2014. május 2., péntek

Május első napjáról


Kedden vásároltunk be a kerti partihoz, kimondottan ezért vettünk citromot meg tonikot. Kimentünk érte a retekbe, valahova a Nagykőrösi úthoz, mert vödrös joghurt kell a folyton diétázó embernek, és az csak ott van, még véletlenül sem a környékünkön. Bementünk apuhoz is a műhelybe, akkor mondta, hogy mi a helyzet a kutyával, ami kicsit letört. Igazság szerint, azóta csak egy nagy hánykolódás az éjszakám, szóval pöppet karikás a szemem… karikás… várárkos.

Szerdán mentünk szülőt köszönteni Mr. A szüleihez. Május elején vannak a szülinapok, de apukája most volt otthon a hosszú hétvége miatt. Kaptak jó sok csokit, és egy szép nagy csokor virágot, mert vasárnap ugye, anyák napja lesz. Apukája egy mérföldkővel közelebb került a felépüléshez. Saját lábon jött haza a kórházból, ami azért nagy szó. A nővérke szerint lelkesen gyakorol, meg lépcsőzik folyton. Nagyon örülök neki, hogy nem hagyja el magát.
Este mindent egy helyre pakoltam, hogy biztos ne felejtsük el a cuccot. Naná, Mr. A törölte az emlékeztetőt is helyből, jelszó, ki van téve a szeme elé minden.


Másnap reggel a 11: 18-as HÉV-vel akartunk menni, ami abba az egy pici problémába ütközött, hogy sikerült fél 10-kor kelni. Azért összeszedtük magunkat. Erre, hála a mindenfelé majálisnak, nem fértünk fel a 85-ös buszra. Imádom, hogy négy babakocsi van rajta, és még az emberek is az ajtóban állnak meg. Vártunk egy buszt, amivel lekéstük a nekünk kellő HÉV-et.

Ülünk a metrón, már a Deáknál járunk, amikor nézegettem az embereket, és valahogy felötlött bennem, hogy mi van a citrommal. Megkérdeztem Mr. A-t, hogy elhoztuk-e. Erre mondja, hogy azt hitte, eltettem. Mondom, egy helyen volt kint minden, csak a nagy zöld szatyorba kellett volna beleseperni úgy, ahogy volt. Ja, hogy elfelejtette. Szóval, citrom nincs, de ha nagyon akarjuk, gin-tonik tisztán is jó.

Hála az égnek, szép időnk volt, úgyhogy nem kapkodtuk el Pomázon a sétafikát.
Pont úgy értünk oda, hogy már az utcán vigyorogva kiabáltam, hogy „Szia Timi!” Párom is ugyanezt tette, szóval szegény instruált minket, mert nem engedtük elmenni. Úgyhogy ácsorgott egy sort egyik kezében répákkal, másikban áztatott babbal, míg beverekedtük magunkat a kapun, és át a két kutyán. Merthogy Démon és Cindyke nagyon örült nekünk – nekem nagyon, mert rám másznak, ha kell, ha nem, a lábamon fekszenek, és Démon le is pisilt.

Bent lepakoltunk, Zoli is bejött, megmutogatta a paradicsomokat, és az alig 15 cm-s mamutfenyőt, ami inkább rozmaringra hasonlított. Voltak kertészeti kiállításon, és Mr. A utószülinapi ajándékképpen, kapott tőlük egy tő chilit. Passzolom a kérdést, hogy milyet, de nagyon szép, erős, jó vastag gyökérrel.



Miután a hazaúton Mr. A rosszul lett, hogy esetleg Wrath lesz a neve, megegyeztünk (kikönyörögtem), hogy akkor legyen Valentine (Morgenstern). Őt ma átültettem, és remélem, jól fogja érezni magát, meg sok-sok gyümölcsöt terem majd. :)

Ezután megnéztük a veteményest, Zoli füvet nyírt, Mr. A bontotta a kerti téglabudit. Mióta ketten lejárunk, minden alkalommal bont belőle valamennyit. Most egész szépen haladt. Zoli is mondta, hogy elvan a gyerek, ha játszik, és tényleg láttam a párom szemében megcsillanni a kisfiút. De azt a kisfiút, aki a vidámparkban körbenéz, hogy hű, meg ha.
Én Timivel karöltve inkább főzöcskéztem. Grilleztünk husikat, meg bográcsban főtt a bableves, amit folyton kevertem, ízesítettem, kóstoltam, és nagyon finom lett!
Készítettünk a grill husihoz krumplipürét is, illetve Mr. A kapott kutya pöcse paprikát, hogy egye a leves mellé. Picikét bekönnyezett, de még az orra hegye is vörös lett.


Mr. A a budit belezi, és persze óvatosan, mert az egyik oldalon ablak volt. – Közben bogarakat is figyeltünk.


Előkészületek. De hol vannak a szakácsnők?
(pálinkáztunk, Timivel végre először. Úgy érzem, kezdünk összebarátkozni. Zoli is mondta, hogy jó lenne, ha végre összemelegednénk, mert akkor ők is tudnának fiús programokat csinálni. Egyikünk sem oldódik könnyen, és fenntartással kezeljük az ugyanolyan neműt. Most törik a gát. Mr. A baráti körében Timitől tartottam a legjobban, hogy nem fogunk kijönni, és kellemes csalódás, hogy mégis jól elvagyunk)


Megérkezett a tűz, aminek két óra kellett, hogy lángoljon, mert hiába szóltunk a fiúknak, az egyik kertészkedett, a másik kőművésznek gondolta magát.
Délután égettünk egy kis faágat még, ha már égett a tűz, mi meg kint voltunk, miért ne. A végén már cölöpöt kerestünk, és egy boszorkányra vártunk, aki a szomszédban leledzett, hiszen hallottuk a nevetését. Muhahahaaaa…


Démon őriz engem… vagy a grill húst, ez egyelőre még nem tisztázott kérdés.


Cindy mellettem. Mindig kell a simi. Vigyázat! A kép két lábat is tartalmaz. :)


A kút. – Ebből mertük a délutáni öntözéshez a vizet.
Szerintünk a Kör című filmből a kislány lakik benne, és csak azért nem jön ki, mert a felette levő meggyfáról a gyümölcs beleesik, megerjed, és ott szittyózik… ja, és persze egy alien is ott boldogítja.
Mr. A tekerte mindig a vizet - egyik alkalommal sem jött fel a kislány. Szerintünk, berúgott. :D

Kaptunk egy kis esőt is aznap, de nem mentünk be a házba, maradtunk kint a kertben. Olyan jó volt végre egész nap a szabad levegőn lenni, hogy hat lóval nem tudtak volna bevonszolni. Ahogy jött az eső, úgy el is ment. Legalább közben ők is gratuláltak Mr. A-nak.
Aztán el akartunk kezdeni gin-tonikozni, amihez ugye, a hiányzó citromot nyugtáztuk. Zoli mindent talált, csak gint nem, ami nélkül maradt a tonik, de a gondolatára is fintorogtunk.

A bográcsolás mindig jól sül el, és kimondottan szeretjük is. Aggódtak, hogy unalmas lesz, de mondtuk, hogy nekünk nem az. A harmadikon úgysem tudunk, vagyis lehet, csak az lenne az első és utolsó próbálkozásunk. A levesnek pedig, kimondottan örültem, mert már hetek óta bablevest vagy gulyást akartam enni.

Az ilyen napokon pedig, a legrosszabb hazamenni. Semmi kedve nincs az embernek nekiindulni, de ha még be is lódul, akkor is inkább egyhelyben növesztené a hasát, meg a fenekét, és nevetne könnyezésig. Ilyenkor jövök rá, hogy totál fölösleges kifestenem magam, úgyis lesírom. :D

Itthon gyors fürdés, meg cipőmosás – mert A Ember miért is vinne játszóruhát -, és beáztattuk a bodzát. Most még kevés tányér volt, amit le tudtunk szedni, jó, ha egy üvegnyi szörp lesz, de reméljük, hogy legközelebb mondjuk még lesz, ha megyünk.
Tény, a tavalyi húsz üveg is sok volt nagyon. Még mindig van egy fél belőle. Most kevesebb lenne, nem lenne baj, csak ennyi azért kevés. De egyelőre nem vagyunk telhetetlenek.


Holnap felfőzzük, és utána jöhet az ízesítés.
Ennyiben állt meg az elmúlt pár nap.

Ki mivel töltötte az elsejét?

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Naponta kétszer-háromszor átkeverjük, és olyan jó illat van a konyhában... szívem szerint, már most innám. :)

      Törlés
  2. Ha ezt tudom, akkor azonnal küldök neked gulyáslevet! :)
    Nagyon jó kis napotok volt. Örülök, hogy Timivel kezdtek összebarátkozni, ez mindig egy olyan jól eső érzés.
    A beszittyózott kislány pedig a legjobb jelenet lehetett! :D
    Mi itthon voltunk, gulyáslevest főztünk és palacsintát sütöttünk majd sétáltunk egy jó nagyot! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden vödörhúzásnál vártuk, hogy esetleg feljön, de nem jött, szóval ücsörög a kút alján, és bitang jó kedve van. :D

      Nálunk palacsinta ma lesz, az a rendelés.

      Törlés
  3. Szép nagy chilit kapott Mr. A. :) Végül maradt Valentine?:D
    Jó volt olvasni, és örülök, hogy jól éreztétek magatokat!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Maradt, mert végül is az az érv győzött, hogy a többiek már régóta együtt vannak, úgyhogy ne legyen ilyen-olyan neve, legyen valami másból. Így lett ez, reméljük jó gonosz (csípős) lesz. :D:D:D

      Törlés