2014. június 18., szerda

Scorpions, Hősök tere, 2014


Megsüketültem, megnémultam, megbénultam.

Ígértem némi szövegezést a Scorpions koncertről. Elméletileg tegnap akartam róla írni, de mára csúszott a dolog. Legalább lesz valami jó is a mai napon.
Ha beírjátok a YouTube-on, hogy Szabadságkoncert 2014, vagy a címben szereplő szavakat, akkor a lelkesek videóit megtaláljátok. Volt a tévében is. Abból kiindulva, hogy a Műcsarnok tetején is volt egy stáb, biztosra veszem, hogy teljes egészében elérhető lesz előbb vagy utóbb.


Amikor utoljára voltak nálunk, akkor nem jutottam ki idő és pénz hiányában. Akkor nagyon úgy tűnt, hogy a Scorpions koncert álom marad. Erre úgy két hete a metróban kiböktem a plakátot. Negyed órát álltam előtte, mire elhittem, hogy ingyenes lesz. – Kicsit rugóztam, szárnycsapkodást imitáltam, virult a fejem, és annyit tudtam mondani, hogy vííííí.
Aki látott a metróról, tuti, hogy hülyének nézett.

Minden nappal egy kicsit jobban vártam.

Hétfőn már nagyon nem bírtam magammal. Bevallom, az Omega hidegen hagyott, ezért némi készülődés után, 18:30-kor indultunk el. Minek sietni, egy óra alatt kényelmesen odaérünk.
Ja. A Deákig nem volt semmi baj. Ott viszont, torlódtak az emberek. Szakaszosan engedték fel őket a földalattihoz. Ráadásul a kis sárga csoda nem állt meg a Kodály körönd és a Széchenyi fürdő között, mert annyian voltak a felszínen.
Benyomorogtam magam az egyik ajtóhoz. Mr. A-val megbeszéltük, hogy a fürdőnél szállunk le inkább, mert onnan közelebb van a tér maga.



Amikor odaértünk, javában ment az Omega. Gondoltam, addig szerezzünk valahonnan üdítőt sört. Az összes sor minimum négy méteres volt. Mr. A nekiállt hisztizni, hogy inkább helyet keressünk, mert nem lesz, és nem hajlandó sorba állni. Mondom oké, akkor vezessen be a helyünkre.
Erre megállt oldalt, ahonnan még a színpadot is oldalról láttam, és a fancsali képével együtt beljebb húztam. Persze, még így is oldalt kellett megállni, mert a ráadás előtt, mielőtt a tömeg csordamód megindul, haza kell menni. Mondom, egy frászt! Látni akarom őket élőben, és az egészen szeretném meghallgatni visszatapsolással együtt!

Az áthangszerelésnél oszlott a tömeg, én meg nem voltam rest, nyomakodtam előre. Tök jó helyünk volt. Egy pár mellett álltunk meg, ahol a nő szintén alacsony volt. A jobbomon egy négy fős fiútársaság díszelgett. A fiúk úgy döntöttek, minek utána többször kijelentettük a lánnyal, hogy nem nőttünk elég magasra, hogy körbeállnak minket. A nő balján a párja, mögöttünk Mr. A és egy fiú, mellettem két fiú, és csatlakozott még két rocker srác is, úgyhogy ők meg elölről zárták a kört. Így volt elég helyünk ugrálni, meg bármerre fordultunk, jól láttunk, mert közvetlenül elénk nem tudott beállni senki sem.

Egy ember szabadult be véletlenül a körbe, aki eléggé ittasan megkérdezte, hogy ott mindenki rocker-e, mire a srácok kitámogatták a csapatunkból.

Kilenckor pedig, elindult a Sting in the Tail, maiből mindenki a refrént énekelte, aztán jött a Make It Real, az Is There Anybody There? című szám, majd a The Zoo, aztán a Coast to Coast, és a Loving You Sunday Morning is.
Jöhetett egy kis lassú rész. Remegtem a Send Me an Angelért, és leadták!!! Torkom szakadtából ordítottam, hogy "Here I am in the land of the morning staaaaaar!!!"

A Raised on Rock visszarántott a bulihangulatba. Másik nagy kedvencem, úgyhogy én már jól voltam.

A dobos és a kongás lenyomott egy szólót. Az egész közönség – a szélrózsa minden irányába állt a tömeg – az állát kereste. Ha van, amire azt mondjuk, tehetség, na, azok ők.

A Big City Nights volt az utolsó szám, de visszaédesgettük őket. Lenyomták a Still Loving You-t, az Omegával közösen a Wind of Change-t – szerintem ezt az egy számot tuti mindenki ismeri – és zárásképpen volt egy kis Rock You Like a Hurricane.
Mielőtt elindultak volna az emberek, a hirtelen csapatunk felbomlott, és elindultunk haza.

Mind az öt vágyott számomat lenyomták, úgyhogy boldog vagyok. Korrekt show volt ahhoz képest, hogy 60-70 éves emberekről beszélünk. Felbecsülhetetlen élmény élőben hallani a kedvenceimet.

Aki ismer, az tudja, hogy egy szögért is képes vagyok rajongani, úgyhogy tudom, hogy ez az írás sokakat nem mozgatott meg, direkt nem csináltam a közepéből setlistet. Viszont ezzel is egy tétellel rövidebb lett a bakancslistám, és nekem ez nagy dolog.

Hazafelé fikáztuk a tömegközlekedés logisztikusát, mert oké, hogy a földalatti percenként jött, a piros metró nem. Az a normális időben közlekedett, ezért feltorlódtak az emberek. Az Örsön meg nem jött a busz. Késett. A kihalt utcán biztos dugóba került az utolsó előtti 85-ös.

Andris fotózott ismét, és ha felnagyítjátok a képet, akkor fél centiben látni fogjátok őket. Ami nem nagy cucc, de gondoltam, hátha.



Rólam is készült kép, de az egyiken csukott szemmel mosolygok (nem tudom, min), a másikon meg olyan áhítat van a képemen, mintha szentet láttam volna… lehet, hogy mégis küldtek nekem egy angyalt. Lényeg, hogy azt nem teszem ki.

Jó volt, nagyon is! A kivetítőt is láttam, őket is, hiába két centis kiszerelésben, de láttam. Ha nézitek a felvételeket, gondoljatok arra, hogy én is ott lóbálom a kezem, és halláskárosodást okozok másoknak. :)
Osztogattak pengetőt, dobverőt, és törölközőt. Egyik sincs, ahhoz messze álltunk, de az élmény kárpótol.

Kicsit azért fájt a talpam... még másnap reggel is. Megérte!

4 megjegyzés:

  1. "Igen, él egy gyöngyhajú lány álmodtam, vagy igaz talán
    Gyöngyhaj azóta ég, mély tengerben él"
    ^^ Vagyis hupsz, azt ki szereti:D
    Jó kis csapatot fogtatok akkor ki, ennek nagyon örülök:) És a kis képek igen is nagy cucc, a világ legboldogabb arcával nézem vissza azokat a Quimbys képeket amiket én lőttem még úgy is hogy a fél képben az előttem lévők feje van, az sokkal hangulatosabb:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt szombaton kellett volna énekelni. :D
      Nem nem szeretem, csak nem a kedvenc zenekarom. Elhallgatom, ha megy, de nem tudom egyik számot sem végig kívülről. A koncerten találtam azért egy-két olyan gyöngyszemet, ami eddig elkerült, és tetszett. :)
      Ennél jóval több kép van, de ha valaki nagyon nézi, akkor megtalálja rajta a fél centis alakokat. Főleg a gitáros látszik. :)

      Törlés
  2. Szuper élmény lehetett :) Én nem vagyok koncertre járós, de azért van 1-2 banda, akit megnéznék élőben is. Mondjuk Scorpionsékat is jó lett volna, de hát kaptunk egy I.J. pólót :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alapvetően koncertre és házibuliba járós típus vagyok. De ezt, ha nem lennék ilyen, akkor is megnéztem volna. Olyan régi nagy álmom volt, hogy nem hagytam volna ki semmi pénzért. :)

      Törlés