2014. június 15., vasárnap

Könyvhét, és első találkozás Vikivel


… meg Lakatos Leventével is, de haladjunk sorjában.

A dolog előzményét elkereszteltem a Bomlás-akció névre: Vadásztunk, halásztunk, egyezkedtünk a könyvért, sikerült is megvásárolni (online soha többet). Nem akart megérkezni napokig. Végül persze, felcsöngetett a postás, hogy menjek le, mert csomagom jött. Aha, nem volt cipőm, mert Mr. A lábán volt a papucsom, úgyhogy mérgezett egér módjára hatszor körbefutottam a lakáson, papucs sehol, saru fel, és életem kockáztatásával lefutottam átvenni a könyvet. :)


Jöhetett az első nagy találkozás, és a kellemes összekötése a hasznossal.


Reggel elindítottam Mr. A-t munkába, és mivel a Lidl-ben keleti hét van, elmentem vásárolni. Üvegtésztát, meg szószokat, meg szakét. Lépni nem lehetett, bár addigra túl voltam az első idegsokkon, mivel Mr. A megevett négy darabot Viki csokijából.


Mr. A: Azt hittem, hogy itthonra csinálod.
Én: Ezerszer elmondtam, hogy nem. Most hogy adom oda.
Mr. A: Mint Forrest Gump. „Hoztam bonbont, csak párat megettem”.
Nem, nem torzult be a fejem, csak kicsit, úgyhogy azért lesz csak 15 db macskanyelv, mert annyit hagyott.




Visszajöttem a boltból, szerkesztettem a hűlőfélben lévő csokinak dobozt, elkészültem, és gondoltam, az új felsőmet egy hozzá illő alkalomkor szeretném felavatni. Időben elindultam, hátha a 85-ösnek támad egy megtérdelős gondolata.

A lakásból kilépve gyorsan ellenőriztem, mindenem megvan-e: kulcs, bérlet, szemüveg, pénz, váltáscipő, víz, telefon, két Bomlás.

Kettő óra 10-kor már kint voltam a Déliben, és tűkön ülve, vagy inkább állva vártam a vonatot. Lila ing, kék farmer. Néztem az órát, nem késik a vonat. Bedugott füllel bámészkodtam, amikor a perifériámban látom, hogy egy nő hadonászik felém. Mögöttem a férje, gondoltam neki. De csak nem hagyta abba. Tőlem két méterre, hadonászik, a szája is mozog. Kiveszem a fülest. Meg tudom mondani, mennyi az idő? Felnézek, és a hátam mögött, bazi nagy számokkal ki volt írva, hogy fél három, de azért elmondtam neki háromféleképpen, hátha.

Éééés, begördült a vonat, egyből ki is böktem Vikit, aki váááá, tök aranyos. Ott feszengtünk kicsit, aztán oldódtunk, de első találkozás. Átadtam a rajzot, amit a kérésére firkáltam, illetve a Tipegő Zombi csokit, én pedig, kaptam diót, amiből mára alig maradt. Nemes egyszerűséggel feléltük, de annyira finom volt, és olyan régen ettünk, hogy nem tudtunk neki ellenállni.


Vettünk jegyet, és már suhantunk is a Vörösmarty térre, a 85. Ünnepi könyvhétre. A metrón még nagyon úgy tűnt, hogy senki sem lesz, ami a kis füzetért vívott harcban jól is jött volna. Aha, meg ahogy azt a molyok elképzelik. Feljöttünk a földalattiból, és tömegnyomor fogadott. Nyilván, minden olvasó és olvasni tudó ember elözönlötte a teret. Lépni alig lehetett, és egy tű letételével sem próbálkoztunk meg. Fölösleges lett volna.

Kétszer-háromszor körbementünk, mire lett egy olyan körünk is, amikor már meg-megálltunk a standoknál. Ami öreg hiba volt részünkről, de ha már egyszer megtaláltuk a Kánaánt… Reggel még úgy indultam el, hogy nem, nem veszek semmit, nem szabad, nincs pénzem.
Délután már azért nem akartam semmit sem venni, mert nem maradt zsém semmire. 500 HUF-ért voltak könyvek! Ki ne venné meg akciósan a kedvenceit?

Meg voltak mütyürök, hála a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Ez a stand azért tetszett nagyon, mert aki nem könyvekért ment, vagy arra már nem futotta neki, kisebb ötletes relikviákat tudott gyűjteni. Képeslapot, irónt, táskát, alátétet. Vikit meghívtam egy csokira, hogyha már egyenvéleményünk, egyen könyvjelzőink vannak, akkor legyen egyencsokink is.

Egy ilyen zacskót kaptam, amit jól el fogok tenni, hiszen a legnagyobbak aláírása van rajta.


Ez a csokink:


Ha nem tudjátok elolvasni, ez van ráírva:
„Nem én vagyok bonyolult, hanem a dolog, amiről beszélek. – Karinthy Frigyes”

 Van pár könyvjelzőnk, ami szintén egyforma. Moly létemre, nincs könyvjelzőm, egy selyemkötöző van a könyveimben, amit még a nagymamám használt. Úgyhogy, most lett kettő. Az egyiken A holnap határa van, a másikon az Ólomerdő. Ez utóbbira kíváncsi lettem. Nagyon nincs női fantasy szerző. A másik kettő könyvjelző ajándék volt.


A nagy mászkálás-turkálásban találtam egy stílusos könyvet. Ezzel a képpel üzenek azoknak (főleg hímneműeknek), akik folyamatosan sírnak egy múltbeli sérelem miatt ahelyett, hogy megráznák magukat, és kihúznák a mutatóujjukat a farpofáik közül. Nézzetek úgy filmet, olvassatok úgy könyvet, hogy nincs bennetek sértettség, kisebbségi komplexus. Ha így folytatjátok, idővel egyedül maradtok, mert senki sem fog mellétek leülni a sarokba, és veletek együtt sírni.


Most vettem észre, hogy ezen a képen olyan, mintha az alkaromban nem lenne csont. Furán hajlik, nem?
Eh, tudtam én, hogy rossz ötlet kihúzni a gyufát Gilderoy Lockhartnál

Többször elhaladtunk egy sajátos performanszot nyújtó ember előtt, aki ült egész nap, és nem mozdult meg. Először:


Két órával később:


Nagy volt a kísértés némi csikizésre, végül hat óra felé láttuk mozdulni, úgyhogy nem kötött oda az aszfalthoz.



Láttunk gólyalábas bohócokat is, akiket megkérdeztem volna, milyen érzés ilyen magasnak lenni. Ők ugróköteleztek a közönséggel, akik jobbára árnyékban ücsörögtek, tülekedtek a kedvelt standoknál, hidratálták magukat a kútnál, vagy felolvasást, beszélgetést hallgattak a felállított színpadnál.

Amik hazajöttek velem:


Neil Gaiman és Dave McKean: Farkasok a falban (elolvastam, kritika még ma lesz)


Lawrence Block: A penge élén (lutri, olyat szerettem volna, amit nem ismerek)


Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása (az örök mester)

Láttuk Moldova Györgyöt, Csernust, Somát, és Csányi Vilmost is, és remélem, jövőre is lesznek, mert akkor tuti, hogy kis kocsin fogom magam mögött húzni az itthon fellelhető könyveket, és aláíratok mindenkivel mindent.
Vikivel megbeszéltük, hogy jövőre is megyünk, de akkor előtte levő nap jön, itt alszik, és megyünk reggeltől, ha szeretjük, ha nem az írót. Tutira.

Négy felé mondtam Vikinek, hogy menjünk vissza az Ulpius standjához. Igaz, még másfél óra volt, de most minek körözzünk, ezért leültünk az árnyékba beszélgetni. Láttunk egy igazán rosszcsont golden retrievert, aki egy vizslával barátkozott éppen. Gyűltek, gyűltek az emberek. Mindenki kezében vagy Bomlás volt, vagy Loveclub, úgyhogy még jó helyen ültünk, mert amikor ötkor felálltunk (tömegpszichózis, vagy flashmob), bár sokan voltak előttünk, mégis majdnem ott álltunk a célegyenesben.

Pár lánnyal ott összebeszélgettünk, és jó volt, hogy nem a tipikus „menj a fenébe” feje volt, hanem szóba álltak velünk. Elröhögtünk. Sikerült mosolyt csalnom a folyamatos morgásommal többek arcára, mert undorító az a magyar mentalitás, hogyha áll egy sor, juszt is bepofátlankodok oldalról. Csendesen lázadozva mondogattam, hogy mindenki húzzon a sor végére.
Én sem dísznek állok sorba, hanem az Aktus első fejezetéért, meg aláírásért…stb.

És a sor csak nőtt, csak nőtt, szerintem a vége a Gerbeaud-ban fagyizott éppen, és nem haladtunk. Fogytak az emberek (és a füzetek, jaj), de csak nem jutottunk közelebb.

Itt érkezik meg éppen (találd meg):

Itt már nagyban dolgozik – azért belegondolok, mennyire jó lehet ez egy írónak. Mint zenésznek a teltházas aréna, szerintem ez akkora töltetet adhat neki, hogy jobb doppingszer bármi másnál.



Aztán sorra kerültünk.


Nagy elmék, ha összecsapnak. Legközelebb olyan pólóban megyek, amin az lesz, hogy „én hasonlítottalak Palahniukhoz”, szóval ugorhatjuk ezt a kérdést. :)
Úgyis sok, csomó, irdatlan mennyiségű kérdésem lenne…


Közös kép. – Visszautasítom azt a vádat, hogy azért olvasom a könyveit, mert jó pasi. Az csak a bónusz, mert nagyon jól ír, és folyton fejlődik. Aki a kinézet alapján ítél, az valószínű azt sem tudja, mi az a könyv, vagy nem olvassa el, mert ponyva. Könyörgöm.
Olyanról alkoss véleményt, akit/amit ismersz…


Viki is kapott képet. :D
Meg kellett volna kérni, hogy akkor most kettőnkről is készítsen. XD

Bomlás:


Dedikálva:


Kedves Levente!
Valószínűleg nem olvasod a blogomat, de ha mégis szeretném ledolgozni a dorgálást. Lehet, hogy még nem olvastam a Bomlást, viszont azon kevesek egyike vagy a magyar kortárs irodalomból, akinek a könyvei lassan, de biztosan nyomtatásban kerülnek a polcomra, és nem "kölcsönzöm". Biztos, hogy szeretni fogom! Szóval, nagyon ne legyél rám mérges!
Köszöntem!
Dóri


Aktus füzet, amit hazafelé a metrón elolvastam. Ez a legkedvesebb és leggonoszabb ajándék, amit lehetett adni. Kedves, mert gondolt a rajongókra, és tuti, hogy ezek után meg fogom venni ezt is (erről és a Szigorról jön majd egy kis véleményezés). Gonosz, mert a legjobb résznél van abbahagyva, és nem tudom tovább olvasni!

Ezután még tekeregtünk Vikivel a téren, aztán rájöttünk, hogy hét óra van, és indulnia kell hazafelé. :(
Visszavittem a Délibe, feltettem a vonatra. Elbúcsúzkodtunk, és én is jöttem hazafelé.
Az elmenő vonat.


Elmondhatatlanul jó nap volt, annyira élveztem. Örülök, hogy személyesen is megismertem Vikit, és még fogunk találkozni tutira. Most már biztosan állítom, hogy benne egy barátra leltem. Főleg azért is, mert ugyanazokat szeretjük, csak a másik oldalról közelítjük meg a dolgokat. A végére sokat nevettünk, beszélgettünk is, és együtt sanyargattuk magunkat a sok-sok könyv között.

Ez az esemény egy élmény volt, kiszakadtunk kicsit a valóságból egy olyan világba, ami hiánycikk manapság, egy olyan közösségbe, ami jóformán csak online létezik.

Jövőre, ugyanitt!

10 megjegyzés:

  1. köszönöm a szép napot:9 És igen jövőre készülünk:D És már most elkezdünk spórolni:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajjaj! Az tuti, hogy minden hónapban félreteszek majd valamennyit, mert ez kínzás volt. Én is köszönöm a napot!

      Törlés
  2. Annyira jól mutatsz azon a képen, ahol a piros könyvet tartod! Valami hihetetlen!
    Úgy el tudlak képzelni egy asztalnál, ahol pont ugyanígy dolgozol a rajongóiddal!
    Jó nap lehetett, még olvasni is élmény volt!

    Puszi,
    Vica :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, köszönöm. Dolgoznék én, csak nem rajtam múlik. Nyomtasd ki az egyiket, és aláírom neked. :D
      Jó nap volt. Nagyon is. Túl jó!

      Csók,
      D.

      Törlés
  3. Én nagyon szeretem Lakatos Leventét :) És egyébként is grrrrr :D Már nagyon szeretnék menni könyvhétre, de valami mindig közbejön, most épp mellette sétálgattunk, de bemenni nem szabadott, mert új barátnőt ismertünk meg :D Annyira jól nézel ki a képeken, hogy hűűűha!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Elpirultam. :)

      Majd jövőre csapatban megyünk! :)

      Törlés
  4. Beautiful photos and post!!!
    Have a good week!!! and my g+ for you!!!:)))

    Besos, desde España, Marcela♥

    VálaszTörlés
  5. Azt a Farkasok a falban című könyvet én is nézegettem,mikor a Szellemlovas boltba voltam barátnőmnél. Eléggé érdekes egy könyv. Amíg barátnőm kiszolgálta a vevőket,én elolvastam :D
    Amúgy így olvasva a napodat,nagyon jó lehetett (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon hamar vége van, viszont nekem simán megérte, hogy itthon legyen végre.
      Jó nap volt. :)

      Törlés