2014. június 7., szombat

James Bannon: A beépített huligán


Avagy: Kettős életem igaz története fedett zsaruként a rettegett Millwallnál

Nagyon nem szoktam pasis könyveket olvasni, vagy ha a kezembe is kerülnek, pár fejezet után megpihennek a polcon. Ezzel sem lett volna másképp, viszont mégis a stílusa megfogott, és végül elolvastam attól függetlenül, hogy a meccsek részletei nem érdekeltek.

Azért vettem a kezembe, mert mindenki ódákat zengett róla, hogy hú, mennyire jó, izgalmas és szórakoztató, a humoráról meg persze, ne is beszéljünk. Ezt kevésbé éreztem át, nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de ettől függetlenül érdekes élményt nyújtott.


A szerzőről

James Bannon 1965-ben született Dél-Londonban. A nyolcvanas évek végén a Scotland Yard alkalmazottjaként teljesített beépített rendőri szolgálatot a Millwall Bushwackers huligáncsoportjában.
Öt év rendőrködés után színészként, humoristaként dolgozott, néha becsúszott neki egy kis ingatlanfejlesztőség is, majd légitársaságot alapított. A The Prince’s Trust szervezetnél jószolgálati nagykövet.
Története alapján készült az I. D. (magy: Személyazonosság) című film 1995-ben.


Fülszöveg (forrás: lira.hu)
AMIKOR BEÉPÜLSZ, EGY DOLGOT SOSE FELEJTS EL: HOGY HOVÁ TARTOZOL IGAZÁN

1995-ben jelent meg az I.D. (magyar címe Személyazonosság) mozifilm, amelyben egy fiatal és törekvő rendőrnek kell beépülnie egy hírhedt huligáncsoportba, hogy leleplezze annak vezéreit. A film hamar kultfilmmé vált, a puszta brutalitáson túl elsősorban annak köszönhetően, hogy a végtelenségig hitelesen mutatja be a sötét és gyakran könyörtelen oldalát az úgynevezett csodálatos játéknak.

A film annyira megdöbbentő, hogy szinte képtelenség elfogadni, hogy az abnormális események valaha is megtörténhettek a való világban. Nos, ideje ezzel megbarátkozni! Közel húsz évvel a premier után az igazság a köztudatba robbant: a film igaz történet! A forgatókönyvíró, James Bannon volt az ambiciózus rendőr, aki beszivárgott a Millwall Bushwackers brigádba, Anglia legkegyetlenebb és legrettegettebb huligánjai közé.

Bannon teljes egészében először A beépített huligán című könyvben osztja meg félelmetes és veszélyekkel teli utazását egy olyan kegyetlen világba, ahol az erőszak különböző formái elsőbbséget élveznek minden más emberi értékkel szemben. Bemutatja a szurkolói bandák legkeményebb szereplőit, és beavatja az olvasót a titkos és már-már komikus rendőri akciókba. Mégis, ha már ennek az erőszakos világnak a részévé válsz, a legnehezebb küldetés mind közül: kimászni belőle.

Nyomasztó, de egyben lenyűgöző könyv, amely bizonyítja, hogy a valóság kegyetlenebb, mint a képzelet.


A könyv, az olvasói élmény fokozása érdekében, az úgynevezett QR-kódok használatával a cselekményeket interneten elérhető tartalommal kapcsolja össze, így az olvasó képzeletét valós kép-és hangvilággal egészíti ki. Ehhez csupán okostelefonra vagy táblagépre, és az ezekre az eszközökre ingyenesen letölthető QR-kódolvasó applikációra van szükség.

Kedvenc idézete(i)m:
Alig  90 évvel azután, hogy Anglia a „csodálatos játékot”, a futballt adta a világnak, megszülte annak torz gyermekét is: a futballhuliganizmust.

(…) a félelemtől majdnem becsináltam, azonban az adrenalin és az izgalom kárpótolt mindenért.

Viszont a kedvencem a Hull City: The Silver Cod Squad (Ezüst Tőkehal Brigád). Minőségi.

Ha feladom, papírkutya vagyok, ha belemegyek, seggfej.

- Tudod Jim, az a helyzet, hogy nem tudok rajtad kiigazodni. Néha úgy érzem, tudom, ki vagy, máskor azt gondolom, te vagy a legnagyobb rejtély az életemben (…)
- Gyakran én magam sem tudom, hogy ki vagyok.

Huligán vagy, Jim. Valld be. Huligán vagy, és még élvezed is.

Így vagy úgy, de mindannyian hazugságban élünk.

Miért van az, hogy a szar napok megváltoztathatatlanul még rosszabbra fordulnak?

Vélemény:
Ezt hívom én pasikönyvnek. Foci, meccsek, trágárság…stb. Valahogy ez a része nem fogott meg, ahogy a meccsek leírását nemes egyszerűséggel átlapoztam. A többi érdekesnek bizonyult. Nem mellesleg, a „hű, de jó” tartalmú kommentek sokat dobtak az olvasási kedvemen, mást vártam, mint ami lett végül.

Érdekes volt egy másik szemszögből beleolvasni, milyen is ez a világ, vagy hogy egy beépített emberben milyen érzelmek kavarognak, hogyan oldja meg a helyzeteket. A QR-kódokat bár nem használtam, jó ötletnek tartom.

Tetszett, ahogy a rendőr és a drukker (akarom mondani huligán) más töltetet kap mind a meccseken, mind civilben, illetve, mi is csak egy szeletét látjuk a világnak, az alapján ítélkezünk. Persze, sokszor rossz példa van a szemünk előtt, és azért, ez a könyv sem szenteket állít, pusztán megkapargat egy felszínt.

Dave és Chris figurája a legmegmozgatóbb az egész könyvben. Dave egy drukker, akinek van emberi oldala is, szerintem őt lehet a leginkább megkedvelni.
Jim társát, Chris-t nem tudtam hova tenni. Terepre megy nulla felkészültséggel, folyamatosan bajba keveredik, nem tud soha semmit, csak ujjal mutogatni valakire, aki helyette is végzi a munkáját.
Sokszor egyhelyben állt a könyv, haladt úgy, hogy mégsem tartott sehova.

Ezért is érzem azt, hogy a vége lezáratlan. Jó, nyilván így történt, és senki sem tört ki sírásban, miközben egymás nyakába borultak, nem jött egy akcióhős sem, aki átrángatta volna őket azon a telefonon, ami véget vet az egésznek. Na, de hogy gyakorlatilag egy tollvonással véget vetnek neki? Kiszakad az életükből, mintha mi sem történt volna? Engem ez kicsit zavart, hogy semmilyen utózönge nincs. – Ezt nem tartom spoilernek, mert a könyv felétől sejteni lehet, hogy ez lesz.

Ami még nem tetszett, a jó pár oldalas előszó. Aki azon túljut, egy lendületes könyvet kap, de amikor nekikezdtem, az előszó közben többször is letettem a kötetet. Mintha a fogamat húzták volna.
Arról pedig, nem akarok szólni, hogyha egy kiadó veszi a fáradtságot arra, hogy lefordít egy könyvet, akkor:
a) a fordítás legyen szakszerű, és ne szájidegen
b) valaki ellenőrizze már a helyesírását a fordítónak!!!!

Értékelés:
7/10
Focirajongóknak, fiúknak, drukkereknek mindenképpen ajánlott irodalomnak minősülhet. Tulajdonképpen, mindenki számára megér egy misét, aztán az ízlések és pofonok elv fog győzni.

Olvastátok már?
Tetszett?

4 megjegyzés:

  1. Hmm, érdekesnek ígérkezik. Bár nem vagyok se drukker, se semmi ilyesmi, de úgy kedvet kaptam az ajánlód alapján.
    Egyre hosszabb a lista.... életem végéig nem végzek XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem még a halálom után is könyveket fogok felírni. Ez a mi nemezisünk. :)
      Kíváncsi lennék arra, mit szólsz hozzá.

      Törlés
  2. Örülök, hogy elolvastad :) (még élek, a héten kapsz egy kilóméteres levelet :D )

    VálaszTörlés