2014. június 12., csütörtök

Joanne Harris: Egész évben karácsony


Aha, nem. Körülbelül karácsony környékén kaptam kölcsön, azóta váratott magára a kötet elolvasása. Elöljáróban annyit mondanék, hogy egyszerűen nem értem a kiadót. Vagyis de, mert aki nem tekeredik rá az erotikus regényeikre, az ünnepek környékén a borító és a cím miatt tuti ezután a könyv után nyúl.

Aztán szépen lassan rájövünk, hogy úgy át lettünk ejtve a palánkon, hogy csak állsz, pislogsz és nézel, hogy mi történt. Nem karácsonyi kötet. Igazság szerint, köze nincs hozzá. Az eredeti címe: A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab madzag). Harris meg is magyarázza, miért ez lett a cím, amit akkor értettem meg, amikor megnéztem az eredeti címet.

No, és akkor most szedjük ízeire.


A szerzőről

Joanne Michéle Sylvie Harris 1964. július 3-án született Angliában, angol apuka, francia anyuka gyermekeként. Az igazi hírnevet Csokoládé című regénye hozta meg számára, melyből film is készült Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével.
Modern és középkori nyelvészetet tanult Cambridge-ben, majd Leeds-ben franciatanárként ehlyezkedett el. 12 évig tanított, és ezalatt folyamatosan írt, regényei jelentek meg.


Fülszöveg:
Joanne Harris legfrissebb kötete történetek eklektikus keveréke, melyeket inkább a világhírű írónő fortélyos, szellemes előadásmódja, mint egy központi téma kapcsol össze. Harris legújabb könyvében régi-kedves helyszínek és szereplők bukkannak fel, de persze újak is, akik különös frissességet kölcsönöznek a kötetnek. Ilyen Ngok, a folyó dala gyermek narrátora, aki minden fiúnál merészebben úszik le a Kongó folyó zúgóin, hogy bizonyítsa, helye van a csapatban, és az Erdei nimfa hősnője, aki halálos szenvedéllyel szeret egy fát. A Süti megrázó érzékletességgel megrajzolt nőalakja elhiteti magával, hogy olyan gyermeket hord a szíve alatt, aki „cukorból és fűszerből és minden finomból” van, a Szeretnél-e újra kapcsolódni? főszereplője egy anya, aki hisz benne, hogy halott fia a Twitteren kísért.
Ez a gonoszkodóan élénk képzelőerővel elővarázsolt, nyugtalanító és ármányos eseményeket elmesélő gyűjtemény Joanne Harris kivételes írásművészetét mutatja be. Érzékletes, csintalan, hol végtelenül mulatságos, hol keserű mandulához hasonlóan fanyar ez a kötet, ami a hétköznapit a váratlannal, a fantázia vad szárnyalását a keserédes valósággal elegyíti.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Egy interjúban egyszer azt kérdezték tőlem: ha kitennék egy lakatlan szigetre, mi az a három dolog, amit magával vinne?
Erre a következő komolytalan választ adtam: egy macskát, egy kalapot és egy madzagot.

2)
A történetek gyakran sokkal többek, mint alkotóelemek összessége (…) felfedezetlen tájakra kalauzolnak, és arra várnak csak, hogy berajzolják a fellelt összekötő kapcsolatokat.

3)
Online senki sem hal meg. Erre az igazságra csak most kezdek ráébredni. Az, ami teljességgel mulandónak tűnik, örökre elraktározódik, esetleg rejtett marad, de azok számára, akik igazán szeretnék, a múlt e kis szeletkéi, a feledés archívumaiból kiszabaduló villanások visszaszerezhetők.

4)
Hurrikán, tornádó, szökőár; még a legvalódibb romantikus is tisztában van vele, hogy nem lehet csak szivárványra építeni egy szerelmet.

Vélemény:
Számomra a legkedvesebb kötet, a Rúnajelek. Ahhoz mérek gyakorlatilag mindent, persze, csak úgy, mint a többi, ez a könyv is a szívembe lopta magát. Nagyon nehéz volt rászánnom magam az olvasására, vonzott is, meg nem is, végül nem bántam meg, hogy végigfutottam rajta. Mivel novellákból állt, ezt sem egyik pillanatról a másikra olvastam el, ezért tartott ilyen sok ideig.

Máig nem tudom, hogy tényleg van, vagy csak bebeszélem magamnak egy-egy momentum, ami összeköti a novellákat, és szerintem a sorrend sem véletlen. Tényleg nem tudom, aki olvasta, ossza meg, mit gondol erről.

A novellák hangulata, témája is rettentően vegyes, és ingatag, de pont ez a jó benne, hogy bár egy kötetben van, mégis oldalról oldalra mást ad. Továbbra is azon a vékony határvonalon egyensúlyozunk, ami elválasztja egymástól a szórakoztató és a szépirodalmat.
S pont ezért volt szerintem, hogy volt olyan novella, ami nem tetszett, más (mint Faith és Hope története) megfogott magának, ugyanakkor mindegyik mondanivalóján érdemes elgondolkodni.

Az egyetlen, amibe bele tudok kötni, az a cím és a borító, ami szerintem csúnya megtévesztés, mert vannak olyan laikusok, akik bíznak a kiadóban, vagy nem ismerik Harris könyveit, és azok simán azt hihetik, hogy milyen jó lesz az ünnepre hangolódni ezzel. Nem, nem fogjátok ezt vele elérni.


Ez az eredeti borító, amin ha jól látom, a novellák egy-egy darabkája szerepel. Ennyit erről.

Értékelés:
8/10
Név szerint is tudnám kinek ajánlani ezt a könyvet. Úgy gondolom, mindenki tehet egy próbát vele, mert hol aranyos, hol megható, hol félelmet keltő. Mindenki tud benne találni legalább egy gyöngyszemet magának. Csak lépjünk túl a mézesmadzagon.

Olvastátok már?
Tetszett?

2 megjegyzés:

  1. Magyarok, és a cím fordítás. Soha nem értem meg a logikájuk.
    Listára felírva:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De ez egy akkora mellényúlás, hogy azért sem értem, mire volt ez így jó. Ezzel nem pénzt vagy vevőkört generálnak maguknak, hanem azt fogják elérni, hogy senki sem fog a kötetek után nyúlni.
      Mindenképpen jó, hogy listás lett. :)

      Törlés