2014. május 16., péntek

Sherrilyn Kenyon: Álomszerető


Vannak könyvek, amiket csak kerülgetek, mint a forró kását. Ezzel is így volt, ám most nem bántam meg, hogy folytattam annak ellenére, hogy közbeékelődött egy másik könyv, ami sokkal jobban érdekelt.
Tegnap, ebéd után, hogy Mr. A elaludt az oldalamon, nem akartam kimászni a kanapéról – nem, mintha tudtam volna -, nem volt kedvem filmet nézni, maradt hát, hogy olvasok. Nem bántam meg, egyáltalán nem bántam meg.

Szeretem az újító szellemű könyveket, és azokat is, melyeket olcsó ponyvának bélyegeznek, mert kell ilyen is, és sok ilyen könyv is lehet magával ragadó.


A szerzőről

Sherrilyn Kenyon az amerikai Georgia államban született 1965-ben. Saját nevén írja az óriiási hírnévre szert tett Sötét Vágyak Vadászai (Dark Hunters) sorozatot. Másik álneve Kinley MacGregor, amin kosztümös romantikus regényeket publikál. Könyvei többször voltak több hétig listavezetők.


Fülszöveg (forrás: moly.hu)
Egy férfi, akit arra kárhoztattak, hogy örök élete során több ezer asszony szeretője legyen. Julian mindent tud a nőkről; miként szóljon hozzájuk, mi a lelkük kulcsa és legfőképpen, hogyan tüzelje fel a testüket. Ám Julian átkozza azt a napot, amikor büszke spártai katonából szerelmi rabszolga, dicsőséges hadvezérből vágyakozó nők szexuális játékszere lett. Másnak a gyönyörű testek, a kéjes női sikolyok elérhetetlennek tűnő vágyak, neki véget nem érő kínok. Egy napon Grace Alexander hívatja a szexrabszolgát, hogy kielégítse vágyait, de a fenséges asszony – oly sok nő közül először – felfigyel a büszke férfira, és kettőjük szerelme talán még a szörnyű átkot is megtörheti…
A paranormális romantikus regények királynője, J. R. Ward, és Charleine Harris mellett a legnagyobb név a műfajban. Az Álomszeretővel induló Sötét Vágyak Vadászai sorozata a műfaj legnagyobb sikersorozata, regényei pedig világszerte több, mint tízmillió példányban fogytak eddig, és uralják a sikerlistákat. Kinley MacGregor néven Magyarországon is népszerű kosztümös romantikus regényeket ír.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
- Nem vagy idióta. Csak excentrikus.
- Ezt mondták Mary Todd Lincolnra is. Aztán becsukták a zárt osztályra.

2)
Igazából semmi éreznivalója nem maradt azóta, hogy valamikor nagyon régen, mint szükségtelen koloncokat, száműzte az érzelmeit.
Létezése nem volt több, mint századokká fűződő töredékes napok halmaza.

3)
Ahol elszántság van, mindig akad megoldás.

4)
Cupido minden, csak nem aranyos. Ami a szívekkel való játékot illeti, jobban szereti széttépni őket.

5)
Egy kissé szétszórt, igen, így igaz. Ez kábé olyan, mintha azt mondanánk a Mount Everestre, hogy egy púp az úton.

6)
Aggódom a ti korotok férfijaiért, Grace. Mind komplett hülyéknek tűnnek.

7)
- Rád támadok olyasmi miatt, ami nem a te hibád.
- Semmi baj. Hozzászoktam, hogy én legyek a bűnbak. Tulajdonképpen ezt választottam szakmának is.

Vélemény:
Megmondom őszintén, nehezen indult a kapcsolatom a könyvvel, mert kicsit nyögvenyelős volt az eleje, de a közepe felé bekeményített. Mindig félek az ilyenektől, és ezzel is nem tudom, mióta szemeztem, egy barátnőm posztja kellett hozzá, hogy kézbe is vegyem.
Sokáig azt hittem, hogy ez is vámpíros lesz, és mondjuk csak a szexről fog szólni, örültem viszont, hogy nem így lett.

Grace végre nem egy nyávogós, nyafogós hősnő. Van humora, nem hagyja el magát. Nem hisztizik minden piszlicsáré dolog miatt, ha menekülni kell, kiutat keres, nem behúzódik a sarokba bőgni egy sort. Annyira jól megragadta Kenyon a kettősségét a lánynak, hogy el tudnám képzelni, hogy egy napon felcsapom a telefonkönyvet, és az ő rendelőjébe érkezem.
Julianosz is a helyén van, mégis számomra hiányzott vagy hibádzott benne valami. Nem tudom, pontosan mi, csak azt éreztem, hogy maga a karakter még rejteget valamit, ami nincs benne a könyvben. Idealizált félisten, akinek a múltja sötét, és a jövője is ködbe vész. Ami tetszett, hogy végre, végre, végre nem lett kiherélve egy férfi karakter.

De ezt leszámítva, itt minden a helyén volt, és nem maradtak elvarratlan szálak. Jó sejteni lehetett, hogy mi lesz a vége, de akkor is imádtam olvasni.

A görög istenek jópofák, bár Afrodité továbbra sem a szívem csücske. – De ez egy másik történet.
Tetszik, amikor egy író mer újítani úgy, hogy mondjuk a görög mitológia szereplőit modern köntösbe helyezi, és annak ellenére, hogy személyiségük darabkáját látjuk csak a mitológiában, itt kapnak egy hátteret mellé, érzelmeket, amiktől valahol közelibb, emberibb alakot öltenek.

Végül pedig, ez is egy tipikus otthon ülős könyv, mert lehet az ember lányára olyan hatással, hogy jobb, ha magában ér az inger. Ja, és szerintem azért jó, ha van internet, vagy egy görög mitológiás könyv a közelben, mert egyszer-kétszer azt éreztem, hogy utána akarok nyúlni.

Értékelés:
9/10
A démonmotor mellé szeretnék egy olyan könyvet, amiben egy szexrabszolga van. Vagy bármilyen más, ha egy vámpírt sikerülne felébresztenem, azzal is tökéletesen meg lennék elégedve. Szóval, kell egy mágikus könyv is. Aki szereti Ward és Adrian műveit, ezt is imádni fogja.

Olvastátok már?
Tetszett?

4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy olvastad!:) Igazából engem a sorozat első 2 része valahogy nem fogott meg, de onnantól letenni nem tudtam őket!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy néztem, mindenki a többi kötetre esküszik igazán, ami már be is van készítve, ám most más könyvért rajongok éppen. :)

      Törlés
    2. :) Megvárnak, amilyen roham tempóban haladnak a magyar kiadással:)

      Törlés
    3. Lassan nekikezdek a második résznek, de azzal volt a legtöbb problémám. Grrr... De várom ettől függetlenül. :)

      Törlés