2014. május 16., péntek

Mammerboy


Jaj. Sosem bírta azokat a pasikat, akik beleférnek a „mama pici fia” kategóriába. Valahogy ahogy megérzem ezt, egyből menekülni kezdek.
Most csak egy lábon kihordott infarktusom volt, de bőven elégnek éreztem.


Jöttem ki a KöKiből, mentem a buszhoz. Már a zebrán feltűnt, hogy valami nem stimmel a képpel. Sehol senki, csak egy fiatal srác, meg egy idős asszony, aki folyamatosan magyaráz neki, ő meg unott képpel hallgatja.

Elhaladtam mellettük. Akkor tűnt fel, hogy a fiú egy lépést hátrál, a nő meg megy utána, és folyamatosan jár a szája. Gondoltam magamban, hogy ilyet mindenki átél, hiszen az idősek akkor is magyaráznak, ha látványosan be van dugva a füled, és telve vagy zenével.

A srác többször is megnézte a menetrendet, és utána beszélt a nővel, aki mindezek után gondosan lemeózta a táblácskát, és feltette a "de biztos?" kérdést.

Megálltam, vártam a buszt. A srác csak hátrált, a nő meg követte. A fiú testtartásából, és arcából is azt gondoltam, hogy menekül. Na, elkezdtem lesni ezt a furcsa színjátékot, és még a zenét is lehalkítottam, hogy hallgatózzak.

A fiú néha rám pillantott, majd el, aztán rám, újra el. Egyszer csak megfordult a nő is, és végigmért.
- Kisfiam! Miért nem mész oda hozzá, olyan helyes kislány.

Kigúvadt a szemem (lehullt az álcám).

A srác rám nézett, és megrázta a fejét.
- Jó, ha nem mész oda hozzá, akkor majd én.

Na, erre én ráztam meg a fejem, és elmenekültem a tetthelyről.
Szegény srác. :)

8 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Hazafelé jövet valahol félúton voltam a röhögés és a hitetlenkedés között. :)

      Törlés
  2. Hm, azt hiszem én sem cselekedtem volna máshogy! Ebben van jó és rossz is szerintem. A rossz, hogy szegény srácnak mit kell átélnie. A jó pedig, hogy anyuka bevállalt volna jó menynek! :D :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, én ennek örülök, csak ijesztő volt. A fiút valahol sajnálom. :/

      Törlés