2014. június 30., hétfő

Kilátótúrák


Szeretünk aktívan pihenni, és évente egyszer vissza-visszatérni a kedvenc helyeinkre. Most szombaton úgy döntöttünk, hogy meglátogatunk három kilátót, vasárnap pedig, csak egyet, de mivel eltévedtünk, mind a két nap 6-6 órát caplattunk hegyen-völgyön keresztül.

A nap végére a kiálló óriási kavicsok miatt a talpam fájt, másnap reggel – és még most is – a vádlim, meg az egész combom úgy, ahogy van. Hihetetlen, hogy olyan helyen is vannak izmaim, ahol nem is sejteném őket.


A szombati helyekről ITT és ITT olvashattok még tavalyi kalandokat.
Most gondoltuk, hogy Normafánál kezdünk, és Hűvösvölgyben végzünk. Ebben a háromszögben akartunk mozogni:


Kép forrása:innen.

Reggeli után elindulunk, rendben meg is érkeztünk Normafához, és már tudtuk, hogy merre van az a kellemes fél órás séta. A libegőig nincs gond, mert beton, és enyhén emelkedő úton haladunk, de ott, elkanyarodva az Erzsébet-kilátóhoz, eléggé meredekre váltunk. Alig pár méternyi utcaszakasz, és nyilván ezért is közkedvelt látványosság.
Itt elindultunk:

Három év után, közös kép. Hihihi…


Minden kisgyerekes, meg turista ott tobzódott. Ameddig lent ücsörögtünk, alig voltak fent, amikor felmentünk volna a legtetejére, akkor meg hirtelen mindenki ott sertepertélt.

Itt voltunk:



Egy ilyen kő hirdeti, mi is ez:


Ilyen a kilátás:






Mr. A szerint imádkozom, pedig csak a cipőmet nézem.


Innen pedig, átmentünk a Kaán Károly-kilátóba (ism. Szépjuhászné). Messzinek tűnt, de így visszagondolva nincsenek is olyan messze egymástól. Persze, ki van írva, hogy 4 km valamelyik irányban, és azt mondja mindenki, hogy áh, az pite. Aha, csak sík terepen az, akár le is futom, az könnyű. De amikor „hegyen-völgyön átszökellve jő”, akkor meggondolandó a táv.

Imádom a kis vadregényes utakat, amikor az ökörnyál keresztülszánt az arcomon, és egy pillangó követ, vagy akár, amikor beleszagolsz a levegőbe, és tiszta erdőillat vegyül a vadvirágokéval.










A Szépjuhásznéból ilyen a kilátás:




A kilátót magát nem tudtam lefotózni, mert belelógtak a fák, de a régi bejegyzésekben az egyikben két kilátót említek. Na, a második az.

A Makovecz Imre-kilátó (Kis-Hárshegy kilátó) felé menet megtaláltuk ismét a kis hidat.



Meg egy ajtót, amit nem értettünk pontosan. Mr. A megkérdezte, hogy mi lehet ez. Mondtam neki, hogy szerintem a holtak vájták a sziklákba, és a holtak őrzik. Beledugtam a kezem a kör alakú résen, és vagy a szél süvít ki rajta, vagy valaki a kezemre szuszogott. Azóta sem jutottunk egyezményre, mert szerintem vagy alien tojások vannak benne, vagy vázák, Mr. A szerint, a zombikat tartják ott.
Mind a két esetben brrrrrr…

Utunk folytatódott a kis kilátóhoz.
Tulajdonképpen, vakon mentünk. Minden kilátóból belőttük az irányt, megtaláltuk a turistajelzést, és azt követtük.

Kis kilátó:


Itt éppen leküzdöm a félelmemet, a kicsi, teljesen biztonságosnak nem tűnő, a szél miatt kilengő fatákolmányok iránt. Felmentem a tetejére. Még jó, hogy nem vagyok tériszonyos. Jobban félek attól, hogy egyszer csak szétesik alattam.




Innen lesétáltunk Hűvösvölgybe, hogy hazajöjjünk. Naná, elmentünk boltba, mert a magunkkal vitt szendvicsekhez felhasználtuk az összes kenyeret, és levezetésképpen hazasétáltunk.
Másnap pedig, kezdődött minden elölről.

Nagy okosan kitaláltam, hogy menjünk az Árpád-kilátóba, mert ott még egyikünk sem volt sosem. Kinéztem az útvonalat. Kiírás szerint, Fenyőgyöngyénél leszállsz, vastag kék jelzést követve elindulsz. A buszmegállóból láttuk a kék jelzést, elindultunk rajta, de valahogy csak nem akart véget érni az út. Mindenfelé erdő (jobbára fenyves), lábunk alatt kiálló nagy kavicsok. Az út felfelé vezet, és nem is gyanakodtunk, mert nyilván a kilátó is felfelé van. – Ki az a hülye, aki völgybe építene kilátót?
Ahogy haladtunk, egyre nyilvánvalóbb volt, hogy itt minden lesz, csak kilátó nem.

Végül kilukadtunk az ORFK toronynál. Így éreztem magam, amikor felértem a csúcsra:





Ilyen képződményeket találtunk, szerintünk ebben őrizték az alien-királynőt, ami már régen kiszabadult, és Pesten garázdálkodik. :D Megnéztük Virágos-nyerget is, visszafelé pedig, elkalandoztunk a Farkas-torok irányába. Félelmetes, horrorba illő terep egyébként.
Ahol meg a kerregés alapján a Predator székelt, és az út ágas-bogas volt, és csak lefelé vitt. Háromszáz méter szakadék és semmi után visszafordultunk az első hibavédelmi pontra (kút).





Ott elindultunk dél felé (mert ezt is írta az interhazugnet), de azt jelezte a kiírás, hogy arra bizony a Bécsi utat találjuk. Ötszáz méter után visszafordultunk, mert Mr. A ekkor szólt, hogy ő tulajdonképpen már akkor látott egy térképet, amikor leszálltunk. Áh, csak kicsit gőzölgött a fülem.
Vissza, megálló, térkép olvas.
Rossz felé indultunk el.


Zöld: Ahol haladni kellett volna.
Piros: Ahol eddig kalandoztunk.

A térkép után persze, könnyebben megtaláltuk a kilátót, ami ténylegesen háromnegyed órás kellemes séta után megtaláltuk a kilátót.


Kép forrása: innen.

Saját képek:






Szerintem, az eltévedés hozzánk tartozik. Mindig rossz felé indulunk el, ha valami új helyre megyünk, szóval egyáltalán nem meglepő, hogy most egy kilátóval küszködtünk annyit, mint egy nappal korábban hárommal.

Ha még nem voltatok ezeken a helyeken, egyszer mindenképpen iktassátok be, megéri a szenvedést. Amit nagyon imádok, hogy a többi, veletek szembe jövő túrázó köszön. Teljesen más kultúra, mint a belvárosi tömegek.
Itthon találtam olyan teljesítmény túrát, ahol egy nap alatt kell megmászni ezt a négy kilátót. Jövőre ez a cél. Minket ilyen kis ingyenes erőpróbák is boldoggá tesznek.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon jó kis túra lehetett a képek alapján:)
    És a közös képetek nagyon cuki!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azóta már voltunk máshol is, de ezekre a helyekre szeretek visszamenni. :)
      Most új tájakon voltunk.

      Oh, van egy olyan is, ahol a lábaink vannak lefotózva. :D

      Törlés
  2. Tavaly augusztus 20.án én is voltam az Erzsébet kilátónál és a Normafánál. Csodaszép, főleg Budapest! Nem tudtam egyszerűen becsukni a számat :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Magasról nézve gyönyörű a város, és mindegyik kilátóból kicsit máshogy látod, érdemes mindbe elmenni. :)

      Törlés
    2. Sajnos (vagy nem) erdélyi vagyok, így imádom Budapestet. :D

      Törlés
    3. Egyáltalán nem sajnos. Erdélyben még nem voltam. De már tervben van pár hely, amit szeretnék majd megejteni. Mivel most csak ez volt kéznél nekünk, ez lett, de ami késik, nem múlik.
      Minden városban találok valami szépet. :)

      Törlés
  3. Úúúú, gyönyörű helyeken jártatok!
    Mekkora táv. Le a kalappal előttetek!
    Legközelebb megyek ééénnn isssss! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyere, írtam is azt hiszem a levélben, hogy szívesen mennék veletek is. :D
      Ohó, nemsokára lesz poszt az új helyekről. :D

      Törlés