2014. június 30., hétfő

Kilátótúrák


Szeretünk aktívan pihenni, és évente egyszer vissza-visszatérni a kedvenc helyeinkre. Most szombaton úgy döntöttünk, hogy meglátogatunk három kilátót, vasárnap pedig, csak egyet, de mivel eltévedtünk, mind a két nap 6-6 órát caplattunk hegyen-völgyön keresztül.

A nap végére a kiálló óriási kavicsok miatt a talpam fájt, másnap reggel – és még most is – a vádlim, meg az egész combom úgy, ahogy van. Hihetetlen, hogy olyan helyen is vannak izmaim, ahol nem is sejteném őket.

2014. június 27., péntek

Kalapos Éva: D.A.C. 2.


„Rázós utakon”

„We scream, we shout, we are the fallen angels” – jutott eszembe egyből, amikor úgy a könyv felénél tartottam. Mert, ha már a D. A. C. az, ami, attól még a problémáktól hulló angyalok. Viszont, ami hullik nem feltétlenül esik.

Ezt a könyvet egy kicsit jobban szerettem, mint az előzőt. Tetszik, hogy úgy áll elénk ez a könyv, hogy tudja, reális problémákat kell ábrázolnia nekünk, olvasóknak. Nem feltétlenül nekem, egy huszonhét éves lónak, hanem a fiataloknak. Mégsem érzem úgy, hogy a copy+paste segítségével olvasom újra a segítő szándékú weboldalakat, vagy hogy szájidegen lenne minden, ami elhangzik két szereplő között.

2014. június 24., kedd

100 Happy Days / 2.


Annyira fáj a tarkóm, mintha hókon csaptak volna. Meg morgok a bloggeren, mert nem lehet így követni a kedvenceimet. Persze, akiket ténylegesen olvasok, egyenként megnyitogatok, de azért mondjuk napjában kétszer eljátszani ezt… csókoltatom a blogger üzemeltetőit.

Mint múltkor mondtam, most hamar jött a második adag. Tegnap értem be féltávhoz, azaz, most 26-50-ig látjátok a boldogságprojektet. De tegnap egy filmen is sikerült elaludnom menet közben, nem kockáztattam meg a gépezést.

2014. június 22., vasárnap

Lawrence Block: A penge élén


Amikor levettem a polcról, valahonnan ismerős volt ugyan, de nem tudtam hova tenni. Aztán, amikor elkezdtem olvasni, és szembejött velem a Matt Scudder név, akkor egyből beugrott, hogy kinek a könyvét tartom a kezemben. Ez Block, Matthew Scudder sorozatának soron következő, hetedik része.
Akkorát csaptam a homlokomra, hogy napokig látszottak az ujjnyomaim.

Igazság szerint, azt sem tudom, mikor olvastam az első hármat. Az apák bűneit, A pusztítás és teremtés idejét és A halál völgyébent. Hamar rájöttem, hogy miért hagytam abba három könyv után. Mert túl lassan jönnek ki a részek, és úgy érzem, hogy nem hónapokat, hanem éveket kell rá várni.
Bár így belegondolva… krimisorozat esetében nem biztos, hogy ez annyira rossz.

Most pedig, hogy dőltem hátra, miután becsuktam a könyvet? Mint a kötet elején levő minikritika is mondja: „Kivételes. Akár egy váratlan ütés a gyomorszájra.” New York Daily News.

Eltévelyedettek bolygója – WSP*


Tudom, hogy ezt a kérdést, már hatmilliószor átrágtuk oda is, vissza is, és minduntalan arra jutottunk, hogy a lényeg az önelfogadás.
Oké, ez eddig rendben is van. Ebbe nem kötök bele, mert ha nem szereted, vagy nem fogadod el magad, az bizony megjelenik a külsődön is, főleg az arcodon.

Viszont most, hogy a Plus Size modellek elkezdtek teret hódítani, nagyobb figyelmet kapnak a nekik kialakított versenyek is. Ezzel pedig, felébresztették a nagy vitát. Vékony vs. Duci?
S mint sok dolog mellett, emellett sem tudok elmenni szó nélkül.

2014. június 21., szombat

Kalapos Éva: D. A. C.


Egy új élet.

Végre, végre, végre! Már olyan régóta szeretném elolvasni ezt a könyvet, hogy az valami hihetetlen. Ma meg, hogy kissé dögrováson vagyok – nem vagyok beteg, csak leharcoltnak érzem magam -, gondoltam, olvasok. A változatosság kedvéért.

Most sikeresen olyan könyvekhez jutottam, hogy ha így folytatom, egy idő után maguktól fognak a szemgolyóim kifolyni a helyükről. Menet közben kifejlesztettem a hűsítő maszk alternatív használatát. Eleinte a szememen volt, most már a tarkómon.

No, de nem az én zsenialitásom, avagy nyavalyám a téma, hanem ez a könyv, ami szintén tiniknek szól, összekovácsolódásról, barátságról, titkokról és hazugságokról… no meg persze, ezek kezeléséről.

2014. június 19., csütörtök

100 Happy Days / 1.


Eredetileg a Facebook-on kezdtem neki, hogy majd minden nap jövök, és posztolom, mi volt a nap nagy avagy boldog eseménye. Nem így lett, mert néha zsigerileg tiltakozom a gépezés ellen. Úgyhogy, úgy döntöttem, négy részletben (25 képenként – már, amiről van) fogom feltenni nektek ide, a blogra, ezt a száz napot.

Mivel még májusban kezdtem, vélhetően hamar jön a következő 25 nap.

Aláfestő zene innen.

Érvek a munka ellen


Először sikeresen leírtam, hogy mellette szólnak az érvek.


Nem az én agyszüleményem, szinte bárhol fellelhető. Gondoltam, hogy viruljunk egy sort, kiteszem. Hátha valaki megtalálja benne a saját mosolyát.

2014. június 18., szerda

Scorpions, Hősök tere, 2014


Megsüketültem, megnémultam, megbénultam.

Ígértem némi szövegezést a Scorpions koncertről. Elméletileg tegnap akartam róla írni, de mára csúszott a dolog. Legalább lesz valami jó is a mai napon.
Ha beírjátok a YouTube-on, hogy Szabadságkoncert 2014, vagy a címben szereplő szavakat, akkor a lelkesek videóit megtaláljátok. Volt a tévében is. Abból kiindulva, hogy a Műcsarnok tetején is volt egy stáb, biztosra veszem, hogy teljes egészében elérhető lesz előbb vagy utóbb.

So fuck you anyway


Nem, nem a hagyományos értelemben vett kesergés következik, de valahol belül mégis bánt a dolog. Elment a kedvem az egésztől, és a tegnapi estém arról szólt, hogy annyit bőgtem, hogy most, mikor reggel belenéztem a tükörbe, egy csíkon pislogtam kifelé, körülötte a bőr vörös. A szemgolyóm meg annyira véreres, mintha legalább egy évig masszívan alkoholizáltam volna.

Bár Mr. A teljes vállszélességgel állítja, hogy mellettem áll az írás terén, meg még közületek is sokan várják a nagy áttörést, tegnap kaptam egy minipofont ismét.

Hangulatzene innen.

2014. június 17., kedd

Neil Gaiman - Dave McKean: Farkasok a falban


Neil Gaiman az egyik gyengém, és pont ezért nem tudtam otthagyni ezt a darabot a könyvhéten.
Mint azt sok helyen olvasni lehet, nem ez együttműködésük legjobb darabja, viszont mindenképpen ott szerettem volna tudni a polcomon, és valljuk be, amennyiért az enyém lett, egyáltalán nem fáj a szívem érte.
Felnőtteknek, nagyobbacska gyerekeknek szóló mese, mondjuk, szerintem én nyugodt szívvel olvasnám újra és újra, és ha én lennék gyerek, akkor is örülnék neki.

Semmivel sem különb annál, mint amikor a gonosz mostohatestvér levágja a sarkát, vagy kemencébe tolják a boszorkányt, esetleg kibelezi a farkast a vadász.

2014. június 15., vasárnap

Könyvhét, és első találkozás Vikivel


… meg Lakatos Leventével is, de haladjunk sorjában.

A dolog előzményét elkereszteltem a Bomlás-akció névre: Vadásztunk, halásztunk, egyezkedtünk a könyvért, sikerült is megvásárolni (online soha többet). Nem akart megérkezni napokig. Végül persze, felcsöngetett a postás, hogy menjek le, mert csomagom jött. Aha, nem volt cipőm, mert Mr. A lábán volt a papucsom, úgyhogy mérgezett egér módjára hatszor körbefutottam a lakáson, papucs sehol, saru fel, és életem kockáztatásával lefutottam átvenni a könyvet. :)


Jöhetett az első nagy találkozás, és a kellemes összekötése a hasznossal.

Edda, Budapest Park, 2014


Őrült pár napon vagyok túl. Először írni szerettem volna Pünkösd vasárnapról, a kerti partiról, viszont még nem küldték át a képeket, így úgy gondoltam, az most kimarad… mint az a jó pár jelenet, amiről kép és videó készült, de senki sem emlékszik rá. Szóval, most már örök homály fogja fedni, kivéve azok számára, akiket privát beavattam.

2014. június 12., csütörtök

Joanne Harris: Egész évben karácsony


Aha, nem. Körülbelül karácsony környékén kaptam kölcsön, azóta váratott magára a kötet elolvasása. Elöljáróban annyit mondanék, hogy egyszerűen nem értem a kiadót. Vagyis de, mert aki nem tekeredik rá az erotikus regényeikre, az ünnepek környékén a borító és a cím miatt tuti ezután a könyv után nyúl.

Aztán szépen lassan rájövünk, hogy úgy át lettünk ejtve a palánkon, hogy csak állsz, pislogsz és nézel, hogy mi történt. Nem karácsonyi kötet. Igazság szerint, köze nincs hozzá. Az eredeti címe: A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab madzag). Harris meg is magyarázza, miért ez lett a cím, amit akkor értettem meg, amikor megnéztem az eredeti címet.

No, és akkor most szedjük ízeire.

2014. június 11., szerda

Maros Edit: A Hűvösvölgyi suli 3.


Mazochizmus (lat.) 1. beteges hajlam, amikor a nemi kielégülést fájdalmak és kínzások idézik elő (Sacher-Masoch író nevéből); 2. önsanyargatás, önkínzás /Idegen szavak és kifejezések szótára/

Nemhogy nemit, semmilyen kielégülést nem érzek. Hogy akkor miért olvasom? Vagy miért folytatom, ha már az előző kettő sem tetszett? Mert nem lenne ez olyan rossz könyvsorozat, hogyha szeretve lenne. De mivel nincs, a színvonal lejjebb és lejjebb kerül. Az eddigi háromból nekem ez lett a mélypont.
Plusz szeretem magam kínozni.

Minden sorozatnak van mélypontja. Azt hiszem, ezt elértük. Ha olvasok, nem szeretnék arról olvasni 100%-ig, ami velem szembejön, mert kiábrándító a valóság.

2014. június 7., szombat

A világ ízei: Kelet-Európa


Megkésve bár, de törve nem, itt az új forduló, és ezúttal Európa keleti részébe kalauzolunk el titeket.
Nem tudom, hogy a többiek hogy voltak vele, de több szempontból is kalandos volt ez a főzés. Volt egy kis baj a levelekkel, végül azonban csak sikerült összerántani magunkat.


Így arra jutottam hosszas latolgatás után, illetve, Mr. A kívánalmainak megfelelően, hogy maradunk az orosz vonalon, ami most inkább ízvilágában oroszos, és jól ismert ételeket készítettem így el. Bevallom hősiesen, nem volt kedvem céklalevesnek nekiállni, és a káposzta nekem inkább téli kaja, persze mindenkinek lelke rajta.

Tim Burton: Rímbörtön


Avagy: Az osztrigasrác mélabús halála és más történetek

A szerző rajzaival!!!
No, a versek és az illusztrációk annyira magukkal sodorják az embert, hogy még olvasná. Rövid kis mesék, és a maguk abszurditásával hordoznak magukban némi igazságot is. Mindnek van csattanója, egyszerre nevettet meg, és hökkent meg, némelyik pedig, mint Burton filmjei is, szomorúsággal töltenek el.
Hihetetlen, hogy akár 3-4 sorban is meg lehet szeretni a karaktereket.

Felüdülés két könyv, vagy akár tétel között, ha nincs kedved semmihez, vagy levert vagy, illetve csak úgy, amikor erre van szükséged.

James Bannon: A beépített huligán


Avagy: Kettős életem igaz története fedett zsaruként a rettegett Millwallnál

Nagyon nem szoktam pasis könyveket olvasni, vagy ha a kezembe is kerülnek, pár fejezet után megpihennek a polcon. Ezzel sem lett volna másképp, viszont mégis a stílusa megfogott, és végül elolvastam attól függetlenül, hogy a meccsek részletei nem érdekeltek.

Azért vettem a kezembe, mert mindenki ódákat zengett róla, hogy hú, mennyire jó, izgalmas és szórakoztató, a humoráról meg persze, ne is beszéljünk. Ezt kevésbé éreztem át, nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de ettől függetlenül érdekes élményt nyújtott.

2014. június 5., csütörtök

Egy nap Veszprémben


Még mindig nem vagyok fitt, friss és fiatalos, de ezt annak a számlájára írom, hogy az elmúlt másfél nap fergeteges volt. Mit ne mondjak, eddig ült ez az év, de nagyon, most viszont, a június akkorát robbant, amire már régóta szükségem lett volna.

Sokat nem aludtam, viszont jól szórakoztam, enyhébben kiütöttem magam, megismertem egy remek embert, sokat mászkáltam, és röhögtem. Plusz, voltam végre Veszprémben, amin szánom-bánom, de eddig csak autóval hajtottam át rajta Balaton felé, konkrétan a várost még nem láttam.
Most már ez is pipálva van.

2014. június 3., kedd

Idegőrlő filmes dolgok


Csak február óta ülök ezen a bejegyzésen. Jó munkához idő kell, vagy mi. Próbáltam a közismert dolgokat összeszedni, de mint mindig, úgy most is biztos lesz olyan, ami kimaradt. Jóval több mindent is össze lehetett volna gereblyézni, de az a tapasztalatom, hogy a hosszú bejegyzés nem az olvasó legjobb barátja, úgyhogy ne is húzzuk tovább az időt.


Kukoricát a kézbe, sötétítsünk el, és lássuk a mai termést.

2014. június 1., vasárnap

Hello June!


Nyár van nyár, röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár… ezt dúdolgatom, mióta meleg van. :D


öööö… tegnap jöttem rá arra, hogy vége van a májusnak. Olyan hamar elment, mintha nem is lett volna, és fejvesztve írtam meg az alábbi bejegyzést. Kicsit elmaradtam mostanában. Egyszerűen, éltem, a magam dolgával foglalkoztam, és nagyon máshogy ez júniusban sem lesz. Azért majd igyekszem gyakrabban jönni.
Megéri végiggörgetni a bejegyzést, móka azoknak, akik nem követnek FB-n.