2014. június 22., vasárnap

Lawrence Block: A penge élén


Amikor levettem a polcról, valahonnan ismerős volt ugyan, de nem tudtam hova tenni. Aztán, amikor elkezdtem olvasni, és szembejött velem a Matt Scudder név, akkor egyből beugrott, hogy kinek a könyvét tartom a kezemben. Ez Block, Matthew Scudder sorozatának soron következő, hetedik része.
Akkorát csaptam a homlokomra, hogy napokig látszottak az ujjnyomaim.

Igazság szerint, azt sem tudom, mikor olvastam az első hármat. Az apák bűneit, A pusztítás és teremtés idejét és A halál völgyébent. Hamar rájöttem, hogy miért hagytam abba három könyv után. Mert túl lassan jönnek ki a részek, és úgy érzem, hogy nem hónapokat, hanem éveket kell rá várni.
Bár így belegondolva… krimisorozat esetében nem biztos, hogy ez annyira rossz.

Most pedig, hogy dőltem hátra, miután becsuktam a könyvet? Mint a kötet elején levő minikritika is mondja: „Kivételes. Akár egy váratlan ütés a gyomorszájra.” New York Daily News.


A szerzőről

Lawrence Block 1938. június 24-n született New Yorkban. Két legismertebb sorozata a Matthew Scudder magánnyomozóról szóló regények, és a Bernie Rhodenbarr nevű tolvaj könyvei.
Jelenleg második feleségével, Lynne Blockkal él. Ahhoz képest, hogy túl van a hetvenen, aktívan tölti nyugdíjas éveit.
Álneveit pályájának korai szakaszában használta, hogy a megélhetési softpornóit és ponyváit kiadhassa. Karriere igazán a nyolcvanas évek elején kezdett el felfelé ívelni. Rettentően sok novellát és regényt írt, a hírnevet azonban sorozatai hozták meg számára.
Írói álnevei: Lee Duncan, Chip Harrison, Paul Kavanagh, Sheldon Lord, Andrew Show,
Díjai: Crime Writers Association Életmű-díj, Gumshoe Életmű-díj, Edgar-díj, Nero-díj.
2007-ben a My Blueberry Nights című film forgatókönyvének megírásában segédkezett.


Fülszöveg
„A Broadway-n sétáltam észak felé, és senkinek sem adtam esélyt, hogy pénzt kérjen. Ha egy igazi nyomozóirodánál dolgoznék, gondoltam, akkor az ügyfeleimnek többet tudnék adni a pénzükért, hatékonyabban és hatásosabban tudnám végezni a munkámat, mint ahogy most teszem. Most ugyanis úgy dolgozom, mint egy trencskós menekült egy ezerkilencszáznegyvenvalahányas filmből.”

Nem ok nélkül hívják a Pokol Konyhájának: a mocskos utcákon, a sötét kapualjakban és a még sötétebb sikátorokban hajléktalanok és narkósok járnak, akár a szellemek. A környék ura a véres henteskötényt viselő Mickey Ballou. Az exzsaru és expiás Matt Scudder már olyan régen elvesztette az ártatlanságát, hogy nem is emlékszik rá. Most megpróbál józan maradni egy városban, ami lassan kifordul magából. Egy lányt keres, aki szebb álmok reményében érkezett Manhattanbe. Nyomozása közben szerelmet talál és halált, csak éppen néha nagyon nehéz megkülönböztetni őket.

A nagysikerű Nyolcmillió halált kronológikus sorrendben követő regényben Lawrence Block ismét egy olyan New Yorkba kalauzol minket, amit nem szeretnénk megismerni, és most találkozunk először a felejthetetlen Mickey Ballou-val is.

Kedvenc idézete(i)m
1)
A Játékosok úriemberek – magyarázta -, akik úgy tesznek, mintha színészek lennének. A Bárányok színészek, akik úgy tesznek, mintha úriemberek lennének. A Szerzetesek meg… Nos, a Szerzetesek se nem színészek, se nem úriemberek, de úgy tesznek, mintha azok lennének.

2)
Az emberek New Yorkban sokat fizetnek, hogy olyan épületekben lakhassanak, amit máshol lebontanának.

3)
Tőlem a papok akár Cadillacet is vehettek a pénzen, nem érdekelt. Akkor most meg miért zavarna, hogy a pénzemen végül drogdílerek vesznek majd Porschét?

4)
A Föld AIDS-es. Boldogan hempergőzünk egy pusztuló bolygó ürességében (…)

5)
Ha meg az ember el akarja kötelezni magát egy kapcsolat mellett, akkor minimum hinnie kell benne, nem?

6)
Felhős volt az idő, az időjósok azt mondták, negyven százalék esélye van a csapadéknak. Ezt soha nem értettem. gyanítom, azt jelenti, hogy: Ne minket okolj, ha esik, de akkor se, ha mégsem.

7)
Azt mondják, nem lenne szabad etetni a galambokat, mert attól csak még többen lesznek, de ezt nem közölhettem a nővel. Addig semmiképpen sem, amíg egydollárosokat osztogatok a koldusoknak.

8)
Egy ideje nem tudom, kinek hol lenne a helye.

9)
A fájdalmat mindig el lehet viselni. Fáj, piszkosul éget, akár a sav egy nyílt sebben, de el lehet viselni. És ha az ember hajlandó rákényszeríteni magát, hogy a fájdalmat válassza a megnyugvás helyett, akkor lehet továbbmenni az életben.

Vélemény
Az, hogy ez a hetedik rész, ne tántorítson el senkit, mert önmagában is megállja a helyét. Ha csak ezt találjátok a polcon, nyúljatok hozzá, semmi olyan dolog nincs, ami megakadályozná a regény olvasását, sodrását, történetét.
Persze ez is, mint a többi hasonló jellegű sorozat, szépen egymás után fogyasztva éri meg igazán, mert Scudder karakterét így tudod igazán felépíteni.

Remek párbeszédek vannak benne, nagyszerű a helyszínek leírása. Ad is, és hagyja azt is, hogy te magad tedd össze, hogy néz ki, mondjuk egy szoba. Milyenek a szereplők, akik beszélgetnek.

Mint a legtöbb könyv vagy krimi, ez is sémára épül, viszont annyira jól összekeverte a kártyáit, hogy bár sejtettem, mi lesz a csavar, mégsem pont erre a végkifejletre tettem volna le a voksomat.
Zseniális.
Egyáltalán nem bánom, hogy rábeszélték a folytatásra.

Scudder maga jól felépített karakter, pár oldal után valahogy úgy tekintesz rá, mint egy régi ismerősre. Nem hős, mint a most olyan népszerű sztárkrimikben a nyomozók. Inkább egy kiábrándult ember, aki amolyan magányos farkas, őszinte, a dolgok mélyére ás, legyen az bármilyen kicsi.
S az ügyei is, amin még saját maga is ironikusan elmélkedik, teljesen hétköznapiak. Nem ilyen csalásokat látunk a CSI-ben. Mégis, mivel az ő szemén keresztül látunk, hatalmasnak tűnnek.

Felvetett bennem jó pár gondolatot a történettől függetlenül. Milyen lehet alkoholistának lenni, milyen apró dolgok mellett megyünk el, vagy mennyire érezhetjük magunkat kellemetlenül olyan emberek társaságában, akik birtokolják azt, amiről mi éppen leszokóban vagyunk.

Kicsit nehezen indult el, úgy éreztem, hogy több novella van egymás mögé rendezve, és nem is tudom, hol volt a fordulópont, amitől már nem tudtam letenni.
S persze, mint korábban, most is lehet ácsingózni a következő részre. Azt hiszem, más könyvének is utána fogok nézni.

Értékelés
10/10
Annyira kár, hogy alig több 200 oldalnál. Akik valami újra vágynak, valami másra, vagy csak szeretik a krimiket, azoknak biztonsággal merem ajánlani.

Olvastátok már?
Tetszett?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése