2014. június 15., vasárnap

Edda, Budapest Park, 2014


Őrült pár napon vagyok túl. Először írni szerettem volna Pünkösd vasárnapról, a kerti partiról, viszont még nem küldték át a képeket, így úgy gondoltam, az most kimarad… mint az a jó pár jelenet, amiről kép és videó készült, de senki sem emlékszik rá. Szóval, most már örök homály fogja fedni, kivéve azok számára, akiket privát beavattam.


Volt majdnem egy hét pihi, ugyanis, a Budapest Parkban volt pénteken Edda koncert. Amikor megláttam, hogy lesz, akkor még ezer forint volt a jegy. Már bocsánat, de a hülyének is megéri, úgyhogy karon ragadtam Mr. A-t, és elmentünk jegyet venni. Szép baleset volt. Jó tanács: hogy kétszer ne kelljen elmenni jegyért, nézzétek meg a pénztár nyitvatartását.

Aznap reggel, drága párom úgy csinált, mint egy lány. Jött a szokásos női hiszti, miszerint, nincs egy rongya, amit felvegyen, és különben is, rock koncertre miben illik menni. Feketében? Fehérben? Ingben? Pólóban? Hiába mondtam neki, hogy tök mindegy, mert ez nem erről szól, azért sötét holmikat vett magára, és egy fehérneműs szatyorral indítottam munkába.

Itthon gyorsan tornáztam, és jó rajongóhoz mérten, készülni kezdtem. Fürdés, hajmosás, aztán videó kutatás annak irányába, hogy mit kenjek a szememre.
Végül hatalmas cicaszemet rajzoltam magamnak. Akkorát, hogy már messziről nyávogott mindenkire.

Ezután pedig, jött a fekete leves. Én mit vegyek fel? Ruhát, evidens. De mit? Annak ellenére, hogy már előző este megálmodtam – jó ilyennel időben tisztában lenni, mert megkímélem magam az ideggörcstől -, mégis vagy hatszor átöltöztem, mire útra késznek nyilvánítottam magam.
Nem szoktam én hozzá a rövidnadrághoz, végül fekete leggings-ben, farmer rövidnadrágban és egy pántos tunikában hagytam el a lakást.

Jááááj, a buszon, ahogy felléptem, éreztem, hogy égni kezd az arcom a fülemmel együtt. Lehajtott fejjel kullogtam a forgóba, fülemben szólt a zene, és mantráztam, hogy jól nézek ki, jól nézek ki.
Kaptam pár elismerő pillantást, de biztos, hogy elvakította őket a napocska… stb.
Valaki meghallgathatott az égiek közül, mert a kívánságom, hogy Mr. A a pláza bejáratánál várjon inkább, minthogy egyedül kelljen sutulykáznom (saját szó, jelentése: állni, és dülöngélni, és nézelődni, miközben chibire aggódod magad) a metrónál… és pont akkor jött fel a lépcsőn, amikor kiléptem az ajtón.

Egyből elpakoltam a tatyóba mindent, és suhantunk is a 103-as buszhoz. Simán meg tudta volna mondani bárki, hogy mindenki Eddára megy akkor abból a megállóból. A második buszra fel is fértünk.

A helyszínen ellenőrizték a jegyet, megtapogatták a tenyérnyi táskámat, nincs-e benne fegyver. Tájékoztatásul közlöm, hogy bármi fegyvernek minősül, csak tudni kell használni. Másfelől: egy tenyérnyi táskába milyen fegyver fér? Nagypapa összehajtva?
Eltépték a jegyünket, és már benn is voltunk. Hivatásos koncertre járónak mi az első dolga? Sört keríteni.
Mr. A bevetette férfiúi báját, és egy szőke lányhoz beállt, aki tudomást sem vett sem rólam, sem az előttünk álló lányról, egyből őt szolgálta ki.

Nem sokkal később pedig, színpadon volt a Pataky Művek.
Bevallom, a nevükkel találkoztam már, de élőben most hallottam először, és jelentem, eggyel több zenekar van most már a kedvenceim listáján. Őrületes bulit csaptak, kezdésnek nagyon jó volt annak ellenére, hogy alattuk érkezett meg a tömeg java. Lötyögni már elkezdtem rajtuk, mint a torna előtti bemelegítés.



Aztán egy gyors pisiszünet, meg egy kis egyensúlyellenőrzés az eldobált üvegeken és poharakon, és kezdődhetett is negyven év töretlen rockjának rövid összefoglalója a színpadon.
A buli elejéből egy-két szám szövegét tudtam csak, és leült a hangulat. Főleg, mert a lassúbb számokat még el is húzták. Nem kell. Az ember tombolni megy, nem azért, hogy égő fáklyával felfelé lóbálja a kezét. Inkább legyen rövidebb a lassú, és toldjuk meg egy pörgősebb számmal.
Amikor pedig megérkezett a Szerelem keresi a szerelmet, akkor beindultunk úgy igazán. Ugrálás, tapsolás. Mr. A csak állt mögöttem, néha lépett kettőt ide, kettőt oda, míg én pörögtem, mint a szélkakas, meg ordítottam.
Innentől minden dalt ismertem. Kiszorultunk a tömegből, bár ott is megtaláltam a társaságot, akikkel ugráltam. Szerintem halláskárosodást szenvedett az előttem álló férfi, mert végig a fülébe üvöltöttem. Bocsi!




Megkértem Mr. A-t, ha már én csináltam róla koncertfotót,
ami jól sikerült, akkor ő is rólam. Aha. Csinált. Később mondtam neki, hogy nem vagyok rajta.
Válasz: a fejem búbja és a napszemüvegem benne van.
 
A ráadás után, miután leintegettük őket a színpadról, elkezdtük kifelé szivárogni, még mielőtt a tömegnek felrémlik, hogy nem lesz folytatás, és meg nem támadják a buszokat. Pont az orrunk előtt ment el a 103-as, szóval ácsorogtunk kicsit.
Mr. A találkozott egy kolléganőjével is.

Viszonylag hamar haza is értünk. Annyira pörögtem, hogy még álmomban is Eddát dúdolgattam. Reggel pedig, kipattantam az ágyból, hogy készülhessek a Könyvhétre.

Folytatása következik…

Ps.: Holnap SCORPIONS, ingyenesen, reménykedem két számba, hogy lenyomják, és ott leszek, mert muszáj őket is élőben látni!!! :D

2 megjegyzés:

  1. Jó lett a kép rólad, vagyis a fejed búbjáról:)
    Várom a Scorpions élménybeszámolót!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha jó lesz, mindenképpen lesz arról is iromány. :)
      Legalább a fejbúbom jól mutat. :D

      Törlés