2014. május 4., vasárnap

Május első vasárnapja


Amikor megölel. Amikor enni ad. Amikor elkísér az iskolába. Amikor letörli a könnyeidet. Amikor lefekvésnél betakar. Amikor aláírja a tesi felmentést.


Annyira természetesnek vesszük, hogy mindig ott lesz velünk, és örökké fog élni. Akármikor, akármit kérdezünk, ő ott lesz, és válaszolni fog a legjobb tudása szerint. Ha elbukunk, akkor felemel. Ha sírunk, megvigasztal. Ha félünk, bebújhatunk mögé.

Igazság szerint, sosem köszönjük meg igazán, mert természetes, hogy ott van, ott volt, ott lesz. Nem tudtam elégszer mondani neki, hogy köszönöm, hogy a világra hozott, hogy felnevelt. Az sem biztos, hogy ténylegesen megköszöntem.


Mert mindezt meg lehet köszönni egy puszival, öleléssel, virággal vagy egy verssel? Nem, nem lehet. Mert mi fejezi ki legjobban a hálát azért, hogy átvirrasztott velem megannyi éjszakát, amikor náthás voltam, és csak forgolódtam a bedugult orrom miatt? Vagy, amikor egyest kaptam matekból, és egyből jött a füzettel, hogy akkor most gyakorolunk, holott ő sem értett hozzá? Vagy, amikor mondták, hogy ferde a gerincem, és menni kell gyógytornára, majd kiakadt, hogy ez hülyeség?
Vagy azt, mikor eljön a kamaszkor, a dackorszak, a mindent tagadás időszaka, és ő csak csendesen kivárta, míg a zsibongó idegeim a helyükre kerülnek?
Vagy, amikor felvesznek gimibe, de mégsem úgy alakul az élet, ahogy szeretnénk?
Vagy az első szerelmi csalódásunkat, amire nem mondja utólag, hogy én megmondtam? Megvárja, míg én mondom ki. :)

Sokszor úgy érzem, hogy az, amit ő ad, az sokkal, de sokkal több, mint amit én valaha adhattam neki. Rengeteg veszekedéssel, vitával, kiabálással, anyai tockossal a hátam mögött csak normális felnőtt lettem… vagy csak felnőttem.

S hiába veszek virágot, hiába mondok verset, vagy bármit, amivel úgy érzem, kifejezem a hálámat, utólag rájövök, hogy erre nincsenek szavak. Semmi sem ér fel ahhoz, amit ő adott nekem. Materiálisan nem fejezhető ki a köszönetem.

Ha tehetném, akkor csak ráborulnánk egymásra, mint földön a tökök, és némán, szavak nélkül rebegném neki: Mindent köszönök, Anyu!








5 megjegyzés:

  1. Nagyon szép bejegyzés lett!

    VálaszTörlés
  2. Hello from Spain: beautiful family photos. Happy Mother's Day. Keep in touch

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörű lett ez az írásod! Teljesen egyetértek veled, meghálálhatatlan mindaz amit az anyukánktól kapunk.
    Anyukád nagyon gyönyörű nő volt!

    VálaszTörlés
  4. Thank you girls / Köszi szépen lányok! :)

    VálaszTörlés