2014. június 22., vasárnap

Eltévelyedettek bolygója – WSP*


Tudom, hogy ezt a kérdést, már hatmilliószor átrágtuk oda is, vissza is, és minduntalan arra jutottunk, hogy a lényeg az önelfogadás.
Oké, ez eddig rendben is van. Ebbe nem kötök bele, mert ha nem szereted, vagy nem fogadod el magad, az bizony megjelenik a külsődön is, főleg az arcodon.

Viszont most, hogy a Plus Size modellek elkezdtek teret hódítani, nagyobb figyelmet kapnak a nekik kialakított versenyek is. Ezzel pedig, felébresztették a nagy vitát. Vékony vs. Duci?
S mint sok dolog mellett, emellett sem tudok elmenni szó nélkül.


A kialakult perlekedést nagyon nem értettem. Soha nem lesz a világunk vékony emberekkel teli. Régen is voltak teltebb csajok, ezután is lesznek.
Ebbe a táborba tartozom bele én is. Tudom, hogyha én akarnék a szexi példakép lenni, akkor másik korba kellett volna születnem, mert hála a divatvilágnak, a fiús alkat az, ami preferált.

Manapság az ideál vékony, minél fiúsabb – de persze, művibb, mert a zsírvesztéstől a nemi jellegek egy részétől is búcsút vesznek, az meg azért már mégsem jó -, kemény fenék, feszes izmok. S ha nem akarunk kilógni, akkor rendezhetünk bármilyen versenyt, a lényeg ugyanaz marad. Azt szeretnéd, hogy elfogadjanak? Szeretnél egy csokit megenni hazafelé sétálva az utcán úgy, hogy nem azon gondolkodsz, ki szól meg érte?
Jó. Akkor fogyjál le, legyél ugyanolyan futószalagon gyártott sportgép, diétahuligán, mint mindenki más.
Legyen a legjobb barátod a tükör, a párod a mérleg, az anyád a diétás receptes könyv, az apád az edződ. Ez a családod, ez a világod. Ha örökbe fogadtatod magad velük, akkor egy jó világ vár majd rád, mert boldog leszel.
Boldog = nem néznek ki maguk közül. Ezért legalábbis.


A mai szépség egy minta. Alapvetően egy nem létező valami, ami meg van kreálva a legutolsó hajszáláig. Az összes, hozzám hasonló lány pedig, kínosan gyötrődve azon van, hogy elfogadja önmagát úgy, hogy közben változzon meg.
Persze, lehet étkezési, sportolási, öltözködési tanácsokat osztogatni, el is fogadjuk, és néha találunk egy-egy kapaszkodót, hogy igen, menni fog ez. Szépek vagyunk jelenlegi állapotunkban is, és lesz ez másképp is majd, de addig is a legnagyobb békében élek önmagammal.

Ennek gyakorlati formája a Plus Size verseny. Mindenki lesarkítja annyira, hogy a duci csajokban erősítik, hogy szépek, maradjanak ilyenek. Arról beszél valaki egyáltalán, hogy attól függetlenül, mert van egy halom plusz kilójuk, és ezzel megnyernek egy versenyt, még belül harcolnak önmagukkal, és a kilóikkal is?
Természetesen, nekem nincs elég merszem indulni egy ilyen megmérettetésen, de biztosra veszem, hogy nem az lesz a vége, mint a Hajlakk című filmben, hogy a kifutó mellett vár ránk a puncsos fánk, és toljuk befelé, mert ugyanolyan rózsaszín a világ, mint a sütin a máz.

Észrevettem azt is, hogy például, akik megnyerik ezeket, még az ő testük is feszes, és szép ahhoz képest, hogy ducik. Jól néznek ki, mert süt minden zsigerükből, hogy ő nő.
Nem duci, és nem elfogadottan duci, hanem hogy ő nőnek érzi magát.

Ez az egész szintén egy liberális maszlagról szól. Ismeritek az általános kinyilatkoztatást, hogy mindenkit el kell fogadni, és mindenkit el is fogadunk. Az apró betűs részben pedig, benne van, hogy „csak úgy nézzen ki, úgy gondolkodjon, viselkedjen úgy, mint az átlag, higgyen abban, vallja azt, amit mi”.

Ezért is írtam a címben, hogy eltévelyedettek bolygója. Rossz planétán vannak ők (vagy a vékonyak tévesztették el a kukoricaföldet), rossz korban.


Remek kezdeményezésnek tartom, hogy vannak végre olyan kollekciók és boltok, ahol nem csak olyan konfekciót lehet vásárolni, ami sehogy sem áll senkin. Eddig volt zsákruha, most már azért van benne karcsúsító varrás. Nem csak ótvar színekben, és szabásban léteznek, hanem akár divatosan is hordhatjuk őket.
Elvégre, nem elég a szép arc (tökéletes smink), a szép kézfej (tökéletes manikűr), és a szép haj (tökéletes frizura). Ha topis vagy önhibádból, vagy mert még mindig könyékig túrsz a sátrak között, akkor meggebedhetsz, akkor sem fogod magad jól érezni, és mások sem fogják azt látni, hogy jól érzed magad.

Sok lányon azt látom, hogy nyakig begombolkoznak, a nagy méreteikre még nagyobb dolgokat hordanak, és nem találják el az arányokat (pl. leggings+bő tunika), és optikailag csak rontanak a helyzeten (pl. buggyos nadrág+bő felső). Vagy a régi iskolát követik (utóbbi példa, csak filléresen), mert nem merik megmutatni, hogy valójában homokórák.

Örülök a szépségkirálynőknek is, elvégre, legalább azt látják, hogy nem kell perifériára szorultnak érezniük magukat. Mert hogy fogadja el magát valaki úgy, hogy közben nem csinálhat ezt meg azt? Ez olyan, mintha egy nincstelennek azt mondanád, hogy élj mosolyogva, mert süt a nap és lélegzel.
Lófaszt!

A legnagyobb gond általában inkább azzal van, hogy valaki tudja viselni a saját testét (vékonyaknak se mindig sikerül), vagy sem. Ha kényelmetlenül érzed magad, lehetsz csinos, vagy sovány, nem fog jól állni, és ez a nagy méretre is vonatkozik. Találd meg a testalkatodhoz megfelelő ruhatárat, mert sokkal nagyobbat dob rajtad, mint egy szelet diétás fűrészpor.

Egy nő úgyis attól nő, hogy annak érzi magát, mert a férfi, aki számít neki, azt mutatja neki, hogy mellette férfi lehet, tehát ő nem lehet más, csak nő. Függetlenül attól, hogy negyven kilós, vagy száznegyven.

Olvastam egy olyan felvetést is, ami annyiról szólt, hogy akik éltetik ezt, azok valójában csúfolódnak, vagy tényleg egyet értenek vele? Nos, ez pont olyan, mint amikor valaki csak azért olvas egy könyvet, mert az írójának kockás a hasa. Aki csúfolódni megy, vagy röhögni a hurkákon, az érzelmileg sekélyes seggfej. Bocs, a trágárságért, de eszem ágában nincs finomkodni.

Bár, szerintem ez is egy olyan kérdés, hogy addig nem lesz válasz, ameddig ki nem neveljük egyszerre mindenkiből a sztereotípiává zsugorítást.

Tudjátok, mi van?
Hízékony vagyok, sosem leszek vékony. A szó klasszikus, vagy éppen trendi értelmében vett vékony. Lefogyhatok, visszajön. Az egész életem arról szól, hogy tornázok, és odafigyelek arra, mit eszem, vagy hogy milyen ruhát hordok. Nem mindegy, hol vág el, mert vannak darabok, amikben rém hülyén tudok kinézni. Ezt volt piszok nehéz elfogadni, hogy genetikailag ilyen típusú vagyok, nem azt, hogy milyen a méretem. S amikor lefogytam, elértem az áhított célt, akkor jöttem rá erre, hogy nem ez a lényeg. Kiálltak a csontjaim, és amit a tükörben láttam csak és kizárólag akkor volt szép, ha fel voltam öltözve. A beesett has sem mindig szexi.
Inkább legyek hurkás, kicsit puhább, párnaszerű. Nem tudom belenyomorgatni magam az elfogadható súlyba, testtömegindexbe, akármibe, mert azt, hogy elég ránéztem a nosalty receptjeire és máris szaladnak a dekák ide-oda, nem tudom magamból kinevelni. És sportolhatok, ehetek azt, amit előírnak, a hízékonyságot nem tudom magamból kiölni. Következésképpen, a súlyom, az alakom csak egy állapot. Amin vagy akarok és tudok változtatni, vagy nem.

Tanulj meg elfogadni, hogy mások is elfogadjanak. – Intés a vékony, és a duci tábornak is.
Amúgy, ez a cikk nem szapulja a vékonyakat, még csak le sem köpöm őket. Ezek a szabályok rájuk is vonatkoznak, csak a duci szó helyett használjuk a vékonyat.
Jut eszembe! Amit még észrevettem, hogy minden vitában a soványak, sportosak vs. ducik vannak. Kutyacsont, vagy szalonna esete. Nem, én inkább így tenném fel a kérdést: Melyik?


Melyiknek van szép kocka hasa? Hosszú lába? Homokóra alakja? A válasz mindig egy, mert automatikusan kioltja a válasz a másik kettőt.

Választani csak azonos kategóriából lehet! Vékony és vékony, sportos és sportos, duci és duci között is van különbség. Szokjunk le arról, hogy a kategóriákból állítunk ki versenytársakat, mert az pont ugyanolyan lesz, mintha megkérdeznénk, hogy ki szereti a spenótot. Két tábor, átfedés nélkül.
Értelmetlen vita kerekedik az egészből.

Ti hogy vélekedtek erről?

*What Size Planet

4 megjegyzés:

  1. Szerintem az emberek irreálisan sokat foglalkoznak a kilóikkal...A szépséget nem számokban mérik...
    Én is hányszor kaptam anorexiás jelzőt..na és? Jól érzem magam a bőrömben, egészséges vagyok, és a hímneműek nem szólnak be, nekik tetszem...Nem azoknak kell tetszenem, akik nincsenek magukkal megelégedve, esetleg ők is szívesebben lennének ilyen "anorexiások", és a saját keserűségüket rajtam töltik ki...
    Viszont emellett azt se értem, hogy mi ez a "kövérezés"...A plusz kilókkal is lehet valaki gyönyörű, persze azért bizonyos számok után már veszélyes lehet az egészségére, de szerintem amíg egészséges az ember, lehet 40 kiló, vagy akár 100, addig képes arra, hogy "sugározza" magából, hogy igen, nő vagyok, magabiztos, és megmutatom nektek, hogy ekkora súllyal is lehet valaki szép...

    De egyébként teljesen feleslegesnek tartom ezt a vitát...Mindenhonnan tolják az ember képébe, hogy fogyjon 40 kilót, ha mégse válik be, akkor azt nyomatják, hogy a vékony lányok csak a kifutókon érvényesülnek...Mindkettő hülyeség...a média mindenkinek azt adja, amire vágyik, támogatást kap a kilók felszedéséhez, és leadásához egyaránt...néha szörnyen képmutató módon teszi mindezt, de az embereket nem érdekli, boldogak, hogy valaki "mellettük" áll...bár szerintem ez inkább az emberek ellen van így is...
    Az, hogy mindkét "csoportot" sárral dobálják az nem igazán fog előrelendíteni egyiken se...sőt kicsit olyan, mintha direkt éleznék az ellentétet a két "tábor" között...
    Végülis...a fogyasztó bogyókat és az extra size ruhákat is el kell adniuk valahogy, és szerintem ez a szépségversenyesdi se az emberekről, vagy a részt vevőkről szól, hanem kicsit olyan, mintha hadat üzennének a másik csoportnak...

    Szerintem ez a vita parttalan, és nem igazán érdemes belekezdeni se, mert órákig lehet a prokat és kontrákat sorolni mindkettőnél...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem, egy olyan világban, ahol megfelelési kényszer van minden téren, az, hogy foglalkoznak vele, egyáltalán nem meglepő.
      Sajnos, nem választhatjuk meg, kiknek tetszünk, és kiknek nem, és amit írsz, az jó-jó így van, egy pont után. Azután, miután el tudod saját magad fogadni. Ehhez meg sajnos, vagy sem, kell a sikerélmény. Hogy ezt a párodtól kapod, a barátaidtól, ismeretlenektől, vagy egy verseny megnyerésétől, az lényegtelen. Ha nincs sikerélményed, szerintem nem tudod kiélvezni, hogy egészséges vagy.
      Ez vonatkozik minden alakra, típusra, mindenkire.

      A vita maga felesleges volt, és jót mosolyogtam rajta, főleg, amikor már egymást marták, és ölre mentek szinte. A verseny maga jó kezdeményezés, és tény, hogy nem arról szól, amiről kellene. Mint általában a legtöbb verseny.

      Törlés
  2. Találd meg a testalkatodhoz megfelelő ruhatárat-ezt tényleg nagyon sok mindenkinek meg kéne tanítani és segítséget nyújtani hozzá! Nekem is jó lenne egyébként, ha valaki a sarkamra állítana ezen a téren.
    Egyébként pedig rosszul vagyok már a sok fitnessbabától, eltorzult női arcoktól és a kocka hasaktól meg a sok fogyi tablettától. Minden sulykolja beléd, hogy nem vagy elég jó, akármilyen típusú is vagy! Ez a világ most eléggé borzasztó ilyen téren. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak olyan oldalak, amik pont ezzel foglalkoznak, csak szerintem az sem mindegy, hogy tényleg olyan vagy, amilyen, vagy másnak látod magad.
      Nem hiszem, hogy vészesen rosszul öltözködnél. Amit eddig láttam, azok alapján, csak bátrabban. :)
      Én úgy vagyok vele, hogy mindenféle típus van, de nem szabad egymással szembeállítani őket, mert pontosan ez generálja azt, hogy valaki hogy vélekedik saját magáról, esik depresszióba, lesz beteg...stb.

      Törlés