2014. június 11., szerda

Maros Edit: A Hűvösvölgyi suli 3.


Mazochizmus (lat.) 1. beteges hajlam, amikor a nemi kielégülést fájdalmak és kínzások idézik elő (Sacher-Masoch író nevéből); 2. önsanyargatás, önkínzás /Idegen szavak és kifejezések szótára/

Nemhogy nemit, semmilyen kielégülést nem érzek. Hogy akkor miért olvasom? Vagy miért folytatom, ha már az előző kettő sem tetszett? Mert nem lenne ez olyan rossz könyvsorozat, hogyha szeretve lenne. De mivel nincs, a színvonal lejjebb és lejjebb kerül. Az eddigi háromból nekem ez lett a mélypont.
Plusz szeretem magam kínozni.

Minden sorozatnak van mélypontja. Azt hiszem, ezt elértük. Ha olvasok, nem szeretnék arról olvasni 100%-ig, ami velem szembejön, mert kiábrándító a valóság.


A szerzőről

Ha van olyan, hogy ütközetben eltűnt, van olyan, hogy „meg sem jelent”?!
Találtam róla némi infót ITT. (végre!)


Fülszöveg (moly.hu)
Szerelmes kamaszként belevágni a nyárba… kell ennél több? Úgy tűnik, igen. Ugyanis számos tényező bezavarhat az idillbe: például egy gyanús telefoncsörgés, vagy egy még gyanúsabb fotó a Facebookon. Vagy egy félrepuszi. Vagy egy tévés tehetségkutató. Vagy egy váratlan külföldi kiküldetés. Kinek mi.
Az események sodrásában és a „mi az igazán fontos” eldöntésében a biztos kapaszkodót még mindig a barátnők jelentik, na és persze az ikertesó, aki ha kell, falaz, ha kell, vigasztal, ha pedig úgy adódik, akár a szigorú biztonsági őrrel is szembeszáll.
A HŰVÖSVÖLGYI SULI ikrei nem unatkoztak a nyáron. Miközben rájöttek, hogy a szerelem a „járás” fázisában is bonyolult dolog, olyasmikről is tapasztalatokat szereztek, mint például a showbiznisz, vagy az a fránya önbarnító.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Ősz van. Bakker. Utálom az őszt. Mert persze az csak a romantikus filmekben meg a túl giccses számítógépes-háttérképnek szánt borzalmakon van úgy, hogy az ősz egyenlő a színes falevelekkel (…) A valóságban az ősz az undorító szélről, meg az esőről meg a végtelen unalomról szól.

2)
(…) de van bárki, aki komolyan gondolja, hogy hatvan fölött még sztárt lehet faragni valakiből?

3)
(…) ha csak sejtem, hogy van valami titok, de nem bírok rájönni, mi az… na, azt tényleg utálom!

4)
Hű, ez a pasizás micsoda ősi művészet! Az összes szinonima halászó-vadászó elődeinkhez nyúlik vissza.

5)
Mindenki fent van a Facebookon! Aki nem, az nem is létezik!

6)
- Megvolt a szakítós zene java is?
- (…) Azt hiszem, kezd nyálaszene-beriberim lenni.

7)
Nyugi, kétszer nem lehet ugyanabba a kutyaszarba belelépni.

8)
(…) laza érzelmi élet (…) Érdekes szinonimája a bunkónak.

Vélemény:
A fülszöveg alapján egy pörgős, belevaló könyvet várna az ember. Egy igazi nyári, kalandos regényt, de ebből csak a nyár valósult meg számomra.

Annyira lehet érezni, hogy egy felnőtt írja ezt a könyvet. Eddig némelyik kifejezés tényleg kamaszidegen volt, most meg kicsit azt éreztem, hogy kényszeredetten próbálunk tinisen naivak lenni. Mint amikor valaki felvesz egy szoknyát, pedig alapvetően nadrágos típus, és feszeng benne.

Nóri olyan volt, mintha nem is lenne, a többi szereplő sem volt, szinte csak említés szintjén. Azt nem értem, hogyha még mindig nem vagyunk az iskolában, akkor miért is írunk az osztálytársakról, akik még véletlenül sem szerves részei a történetnek? Gyakorlatilag Dóri és anyukája szerepeltek.
Dóri végtelenül idegesítő, mert a bénasága egyáltalán nem cuki számomra, nem is nevetséges, hanem az agyamra ment.

Sajnáltam, hogy Lilla nincs, mert ő egy jó és érdekes karakter volt. Neki most talán bejön az élet, amúgy az egyetlen megnyilvánulása olyan volt, mintha egy felnőtt írná azt, amit ő.

Nehéz elképzelnem, hogy egy majdnem tízedikes lány azt látja, ha ránéz a pasijára (jáááááj), hogy milyen apja lesz a gyerekeiknek. Nem ez volt a legégetőbb problémám akkoriban. Ha tényleg ezen jár az eszük, akkor igen komoly gondokkal nézünk szembe. – Külön vicces, amikor egy null-tapasztalatos lány azt mondja, hogy eddigi leghosszabb kapcsolatom. Csillagom, ez az első volt.

Használja valaki az enumerációt élőbeszédben, aki tini? Még a kvintesszenciát is főiskolásként egy tanár szájából hallottam először élőben. Én ezt még mindig ignorálom. :)

A vége az egyedüli értékelhető pont, mert izgat, mi lehet a levélben, egy bajom volt vele, hogy az egész direkt. Olvasd csak, és akard a következő részt.

Értékelés:
5/10
Végig olyan érzésem volt, mintha állnánk. Amikor meg nem, akkor meg visszafejlődünk. Ez volt eddig a leglagymatagabb rész, pedig a nyárról szól. Kihívás mindenképpen, bárkinek, két óra alatt fogyasztható receptre. :D

Olvastátok már?
Tetszett?

2 megjegyzés:

  1. Ati még mindig elviseli Dórit? Jesszusom az a fiú vagy örült, vagy szellem, aztán az utolsó könyv végén Dóri felébred és kiderül, hogy csak nagyon beszívott?:D
    Hmm, el kell olvasnom, de szerintem megint lágyszívű lettél:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, de van ennél rosszabb.
      Ati nincs. o.o Csak az elején, meg a végén pár oldal erejéig.
      Hát, lehet, hogy tiniDallas lesz belőle. :D

      Törlés