2014. június 27., péntek

Kalapos Éva: D.A.C. 2.


„Rázós utakon”

„We scream, we shout, we are the fallen angels” – jutott eszembe egyből, amikor úgy a könyv felénél tartottam. Mert, ha már a D. A. C. az, ami, attól még a problémáktól hulló angyalok. Viszont, ami hullik nem feltétlenül esik.

Ezt a könyvet egy kicsit jobban szerettem, mint az előzőt. Tetszik, hogy úgy áll elénk ez a könyv, hogy tudja, reális problémákat kell ábrázolnia nekünk, olvasóknak. Nem feltétlenül nekem, egy huszonhét éves lónak, hanem a fiataloknak. Mégsem érzem úgy, hogy a copy+paste segítségével olvasom újra a segítő szándékú weboldalakat, vagy hogy szájidegen lenne minden, ami elhangzik két szereplő között.


A szerzőről

Kalapos Éva, szabadúszó újságíró, imádja a filmeket és a sorozatokat, és meggyőződése, hogy a lelke mélyén egy életre megmaradt tinédzsernek. Nyíregyházán született, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium német-magyar két tannyelvű tagozatán érettségizett, majd hosszas útkeresés után a Károli Gáspár Reformárus Egyetem magyar szakán szerzett diplomát. Több mint 15 éve énekel különféle zenei formációkban, Másik Szoba nevű együttesével kortárs költők verseit dolgozzák fel. Irodalommal gyerekkora óta foglalkozik, utóbbi években több irodalmi elismerésben részesült.


Fülszöveg
Jaj, ezek a fiúk! A D. A. C. létrejöttével Flóra körül lassan rendeződnek a dolgok, de Márk még mindig tartogat meglepetéseket a számára. Bár először úgy tűnik, minden a lány reményei szerint alakul, a fiú hirtelen furcsán kezd viselkedni, mintha rejtegetne valami sötét titkot Flóra elől… Eközben a Fellegi családban is tovább bonyolódnak a dolgok: Geri viselkedése egyre aggasztóbbá válik, gyakran tűnik el ismeretlen helyekre, gyanús alakok társaságában. És mindennek a tetejébe Flóra múltjából felbukkan egy rég látott ismerős, Dani is, hogy mindent összekuszáljon. Még több szerelem, még több rejtély, és még több barátság vár ebben a kötetben!

Kedvenc idézete(i)m
1)
- Köszi, cica. Nyomi vagyok az ilyesmihez.
- Nincs mit, a fő profilom a lúzer srácok kiképzése.

2)
Azért kapaszkodtunk össze, hogy figyeljünk egymásra, ha már ezt máshonnan nem kapjuk meg.

3)
Mostanra megtanultam, hogy attól, mert nem beszélünk egy problémáról, még nem szűnik meg létezni, sőt: a hallgatás csak egyre jelentősebbé teszi.

4)
Az is elég rossz, ha van egy titkod, amit mélyen magadba rejtesz, de még rosszabb, amikor még ordít is rólad, hogy titkolózol.

5)
Kicsikém, attól, hogy olyat teszel, amit nem akarsz, nem menő leszel, hanem gyenge. És tudod, hogy miért? Mert kizárólag az irányít, amit mások gondolnak rólad.

6)
(…) talán minden csak annyira veszélyes, amennyire elhisszük róla.

Vélemény
Ákos idegesít a leginkább ebben a könyvben, és csak azért, mert folyamatosan cicának szólítja Flórát. Utálom az állatos becézéseket, engem is csak egy percig hívtak így, de leoltottam az illetőt. Plusz, ha valaki már rég nem a barátnőm, nem nevezem így, pláne, ha a lánynak van párja.

Márk agresszivitását még nem sikerült teljesen megfejtenem, valahogy számomra nem következett egyik a másikból.

Az egyetlen dolog, ami szúrja a szemem, az Flóra apjának viselkedése, amikor Geri után indul a lánya, és Dani. Ha az én gyerekem tűnne el kétes alakokkal egy feltételezhetően drogtanyára, hogy tökig beszívjon, hat lóval sem rángatna vissza senki, hogy majd a 16 éves lányom megy, és szuperhősként leneveli a csúnya dolgokról. Na, ezt nem. Tuti, hogy ha rendőrt nem is hívnék, akkor is én mennék, mert az én gyerekem, és mikor kezdjek el érte felelősséget vállalni, ha nem ilyenkor?

A másik, hogy hova tűnt az idő. Néha komolyan meginogtam, hogy mikor is vagyunk? Egyik pillanatban lefagy a lábunk, aztán gyorsan június közepe van. A hetekben is van kavarás. Jó, ne legyen naplószerű, de mondjuk némi részletesség elfért volna, hogy tudjuk, hol járunk.

Ez is meredek problémákkal foglalkozik, mint erőszak, részegség, maga a szexualitás, hogy látja ezt egy felnőtt, esetleg hogy látja több különböző ember. Örülök, hogy van ez a könyv, mert legalább nem azt látjuk, hogy 0-24-ben suliban vannak, garázsban kuksolnak, idegesítő stílusban mennek az olvasó agyára. Úgy nevel, hogy nem nevel. Már csak azért is elgondolkodsz rajta, mert olvasod. – Jó, nekem már ez nem mond újat, semmi tanító jellegűt, de azért simán odaadnám egy fiatalnak.
Ha másért nem is, azért, mert elvégzi a lagymatag szülők feladatát, és beszél olyan dolgokról, melyek még a mai napig sokaknak a tabut jelenti.

Dani, mint szereplő, sötét és misztikus. Márk problémájához és titkához képest sokkal titokzatosabb. A baj az, hogy sokkal szimpatikusabb is. Az ő emléke, ami Flórában él, nos, valami mást, többet, meghökkentőbbet vártam. Nem volt amúgy ez így sem rossz, de lehetett volna benne még fantázia.

A vége most is… hm… vááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Lapoztam, és jött a tartalomjegyzék. >:(

Értékelés
8/10
Még mindenkinek csak ajánlani tudom. Fiataloknak, ifjúsági sorozatok kedvelőinek mindenképpen.

Olvastátok már?
Tetszett?

2 megjegyzés: