2014. május 6., kedd

Van vamp, nincs vamp


Mivel múltkor valaki felvetette, hogy ilyen típus már nincs, gondoltam, anekdotázok egy sort a vampról. Mint a díva megjelenéséről, és a google, mint egy halom igen elmés ember is, a vámpír női megfelelőjének tartja őket. Tudom, rájuk is használjuk, de ha beírom a keresőbe, akkor nem a hegyes fogú, igéző szemű, többségében hosszú, fekete hajú szépségekről szerettem volna képeket látni.


No, de ezen a bökkenőn túlugorva a vampról. Mit is értünk alatta? Olyan nőtípust, aki megjelenésében hideg, megközelíthetetlen, rendkívül józan és számító. Külleme mindennek ellenére vonzza a szemet, és mértéktelen erotikát sugall. Máshogy kifejezve, Femme Fatale.


Az első világháború a nőket kiszakította a sok évig fennálló konvenciók alól, hiszen sok esetben férfimunkát kellett vállalniuk. Az 1920-30-as évek emancipált nőinek öltözködése és viselkedése megváltozott. A család, mint cél másodlagossá vált, helyét átvette a karrierépítés.
Férfi szabású ruhát is hordhattak, zakót, nyakkendőt, és színeikben letisztultak, sosem hordtak két színnél többet.

Ugyanebben az időszakban megjelent a hangosfilm, és emberek ezrei özönlöttek a mozikba, hogy imádhassák csillagaikat. Komolyan elkezdődött a másolás, beindult a hasonlítani akarok valakire program annak reményében, hogy a mentalitást is beépítik önmagukba, és nem mellesleg, ők is köreikbe emelkednek fel.

De hogyan is kell őket elképzelni? Milyenek voltak ők? Kik voltak a kor végzet asszonyai?


Marlene Dietrich (Kék angyal). Szerintem ő az igazi Fenne Fatale, ő teljesen megtestesíti ezt a fajta dívát. Aki ezt az irányzatot képviseli, annak ő a követendő példa. Korában a nők többsége rá akart hasonlítani, és minden férfi álma is ő volt.


Magyar őstojásunk Karády Katalin (Halálos tavasz). Mi jó szokásunkhoz híven, későn kezdtük el becsülni őt, s bár jóval beszédesebb arca volt, mégis ide sorolandó.

A klasszikus vampok hidegségére a negyvenes évek úgy nevezett film noirja is rátett egy lapáttal. Ez egy olyan sötét képi világot jelent a krimik ömlesztőjében, ahol a kétes motivációk, erkölcs és szexualitás ezzel kap egy megfelelő jelentésű töltetet.


F: Ava Gardner, Claire Trevor, Kim Novak
L: Gene Tierney, Lana Turner, Lauren Bacall


Rita Hayworth

Ahogy haladtunk a nyolcvanas évek felé, a vamp, mint szexszimbólum finomodott. Egyre inkább felváltotta a rideg nőt a segítségre szoruló, esendő ártatlan. A következő hölgyek nyilván keveseknek ismeretlenek:


F: Ursula Andress, Brigitte Bardot, Bo Derek, Elizabeth Taylor
L: Veronica Lake, Sophia Loren, Jane Greer, Marilyn Monroe

Érdemes megnézni, hogy az első sorozaton szereplő két nő, Karády és Dietrich vonásaihoz képest, ők mennyire lágyak, és inkább átjárja őket a szexuális dög, mint bármilyen más dög.
Viszont, nagyon sokáig maradtak pályájukon, hiszen a vamp sokáig játszható. Volt, aki méltósággal viselte, volt, akit maga alá gyűrt, de végül koruk és hamvasságuk elvesztése okán felhagytak a filmezéssel, ezzel a szerepkörrel.

Nem is tudom, hogy manapság vannak-e vampok. Olyan igazán, ízig-vérig vampok. Talán Kim Basinger és Madonna voltak. Utóbbi is inkább a korai éveiben, viszont azért nem tisztán vamp, mert ellen mond annak a kitételnek, miszerint egy ízig-vérig nő sosem közönséges, hanem csak sejtet.


Kim Basinger, Madonna

Aztán hosszas gondolkodás után még találtam egy-kettőt: Jennifer Conelly, Julianne Moore, Monica Bellucci és hm-hm, Susan Sarandon is. Ők nagyon a talán kategória.


Gondolom, mivel szexuálisan túlfűtött világot élünk, erre a szerepre hiteltelen emberek is vállalkoznak már, és mivel nem kell pluszt tenni a szerep mögé, kihalófélben van.
A való világról meg inkább nem beszélek.

Szinte csak képekben van jelen. Fotósok és sminkesek ügyes termékeiként. Eddig is az volt, de mára töltete sincs. Nem is baj, mert úgysem tudnánk viselni ezt. Folyamatosan biztosan nem.

6 megjegyzés:

  1. Hűűűűűűűűű, ez mennyire jó bejegyzés!!! Imádtam minden betűjét!
    A sor egyébként nekem Angelina Jolie-val tökéletesen folytatható... Imádom őt is, és az összes "végzet asszonyát"!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, örülök, hogy tetszett. :D
      Rá is gondoltam, és nem tudom, miért maradt ki.

      Törlés
  2. Ó, istenem, de örülök, hogy írtál erről, ez a kedvenc korszakom, az örök nőideálom, annyira, de annyira szeretem!!! :) Bennem is él egy díva, habár egyáltalán nem érzem magam végzet asszonya típusnak (mások meg pont, hogy igen), viszont bolondulok ezért a hűvös, megközelíthetetlen eleganciáért és dögös nőiességért. Tényleg sajnálatos, hogy olyan kevesen képviselik már ezt az ideált, bár ehhez azért kell egy jellem is, mert csak az tudja megélni, aki személyiségében is passzol ehhez az egészhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, amikor írtam és a képeket válogattam, eszembe jutottál.
      Szerintem te nagyon jól ötvözöd az eleganciát és a nőiességet úgy, hogy egy pillanatra sem érezlek slamposnak. Ezt csak a blogod írásai és képei alapján tudom mondani.
      Egyébként egyet értek veled a jellem és viselés kapcsán.

      Törlés
  3. Az utolsó gondolatsorral 100%-ig egyetértek.
    Sajnos mára szexisség azzal vált egyenlővé, hogy ki mutat többet, kin van jobb smink, vagy kin dolgoztak a legtöbbet a plasztikai sebészek vagy a photoshop-virtuózok.

    Bezzeg régen, ezek a nők egyetlen pillantásukkal képesek voltak megigézni valakit és még csak le sem kellett vetkőzniük hozzá. Most hirtelen eszembe jutott ahogy Beyonce és társai meztelenül vonaglanak a videoklipekben. Ezekhez képest Claudette Colbert lábvillantása az "Ez történt egy éjszaka" című filmben. Sajnos a mai generációk már nem fogják megérteni, hogy a szexi nem egyenlő a meztelennel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mai nők is képesek lennének szemmel hódítani, ha akarnának, nem az ömlene mindenhonnan, hogy tedd ki magad a kirakatba, és nem is ilyen gondolkodású emberekkel találkoznának túlnyomó többségben.

      Törlés