Bepörögtem estére. Itt molyoltam a gép előtt, erre a drága uram dúlva-fúlva levágta magát a tévé elé, és mondta a saját rossz híreit, meg hogy én ne éljem bele magam semmibe, mert úgysem számítana, hogyha ezzel az emberkével beszélgetnék, vagy bármilyen kommunikáció kialakulna.

Tudom, sőt, inkább érzem, hogy úgysem lesz ebből az egészből semmi. De annyiszor letörte már a szárnyamat, hogy lehet, hogy neki egy óvva intés, nekem ez baromi rosszul esik.
Mit akarok én a nevemmel, ami úgy hangzik, mintha behajtó lennék? Nyolc átlagos betű, tudom, hogy nem hangzik szépen. – Utálom is.
Tudom, hogy nincs hátszelem, sem nevem, sem semmilyen eszközöm, hogy történjen bármi.
Baromi aranyosan hangzik, hogy írjak még egy történetet, amit úgysem olvas el senki, de egyszerűen, már mosolyogni sem tudok rajta.

ENGEM. EZ. BÁNT.

Most komolyan. Nem álmodozhatok? Csak egy kicsit sem?
Ha az ő élete el van cseszve, legyen az enyém is?
(ami eleve elcseszett, szóval hadd tartsam magam már víz felett!!!)

Miért érzem úgy, hogy kettőt lépünk előre, de egyet mindig hátra…? … Ráadásul nem is a jó irányba haladunk?Utálom, hogy úgy érzem, hogy akinek mellettem kellene állnia, még az is visszatart.

Persze, van erre megoldás, és nem hagyom magam ilyen könnyen, de akkor is egy halom frusztráció ér, ennek kapcsán, szerintem tőle nem kellene.

Inkább dühös vagyok most, mint szomorú.

*Placebo: Fuck You

14 megjegyzés:

  1. Minél több ilyen helyzettel találod magad szembe, forgasd át a dühödet motivációvá, függetlenül attól, hogy ki okozta. Minél inkább úgy érzed, hogy a környezeted le akar lombozni, annál jobban teperj előre. Az álmaidban elsősorban neked kell hinned és neked kell elfogadtatnod ezt mindenkivel, pont azért mert elég a legfőbb támogatóidnak egy rossz nap és máris meginoghatsz.

    Egyébként én bár csak blog alapján ismerlek, potenciális írójelöltként tekintek rád és nem is az van bennem hogy fog-e valaha könyved megjelenni, hanem inkább az, hogy mikor. :D
    Teljesen olyan karakternek tűnsz akinek ez az élete természetes velejárója.

    Szóval kitartás! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem ülök a padlón, pusztán rosszul esett, amit mondott.

      De köszönöm a támogatást! :)

      Törlés
  2. Gyorsan kösd fel a gatyát és olyan lendülettel indulj neki ennek, mint még soha. Igenis mutasd meg Mr. A-nak és mindenki másnak is, hogy képes vagy rá. Mert igen, képes vagy rá. Tehetséges vagy. Nem állhat senki az utadba!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért írtam, hogy ilyen könnyen nem hagyom magam. Most neki is van egy véleménye, nekem is, és nem egyezik. Kénytelen lesz ezt elfogadni, hogy úgy döntöttem, ahogy. A többit meg még meglátjuk.

      Törlés
  3. Hú, a miszteredet de megrángatnám néha! >:(
    Ne hagyd, hogy a kisebbségi komplexusával, meg a féltékenységével rád telepedjen! Valósítsd meg az álmaid, mert én már nagyon olvasni szeretném a könyvedet! :)

    Puszi,
    Vica

    VálaszTörlés
  4. Úgy gondolom, ha valaki akadályoz minket az álmunk elérésében az nem való az életünkbe, hiszen egy kapcsolat célja az ,hogy segítsük egymást, akkor is, ha csekély az esély arra,hogy beteljesítsük a célunkat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem, hogy mit mondasz, és tisztában is vagyok vele. Ám mivel csak az utóbbi időben kergült meg, megvárom, míg megnyugszik. A többi meg alakul.

      Törlés
  5. Négyet nagyot, mindkét oldalról...
    Ne add fel soha az álmaid. Mr. A-ban meg hihetetlenül csalódtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Állj be a sorba. :)
      Nem fogom feladni, eszembe sem jutott. Jól esett ezt leírni most.

      Törlés
  6. Mindenkinek vannak néha rosszabb, nyűgösebb napjai, nem hiszem, hogy ő ezt olyan véresen komolyan is gondolta. Ne vedd a szívedre (mondom ezt én, aki mindent a szívemre veszek). A lényeg mindig az, hogy te higgy önmagadban, arra, hogy képes vagy rá, van egy álmod, amit valósággá alakítasz. Néha rögös az út, néha meg még rögösebb, de aki a szenvedélyének él az úgy sem tud leállni :) Szerintem te is ilyen ember vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves szavakat és a bátorítást. :)

      Törlés
  7. Szia! Ha motiváció kellene, meg pár tanács a hogyan-mikéntekhez, akkor vedd fel vele a kapcsolatot. (bloglink alant) :)
    Nekem személy szerint már az is motivációt ad az íráshoz, ha néha felnézek a blogjára. Volt egy álma, törekedett rá, minden tőle telhetőt megtett, és most megvalósult az álma. :)
    Amúgy meg keep calm and write write write... :P

    http://artiedream.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A motivációval, meg az ihlettel nincsenek gondjaim, kicsit több is van, mint amilyen gyorsan írok. Ám megnéztem a linket, köszönöm, szétnézek nála, hátha kapok egy adaggal. Az azért sosem árt.

      Törlés