Még mindig nem vagyok fitt, friss és fiatalos, de ezt annak a
számlájára írom, hogy az elmúlt másfél nap fergeteges volt. Mit ne mondjak,
eddig ült ez az év, de nagyon, most viszont, a június akkorát robbant, amire
már régóta szükségem lett volna.
Sokat nem aludtam, viszont jól szórakoztam, enyhébben kiütöttem
magam, megismertem egy remek embert, sokat mászkáltam, és röhögtem. Plusz,
voltam végre Veszprémben, amin szánom-bánom, de eddig csak autóval hajtottam át
rajta Balaton felé, konkrétan a várost még nem láttam.
Most már ez is pipálva van.
Elsején Vikcivel voltam Carbonfools koncerten, és mint korábban,
most is jól szórakoztunk rajta. Kibeszéltük ügyes-bajos dolgainkat egy sör
mellett, és énekeltünk kicsit, meg lötyögtünk. Harmadikán Iron Maiden volt,
amire tök fölöslegesen festettem ki magam, mert a végére minden máshol volt, mint
ahova eredetileg kentem. A ruhám izzadt volt, a fejem csapzott, és az
utóhangulat miatt kicsit későn – avagy túl korán – értem haza. Forgolódtam pár
órát, mert négykor meg keltem, hogy ki is nézzek valahogy aznap.
Ugyanis, az első busszal – hatkor indul!!! – indultam
Veszprémbe. Jobban izgultam, mint karácsonykor szoktam, sőt. Még a helyemet is
biztosítottam előtte való nap, hogy tutira ott legyek, ahol kell. Mr. A jött
velem reggel, szegény, ő nem szokott ilyen korán kelni, de aranyos volt.
Felpakolt a buszra, amit éppen-éppen elértem, mert hála a bökövö legendás
járatainak, semmi sem jött időben. Tudom, induljak el hamarabb.
Lényegtelen. Felszálltam, mellettem Székesfehérvárig egy néni
utazott, aki folyamatosan mammogott. Nem beszélt, csak nézelődött, és járt a
szája. Néztem volna ki az ablakon, ha el lehet húzni a függönyt, de nem.
Kitámasztottam az alján könyökkel, úgyhogy jutott némi konc megboldogult
fehérvári emlékeimnek. Várpalotán néztem, hátha meglátom barátnőmet, vagy
valakit, akit ismerek, de csak ismeretlenek jutottak.
Olcsi is felhívott, hogy hol járok, mint járok, rájött, hogy tud
hívni, úgyhogy fog is. Beszéltünk jó pár szót, csak mivel őskövület bunkofonom
van, ezért féltem, hogy lemerülök idő előtt, és ott fogok félni az idegen
városban, és elrabolnak az ufók, jaj nekem.
A busz pontos volt, nyolc óra tízkor szálltam le, és Olcsi ott
vigyorgott a megállóban.
Örültünk egymásnak egy sort, mert azért november már messze van.
Elbuszoztunk a koleszig. Végre, voltam egy rendezett koleszben
is. Összekapta magát, és indultunk városnézésre, ami azt jelentette, hogy
bejártuk majdnem az egészet gyalog. Az óváros rész annyira szép. Imádom, amikor
valami ennyire hangulatos, és tiszta.
Beültünk limonádézni az Incognito kávézóba, és életemben
először, de nem utoljára ittam ibolyás – ez a szó nem jutott eszembe… ez sem –
limonádét. Ha éltetek még finomat, kész orgazmus volt. Ezután, mint a narancsos
fagyit, ezt fogom hajkurászni.
A helynél volt egy kis zavar, mert a rendőrök és nyomozók
valamit nagyon fényképeztek. Mindenki csak találgatott, mi történhetett, és
kivel, és hogyan. Nem jöttünk rá.
Íme, a bizonyíték. És, igen, már csak azért is tetszett, mert
lila volt a színe. :)
Zabbantottunk kínait, meg időközben egy kis csokis sütit, amit
Olcsitól kaptam, de nem érte meg a fényképezést, mert a maradékot, amint
beléptem itthon az ajtón, Mr. A ellopta. Mint a gyalogkakukk után, csak a
porcsíkot láttam, ahogy elfut a szoba irányába.
Sok boltba bementünk, igazi csajos nap kerekedett belőle.
Mindenhova úgy léptünk be, hogy nem veszünk semmit, csak szétfikázunk mindent,
aztán a H&M akciós pultjánál ott ragadtunk, és Olcsi mindent felvásárolt,
amihez csak hozzányúlt. :D Én meg három sornyi fülbelevővel tértem haza.
Kicsit sz*r felbontású kép, de itt még eredeti helyükön vannak a
bogyók.
(Mondom, hogy le kell cserélnem ezt az őskövületet)
Majdnem rendezetten normális kamerával.
Majdnem lett cipő, meg rengeteg sok felső is. Mindeközben
persze, dumáltunk, dumáltunk, dumáltunk, és a változatosság kedvéért dumáltunk.
Ismét rájöttünk, hogy tulajdonképpen ugyanazzal a pasival járunk, választ
kerestünk lelki kérdésekre, és szerintem biztos volt jó pár olyan ember, aki
még csuklott aznap.
A nap zárásaképpen – elvileg még onnan mentünk volna másfelé, de
végül ott ragadtunk – Zsuminál kávéztunk, meg gin-tonikoztunk. Ezután Olcsi
igen jól érezte magát, állítása szerint, kicsit megsütötte az alkohol, de ha
ilyen, amikor ez van, akkor nincs sok különbség, csak aranyosabb. Néha
táncikált, néha dúdolgatott – amit vagy felismertem, vagy nem.
Éééééés – dobpergés – ígéretünkhöz híven, végre van közös
képünk. Ami elmaradt a múltkor, az most összejött.
Szóval, remek nap volt, és imádtam minden pillanatát. Olcsi,
köszönöm a városnézést, meg a vendéglátást, meg minden ilyesmit. Hamar elment a
nap.
Egy élmény volt!!!
Hazafelé gyors járattal jöttem, ami nem állt meg sehol, és nem
is jegyezték sehol. Mr. A várt már Népligeten, hazasuhantunk, és aludtam. Jó
mélyen, jó sokat, de mikor ezeket a sorokat írom (fél kettő) még mindig nem
vagyok teljes fordulatszámon. Majd holnap! Hahaha… :D
Amúgy tényleg van valami abban, hogyha sok időt töltesz valakivel,
átveszed a szokásaid. Nap végére már becéztem a szavakat, és kötőszavam lett
nekem is az „oksiiiiii”. Oksi?
Megérte a kora reggeli buszozás! :) Nagyon jól tetted, hogy elmentél. Újult erővel lehet bukfencezni bele a júniusba és élvezni a többi jót! ;)
VálaszTörlésNagyon jó lett a közös képetek. Aranyosak vagytok!
A fülik meg nagyon klasszak és jó vásár volt!
Legyen még sok sok ilyen napod! :D
Volt újult erőm, ami most kicsit alább hagyott, de a tegnapi nap számlájára írom, ami szintén jó volt.
TörlésRemélem, hogy neked is jól telik!!! :)
Jó kis nap lehetett!:) És Veszprém is nagyon szép város.
VálaszTörlésAranyosak vagytok a közös képen:) Kívánok még sok ilyen szép, tartalmas , kellemes napot!:)
Köszönjük. :)
TörlésNemsokára lesz még egy ilyen tartalmas napom! ;)