2014. május 14., szerda

Sanghaji asszony: Rita Hayworth




Folytassuk a „nők a nagyvilágból” sorozatomat ezzel a negyvenes évekbeli szépséggel, aki korának legtündöklőbb csillaga volt. Mindenki bomlott vörös hajáért, hosszú lábaiért, igéző szemeiért, és legkívánatosabb ajkaiért.


Margarita Carmen Cansino néven született 1818. október 17-én, Brooklynban. Spanyol származású szülei jóvoltából előbb tanult meg táncolni, mint járni. Két fiú testvére volt még, Eduardo Jr. és Vernon Cansino. Kiskorától kezdve fellépett a szüleivel. Apja erőltette ezt inkább, az anyja a színésznőség mellett tette le a voksát. Mivel apja kötötte az ebet a karóhoz, hogy a család táncos ága nehogy kihaljon, kénytelen volt eljárni próbákra, táncórákra.

1926-ban, nyolc évesen a La Fiesta című rövidfilmben szerepelt először.
A család a húszas évek végén költözött Hollywoodba, jelszó, ott jobban megélnek a táncból. A világválság idején viszont az apa kitalálta, hogy társulatot alakít a lányaival, és sűrűn jártak át Mexikóba fellépni.

A tánc és kisebb szerepei mellett nem volt ideje az iskolára, sem semmi másra.
Életének első randevújára apjával érkezett, aki végig egy másik asztaltól figyelte a párt. Ez alól a felügyelet alól szeretett volna minél hamarabb kikerülni. Erre a szándékára volt jó, hogy már tizenévesen statisztált filmekben, és táncos szerepeket is kapott Rita Cansino néven. A siker érdekében mindenre hajlandó volt.
Sűrű, fekete loboncát folyamatosan ritkították, vörösre festették, és nevét Rita Hayworth-re változtatta. Így lett igazán neve Hollywood-ban, így ismerte meg a világ, így szerették meg a lelkes mozinézők.


Bármilyen filmben szerepelt, óriási sikert aratott vele, ezzel szemben, követte az „aki szerencsés a játékban, szerencsétlen a szerelemben” elvet. Öt házasságából öt katasztrófába fulladt.

Tartotta magát egy elvhez, miszerint csak és kizárólag azokkal a férfiakkal bújik ágyba, akik iránt érez valamit, és velük is csak a házasság után. A férfiak pedig, kivárták ezt az alkalmat. Öt alkalommal állt oltár elé.

Első férjét tizenévesen fogyasztotta el. Edward Charles Judson negyvenhét éves volt, menedzser, aki Cansinóból Hayworth-t csinált. Rita első dolga viszont az volt, hogy pénzéhes férjét az első lehetőségnél kitette.

Orson Welles több, mint másfél évig esedezett a hölgy kegyeiért, mire igent mondott neki. Megszületett kislányuk, Rebecca, és vele kiegészülve lettek a kor álomcsaládja. Welles azonban jobban szerette a pénzt, az alkoholt és a filmezést, mint a családi tűzhely melegét. Rita válni akart, amit férje két módon torolt meg: egyrészt híresztelni kezdte, hogy neje rideg az ágyban, és közös filmjükben a Sanghaji asszonyban szőkére festette és levágatatta feleségének vörös hajkoronáját.
Pech, hogy a közönség így is imádta.

Harmadjára egy dúsgazdag arab herceghez ment hozzá, Aly Aga Khanhoz. Hamarosan megszületett kislányuk, Yasmin. Aly mindent megtett érte, míg Rita teljesen visszavonult a filmezéstől. Az idill három évig tartott csupán.
Egy lesifotósnak köszönhetően kiderült, hogy Aly félrelépett. Rita ezek után kilépett a házasságból a gyerekkel együtt.

Gyerekei után tartásdíjat nem kapott, sőt, Aly azzal a feltétellel akart neki adni egymillió dollárt, hogy a lányát muszlimnak nevelteti. Margarita hercegnő – így emlegették Khan mellett – nem kért belőle.

Negyedszerre Dick Haymes, énekes rabolta el a szívét, majd a kezét is. A férfi bujkált a behajtók elől, és Rita együttérzését fejezte ki egy igennel. Kifizette a férfi tartozását, illetve Dick megkapta amerikai útlevelét. S mint az lenni szokott, a boldogság pont addig tartott, ameddig a pénztárca ki nem ürült. Egyáltalán nem izgatta a válás egészen addig, míg a férfi nyilvánosa pofon nem ütötte.

Ötödszörre is rosszul választott a filmproducerrel, James Hill-vel. Durvaságban simán túltett Dick-en. Ezután nem próbálkozott többet a szerelem megtalálásával.

Az Atomkorszakban sok helyen szerepelt egy vörös hajú bikinis nő képe. A Bikini-szigeten kísérleti jelleggel felrobbantott hidrogénbombán is szerepelt a képe, amit ő később cáfolt, és pusztán azért nem perelt, mert félő volt, hogy hazafiatlansággal vádolnák. Így lett egy új beceneve is: az Atomkorszak Vénusza.

Eredetileg őt kérték fel a Casablanca film főszerepére, de visszautasította, mert fontosabbnak tartotta, hogy frontlátogatásokat tartson. Ez volt Ingrid Bergman nagy szerencséje.
Mint azt múltkor is írtam, ő is egy volt az igazi Végzet Asszonyai közül, hiszen, sosem mutogatta magát, nem vetkőzött. Nem a széles terpeszével nyerte meg magának a filmvilágot.

Legnagyobb sikere a Gilda volt, amiben egy bukott nőt játszik, akit megbecstelenítenek. Persze, ez egy negyvenes évekbeli film, amikor még csak sejtették a jelenetet az emberekkel, nem premier plánban bemutatják.
Híres vetkőzős jelenete az volt, amikor kesztyűjét vette le, viszont abban minden erotika és minden démoni tulajdonság megvolt. A férfiak azonban ezután csak a szerepét látták benne.

54 éves korában az Alzheimer-kór megálljt parancsolt a karrierjének. Lánya, Yasmin végig vele volt, mígnem 1987. május 18-án, New Yorkban meg nem halt.

Lánya a mai napig rendez gálákat anyja emlékére New Yorkban és Chicagóban. Ezek bevételéből támogatja az Alzheimer-kutatásokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése