2014. június 21., szombat

Kalapos Éva: D. A. C.


Egy új élet.

Végre, végre, végre! Már olyan régóta szeretném elolvasni ezt a könyvet, hogy az valami hihetetlen. Ma meg, hogy kissé dögrováson vagyok – nem vagyok beteg, csak leharcoltnak érzem magam -, gondoltam, olvasok. A változatosság kedvéért.

Most sikeresen olyan könyvekhez jutottam, hogy ha így folytatom, egy idő után maguktól fognak a szemgolyóim kifolyni a helyükről. Menet közben kifejlesztettem a hűsítő maszk alternatív használatát. Eleinte a szememen volt, most már a tarkómon.

No, de nem az én zsenialitásom, avagy nyavalyám a téma, hanem ez a könyv, ami szintén tiniknek szól, összekovácsolódásról, barátságról, titkokról és hazugságokról… no meg persze, ezek kezeléséről.


A szerzőről

Nem szeretnék más tollával ékeskedni, ezért bővebb információért kattanj át IDE.
Facebook ITT.
DAC Facebook ITT.


Fülszöveg (forrás: moly.hu)
Unatkozol? Magányos vagy? Vagy csak egyszerűen úgy érzed, az életed egy irtó nagy káosz? Így van ezzel a 16 éves Fellegi Flóra is, aki egy budapesti lakóparkban él elfoglalt apjával és idegesítő öccsével. Kevés barátja van, a pasizásban tapasztalatlan, egyedül a filmekért rajong mániákusan. Amikor azonban megimseri a kicsit fura, de nagyon vagány Zsanit, az élete fenekestül felfordul, és világossá válik az is, hogy idővel minden titokra fény derül…
Lépj be te is a D. A. C. világába, és éld át velünk a kalandokat! Barátság, szerelem, család, problémák és megoldások – D. A. C.!

Kedvenc idézete(i)m
1)
Ha viszont ragaszkodnék a kézzel írt naplóhoz, egy héten belül tuti, hogy ínhüvelygyulladásom lenne.

2)
(…) lúzervírus-hordozó vagyok: van öt kiló, ami mászkál rajtam fel-alá (…), nem festem a hajam, nincs rajtam nyolc kiló festék, de legfőképpen hiányzik belőlem valami, ami ezeknek az iszonyú menő bandáknak a lételeme: a vegytiszta, kendőzetlen gonoszság.

3)
(…) végig kuka leszek (…) Mondjuk legalább nem jelentek majd nagy szellemi kihívást (…)

4)
Lecsekkoltam a Face-t, de miután már a harmadik nagyoncukikisállatosmeghatóidézetes kép alá éreztem késztetést odaírni, hogy „ó, szarjatok már rózsaszínt”, és pont ki akartam lépni (…)

5)
Azóta se vagyok hajlandó sírni miatta, mert nem érdemli meg. Egy idegen volt.

6)
A fenébe is, hazudozik össze-vissza, szarik a fejemre, aztán elvárja, hogy úgy tegyek, mintha mi sem történt volna? Mégis mit képzel, ki ő?

7)
(…) ha nem akar velem élőben randizni, nem ér semmit az egész, egy online pasi, nem is igazi pasi.

8)
Én szeretném azt hinni (…) Hogy léteznek olyan barátságok, akár több ember között is, amikben nem kell elveszítened önmagadat.

9)
… miért fuldoklunk folyton hazugságban, miközben annyira szeretjük egymást…

10)
Karola néni általában olyan finoman jelzi, hogy be akar jönni, mint egy páncélos hadosztály.

11)
Ahol bizalom van és összetartás, ott kezdődik a barátság.

Vélemény
Megmondom őszintén, én baromira örülök annak, hogy nem csak csíkos meg pöttyös közül lehet válogatni manapság, hanem érkeznek az ifjúsági regények is szép számmal. Örültem az SzJG-nek, mert egy új utat nyitott, igaz, kicsit idealizált volt az egész. Azóta pedig, mint a D.A.C. is, kezdenek hétköznapi problémákkal foglalkozni, tanító jelleggel írni róluk. Aztán ez valakinek vagy sikerül, vagy nem.

Klasszikus értelemben véve, nem kötött le, mert nem faltam be, és nem éreztem, hogy annyira vinne magával, ugyanakkor pár óra alatt végeztem vele. Nem kellett erőszakoskodnom sem az agyammal, megmaradtak a körmeim is.

Ami nagyon tetszett, hogy mindenki a helyén van, semelyik szereplő nem lépett túl saját magán, átlagosak voltak, nem olyanok, hogy akkor most ő az agymenő, és rettentően okos, és hat szakkörbe jár, ahol vérprofi. Ilyenről szó sincs. Ami túlmutat a hétköznapiságukon, az pont az a vaj (és annak mennyisége), ami a fülük mögött található.
Senki sem volt koravén sem, és egy percig nem agyaltam azon, hogy az írónő mondjuk olvasott valamit a tizenhat éves korosztályról, és azt gyakorlatilag szóról szóra az egyik szereplőjének szájába nyomorgatja.
Határozottan nagy piros pont, hogy a szenvedéseken nem csak egy szereplő (a legfőbb fő szereplő, Flóra) megy keresztül, hanem oszlanak a témák mindenki között.

Ami nem tetszett, vagy inkább csak bántotta a fülem az, ami alapjáraton nem tetszik, hogy elfelejtünk magyarul beszélni az angol uralta világban. Gondolok itt erre a párbeszédre pl.:
„- Szóval belém vagy esve?
- Something like that.”
A magyar tanár Johnny bázása is furcsa volt. Nem ellenszenves, csak valahogy nem illett hozzá.
Ágit, és főleg Ákost nem nagyon tudom hova tenni, remélem, ez változni fog a következő résszel.
Kicsit elvesztem néha az időben, miközben olvastam, és rendkívül romantikátlan embernek tartom magam, úgyhogy több kérdés merült fel bennem Gabe, Márk, Flóra és Zsani kapcsán. De ez legyen az én gondom.

Bár sejtem, mégis piszkosul fúrja az oldalamat, ki lesz az a Halász Dániel?!?!?!?! (aki olvasta, legyen olyan szíves, ne lője le a poént)

Értékelés
8/10
Szerintem, akiknek tetszett az SzJG, azoknak ez a kötet is megfelelő lesz, mert kicsit olyan, hogy ami abból kimaradt, azt itt megkapják az olvasók. Ez is egy kortalan darab, mert én tudtam hasznosítani belőle gondolatokat.

Olvastátok már?
Tetszett?

(én most, a mai fejemmel akarok egy ilyen klubhoz tartozni, ahol nem hátba támadjuk egymást, hanem segítjük a másikat jó barátnő módjára. Tök belelkesültem. Na, majd egyszer!)

2 megjegyzés:

  1. Lassan beütemezem, rászoktattál az ifjúsági könyvekre:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes elolvasni, majd négyszemközt leírom, miért. :)

      Törlés