2014. május 19., hétfő

Nőimitátor kislányok


Azon túl, hogy remek szociológiai képet alkothatunk egy-egy tömegközlekedési jármű utasaiból, feltűnt, hogy túl sok már most, hóban, fagyban, esőben, szélben az egy négyzetméterre eső meztelen derekak, kivillanó combok, nyakig tolt mellek aránya.

Fekete melltartó, fehér top, éppen hogy csak fenék alá érő farmersort. VAGY. Leggings, pólócska, magas sarkú cipő. VAGY. Testhez simuló, itt-ott kivágott ruha platform cipő. Az egyezés négy dolog: trendi haj, divatos körömlakk, smink és kemény tizenkét darab elfogyasztott életév.
Nagy a szájuk, kint van mindenük, és minden olyan külsőséget felvesznek, amitől úgy gondolják, hogy az első menstruáció után már nőnek számítanak. Így ennek iskolába, szórakozni, plázázni.
Fennhangon adomázgatnak arról, kit, hogyan, mikor, mivel, hányan, ki (k), vagy mindezt lehetőségként tálalják.


Amikor tizenkét éves voltam, egyáltalán nem a fiúzás járt az eszemben, nem öltöztem lotyónak. Lehet, hogy totál béna, de én még hosszú nadrágban jártam, normális hosszúságú pólóban, copfba kötött hajjal. Tizennégy vagy tizenöt évesen kaptam az első szemhéjpúderemet, amit ünnepekkor használtam csak. A körmömet sokáig nem festettem. Egyáltalán nem érdekelt, mit jelent nőnek lenni. Olvasgattam, rajzolgattam, játszottam, filmet néztem. Ebben kimerült minden. A kinőtt mellemet inkább el akartam rejteni. Később meg csak néztem, amikor mindenki arról beszélt, hogy járnak, hogyan fogják egymás kezét, vagy hogyan csókolóznak rejtve minden szempár elől.


Nem voltam későn érő típus, ahogy manapság sincsenek. Illetve vannak, csak nem tizennyolc éves kor körül / után kezdenek el kinyílni. Tizenhat évesen számon kérték rajtam, hol van a stílusom, mert hogy akkorra már fel kellene mutatnom. A mostani csajok meg már 12 évesen tudják, hogy hova sorolják magukat. Rájönnek, hogy mit kell megmutatni magukból. Kinőtték a gyerekosztályt, kezdenek beletömörödni a női divatáruba.
Lemásolják a kedvenceiket, kiharcolják a hajfestést, és egy YouTube-gurut megszégyenítő tehetséggel sminkelnek. – Nekem még anyukám volt a példaképem, az ő cipőjében slattyogtam otthon (!), és ha szőkére szívta a napocska a hajam, anyut feddték meg, hogy ilyen fiatalon melíroztatja a lányának haját.

Nem lehet a hibást megnevezni. Egyszerre van jelen a szülői felelősség hiánya, a környezet nyomása, a természetes érdeklődés és a média. A fiúknál ez annyira nem is hangsúlyos, viszont a lányoknál a mensi megjelenésével történik valami. Ezzel leborul egy olyan gát, amit régen még ünnepeltek az anyukák, ma meg már csak megtörténik, és megvonják a vállukat, hogy a gyerek abszolvált egy feladatot.
Természetes, hogy innentől vagyunk nők (nő=szülőképes, felnőtt), viszont már nincs meg az oly’ sokszor körberöhögött madarak és méhek történet, egyszerűen csak megváltozik a testünk, nem értünk semmit, de ez tök jó, mert tudjuk magunkat mutogatni, hiszen már nem vagyunk gyerekek.

Rám mindenki csodabogárként néz, mert kimondom, amit gondolok, és ha lenne is egy gyerekem, beszélnék vele erről, mert a test változásáról, az érésről, a szexről beszélni nem ciki. De az olyan emberek, akik szerint ciki így vagy úgy összejönni, vagy pironkodva beszélnek ezekről, azok gondolkodjanak el arról, hogy valóban érettek-e a szülőségre.
Pech, hogy a beavatás egy fontos feladat, ami manapság hiányzik.

Úgy gondolom, hogyha erre az anyuka nem képes, akkor a nagymama tegye oda magát. Senki más. Nem a nővér, vagy a húg, és nem is a baráti kör. – Utóbbi szerintem nagyobb rombolásra képes, minthogy valaki nem tud ezekről.

Van egy kislány ismerősöm. Az hagyján, hogy tőmondatokban beszél, és ezek a mondatok is három-négy betűből állnak (LOL, WTF, LIKE), de az anyja vett neki tangát, mert a normál bugyi ciki. Feszülős felső kell, fehér lakk csizmával, mert az áll jól neki (?!). Kozmetikushoz vigye az ember, ha a lányt zavarja, hogy itt-ott szőrös. Az is rendben van, hogy kísérletezik a sminkeléssel. De hogy anyu adja a gyerek alá a lovat, hogy csinálja, az a sok.

Persze, tiltani nem lehet, mert minél jobban tiltjuk, annál inkább csinálni fogják, hiszen a tiltott gyümölcs mindig finomabb. A lázadás mindig utat tör magának. Nem veheti fel az átlátszó felsőt, és nem viselhet vörös rúzst, majd átöltözik az iskola vécéjében. Tanítás után pedig, felveszi az otthoni viseletet, a jó kislányt.
A végzet kisasszonyai hamar túlnőnek a szülőkön. Én is néha bámulok, hogy egy-kettő hogy néz ki. Akad ilyen az interneten bőven. Meg a baráti körben. Megállíthatatlan jelenség.

Kérdés persze, hogy ez a fajta kamaszság mennyire káros rájuk. Gondolok itt arra, hogyha én magam csinosabban öltözök fel, akkor az emberek megnéznek maguknak, és zavar. Ha egy kislány mutatja magát felnőttebbnek a papír szerinti koránál, akkor róla mit gondolhatnak? Sőt, egyáltalán ne csodálkozzon rajta, hogyha a maci az ő málnásába akar majd belevetődni.
Természetes, hogy feszegetik a határaikat, viszont nem árt őket ellátni térképpel a rajtnál. Elmondani neki, hogyha ezt csinálja jó, legyen nő, de ne hökkenjen meg, ha felnőttként fog vele viselkedni egy másik ember, általában idősebb fiú.
Jobb inkább megismertetni vele, mire számíthat, mint hogy szerezzen egy kellemetlen tapasztalatot.

Mit gondoltok erről?


Képek forrása innen.
A cikket még múlt héten írtam, csak nem volt érkezésem kitenni.

10 megjegyzés:

  1. Sajnos (vagy nm sajnos) egyetértek veled...abban, hogy egyre korábban kezdik el "felfedezni" a dolgokat, és ebben a szüleik nem támogatják...
    Viszont szerintem ez generációk óta így ment, mindig tett az újabb valami olyat, ami az előtte lévőnek már sok volt...Igazából ezzel nem tudunk mit kezdeni, el kell fogadni...Én speciel 15 éves koromtól (!!!) rosszul voltam attól, hogy a 12-13 (rosszabb esetben 10-11 is) évesek mit meg nem engednek maguknak...
    Pont ma kellett osztályfőnökkel helyretenni a hetedikes osztályt, a termünkben tépkedik a füzetünkből a lapot (a füzet a táskánkban van), dobálják a cuccokat, simán kiveszik a telót, és lenetezik az egyenleget, firkálják a padot, a falat, volt egy oklevelünk kitűzve, azt is...És az én k******************t ha szólni merek, mert én mit képzelek ki vagyok én?!...De osztályfőnök elrendezte szerencsére...vagyis elméletben remélem tényleg nem lesz gond már ezzel/emiatt...

    Amúgy én 12 éves koromtól sminkelgetek, de természetesen itthon kezdtem a szárnypróbálgatást, 13 éves koromtól vállaltam emberek közt, anyám amiatt is mennyit hallgatott (óvónő is ráadásul, gondolhatod a volt óvónénijeim mit szóltak hozzám)...Soha nem engedte a fekete körömlakkot, leszedette/kapartatta, ha meglátta rajtam, ezért vettem fekete rúzst...(ami utólag elég gagyi döntés volt, de nekem akkor is fekete kell)...Aztán jött a testékszer mániám, ami nagyobb bajjá vált, mint a sminkelés, szóval sminkben szabadkezet kaptam, de hajfestésről/testékszerről hallani se akart...Igazából a hajfestésben azért enyhült csak meg, mert felvettek gimnáziumba (nagyon jók voltak az eredményeim ahhoz képest, hogy mindent letojtam, és jutalmul engedett), meg remélte valahol, hogy majd a házirend megtiltja...hát...azóta festem a hajamat, a testékszerekről most se akar hallani se, de én meg az ő befásultságából nem kérek többet, köszönöm...

    És egyébként szerintem nem is feltétlen a fiatalok hibája az egész...persze az övéké is túlnyomó részt, de még csak nem is a szülői figyelmetlenséget tenném felelőssé: a társadalmat. Fogyasztói társadalomban a média olyan nyomást helyez az egyre fiatalabb korosztályokra is (akik eleve könnyebben befolyásolhatók), hogy gyakran a felnőtteket is becsapják, akkor mit várunk egy kis hülye gyerektől? Ebbe nőnek bele...meg emellett ott van a szülői "inkább kapsz csokit csak kussolj", "ülj le nézd a tv-t, csak hagyjál már" dolog is...

    Meg igazából az emberek se a legtoleránsabbak...a legkevésbé kihívó embert is képesek r*****zni csak azért, mert...miért is? Csak úgy...első körben magukból indulnak ki gondolom én...Az idősebbek meg pláne szidják a fiatalokat...ott több generációnyi változás van, azt kéne elfogadniuk, és szerintem valahol irigyek is mélyen legbelül, hogy az ő korukban még az volt a k*****, akinek a bokája kilógott, ezek meg kitehetnek mindent (még azt is, ami nincs nekik), és ez elfogadott teljesen...

    Bocsi, hogy hosszú lett, de két kamaszodó unokahugom van, szóval én is látom, hogy hogy megy ez "mostanság"...Pedig én, ciklámen hajjal, piercingekkel, erős fekete sminkkel, és mérhetetlen közönyösséggel az emberek külseje ellen...ha már ÉN is azt mondom, hogy ez túlzás, ott lehet valami, ugyanis engem is ugyanígy méregettek, és épp ezért fogadtam meg, hogy nem ítélkezek..csinálja, ha ez jó, de amikor emellett süt még a hülyeség és az ostobaság belőle, az már sok...Nem veszek róla tudomást, nem kötök bele abba, hogy minik****-nak öltözött, a létezéséről se, tényleg semmilyen szinten, nem fogok nekimenni, ha véletlen összefutunk, csak ne szólaljon meg, ne szóljon hozzám, és ő is hagyjon engem mindenféle szempontból békén...
    Mert ellenben vele ÉN már jogosan teszem azt, amit akarok, felnőtt nő vagyok, Ő a kis 10-éves-felnőtt NEKEM milyen jogon szól be bármit is?...

    Tényleg bocsi a hosszú válaszért, de az az igazság, hogy valahol nekem is a tököm tele van már azzal az úttal, amerre az emberiség tart...borzasztó...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy minden generáció egy fokkal másabb (rosszabb), mint az előtte levő, és nem lehet megváltoztatni őket, hozzáteszem, nem is akarom, csak időről-időre szemet szúr, amikor látok egy-egy ilyet, akik ráadásul fennhangon arról magyaráznak, kivel csináltatnák meg magukat. Tizenkét évesen. Biztosan korán érnek, és előbb, mint anno mi, és más foglalkoztatja őket, de ez már sok szerintem.
      A másik, hogy nincsenek tisztelettel senki és semmi irányába. Ha nem merik szembe utálni egy ideig, majd csak később, akkor a háta mögött köpködnek az illetőre, vagy károsítják meg, és mit lehet velük csinálni? Semmit, mert nem lehet őket megrendszabályozni, hiszen az égvilágon semmi sincs a kezünkben, amivel lehetne.
      Azzal az egy gondolattal nem értek egyet, hogy a társadalom a hibás. Azért írtam azt, hogy ennek mind együtt kell meglennie ahhoz, hogy ez kialakuljon, és a média, mint hibás, felelős oké, de csak részben.
      Ugyanúgy, a társadalom is. Nem a fiatalokat tettem felelőssé, mert ők sodródnak ezzel az árral, amit ez mind gerjeszt körülöttük.
      Pl, ha valaki cyber gothként tengeti mindennapjait, nem érdekel, mert aki igényesen néz ki, vagy érdekesen, nem fikázom körbe csak azért, mert más.
      De az, hogy a 12 éves (se) gyerek kurvának öltözik az kicsapja a biztosítékot, és nem azért, mert több generációnyi a különbség, és nem vagyok befogadó feléjük nézve.
      Nálunk nem voltak megkötések. Sőt, némelyik osztálytársam igen érdekesen tudott felöltözni, de valahogy tudta viselni. Ők meg nem. Az hagyján, hogy futószalagon gyártott csajnak néznek ki, de tizenkét évesen úgy öltözködni és viselkedni, mint egy 20-30-as ember… ezzel van az igazi probléma.
      Amúgy egy a véleményünk.

      Törlés
  2. Pont ma jutott eszembe, hogy annó az egyik osztálytársam hormonkezelteknek nevezte a kis 6-7. osztályosokat, mert ők már úgy néztek ki, mint mi, akik akkor voltunk végzősök, csak kicsiben - mi meg akkor még edzőcipőben meg cipzáras pulcsiban jártunk.
    Ez szerintem szomorú, mert felnőttnek lenni totál gáz, és igenis örülök, hogy 13 évesen még az volt a legnagyobb gondom, hogy milyen lehet az első csók és a Sims melyik kiegészítőjét vegyem meg, nem pedig az, hogy hogyan ne essek teherbe vagy honnan szerezzem be az új bershka miniruhát valaki házibulijába.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elfajultak, és ez egyre csak gyorsabb és látványosabb lesz szerintem.

      Törlés
  3. Szomorú, hová tart a világ, és hogy ők lesznek a jövő. Mind a szülő, mind a média torz képe elrontja őket. Mondjuk sokszor a szülőnek nincs is ideje a gyerekkel foglalkozni, adja neki a pénzt csak szálljon le róla. Nincs előtte se példa, se határ.
    Nem tudom, lehet én vagyok koravén, de biztos nem hagynám, hogy a gyermekem így viselkedjen és öltözzön mint ami a mai divat. Na meg hogy olyan pózolós képeket mutogasson magáról a neten, mint melyeket mostanában szokás közzétenni. Még maguknak poén gyártásnak oké, de hogy közzé is tegye az már más.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, a pózolós kép a másik kedvencem, főleg, amikor elfekszenek, hogy a melleik nagyobbnak tűnjenek.
      Amúgy tényleg szomorú. Nekik szerintem, elveszik egy csomó értékes dolog, és bizonyos eseményeket, helyzeteket nem is tudnak megbecsülni pont emiatt.

      Törlés
    2. Igen, meg mikor egymáson imitálnak bizonyos pózokat...
      Valóban rengeteg minden kimarad az életükből, elfelejtenek gyermeknek lenni, és élvezni az életüket, a körülöttük lévő dolgokat.

      Törlés
  4. Manapság már egész fiatalon túl sokat adnak arra, hogy mit gondolnak a külsejükről a környezetük/barátaik (akik nem minden esetben igaz barátok). Tartozni akarnak egyfajta körhöz, a "menőkhöz". A külső értékek kezdik elszorítani a belsőket. Adhatunk nekik jó tanácsot, de akkor is maguk választják meg az utat, amin járnak... és szomorú, de nekem a Lolita című könyv jut róluk az eszembe. Sok a nimfácska.

    VálaszTörlés