2014. május 25., vasárnap

Gardróbpszichó TAG


Miért mondjuk valakire, hogy stílusos, amikor a kinézete vetekszik egy bohócéval? Miért adjuk magunknak jutalmul vagy lélekápolásnak a vásárlást? Miért veszünk újabb és újabb darabokat? Miért érezzük a hatvanadik ugyanolyan felsőnél, hogy kell?
S végső soron, ha kinyitjuk a szekrényt, a folyamatos szelektálás ellenére, miért van mindig fölös ruhánk?


Az egyik Nők Lapjában láttam pár kérdést, amit egy terapeuta tett fel, hátha rájövünk, miért vannak olyan cuccaink, amiket nem hordunk, de dédelgetjük őket.

2014. május 24., szombat

Másról


Először szó nélkül akartam hagyni Conchita Wurst és a dalfesztivál esetét. Ám kezd a csapból is ez folyni.
Imádom-szeretem az Eurovíziót, minden évben nézem, az idei nyertessel sincs semmi bajom. Ami engem ebben felháborít, és idegesít, az a fröcsögés, ami az ominózus, nyerő este óta megy.

2014. május 19., hétfő

Nőimitátor kislányok


Azon túl, hogy remek szociológiai képet alkothatunk egy-egy tömegközlekedési jármű utasaiból, feltűnt, hogy túl sok már most, hóban, fagyban, esőben, szélben az egy négyzetméterre eső meztelen derekak, kivillanó combok, nyakig tolt mellek aránya.

Fekete melltartó, fehér top, éppen hogy csak fenék alá érő farmersort. VAGY. Leggings, pólócska, magas sarkú cipő. VAGY. Testhez simuló, itt-ott kivágott ruha platform cipő. Az egyezés négy dolog: trendi haj, divatos körömlakk, smink és kemény tizenkét darab elfogyasztott életév.
Nagy a szájuk, kint van mindenük, és minden olyan külsőséget felvesznek, amitől úgy gondolják, hogy az első menstruáció után már nőnek számítanak. Így ennek iskolába, szórakozni, plázázni.
Fennhangon adomázgatnak arról, kit, hogyan, mikor, mivel, hányan, ki (k), vagy mindezt lehetőségként tálalják.

2014. május 16., péntek

Mammerboy


Jaj. Sosem bírta azokat a pasikat, akik beleférnek a „mama pici fia” kategóriába. Valahogy ahogy megérzem ezt, egyből menekülni kezdek.
Most csak egy lábon kihordott infarktusom volt, de bőven elégnek éreztem.

Sherrilyn Kenyon: Álomszerető


Vannak könyvek, amiket csak kerülgetek, mint a forró kását. Ezzel is így volt, ám most nem bántam meg, hogy folytattam annak ellenére, hogy közbeékelődött egy másik könyv, ami sokkal jobban érdekelt.
Tegnap, ebéd után, hogy Mr. A elaludt az oldalamon, nem akartam kimászni a kanapéról – nem, mintha tudtam volna -, nem volt kedvem filmet nézni, maradt hát, hogy olvasok. Nem bántam meg, egyáltalán nem bántam meg.

Szeretem az újító szellemű könyveket, és azokat is, melyeket olcsó ponyvának bélyegeznek, mert kell ilyen is, és sok ilyen könyv is lehet magával ragadó.

2014. május 14., szerda

Sanghaji asszony: Rita Hayworth




Folytassuk a „nők a nagyvilágból” sorozatomat ezzel a negyvenes évekbeli szépséggel, aki korának legtündöklőbb csillaga volt. Mindenki bomlott vörös hajáért, hosszú lábaiért, igéző szemeiért, és legkívánatosabb ajkaiért.

2014. május 12., hétfő

Film maraton 2014 / VI.


Ez most kevésbé lesz vegyes, mint az lenni szokott, ugyanis egyetlen egy horrort néztünk, ami inkább vígjáték volt. Ez Zombie Driftwood címen futott, és körülbelül ilyet tesznek össze a beszívott fiatalok, akiknek ez az első éves vizsgafilmje. Borzasztó volt – csak a zenéje imádnivaló -, úgyhogy most inkább áteveztem könnyedebb filmekre, ami egy halom életrajzi ihletésű mozi, illetve dráma, és egy olyan sci-fi, amiért fáj a szívem, hogy ilyen tré lett. A szereposztás miatt mást vártam. Azért betettem, hátha tetszik valakinek.

Ha gondoljátok, lentebb osszátok meg, ti mit néztetek meg az utóbbi időben, mit ajánlanátok, vagy mit nem. Illetve, hogy ezek milyen benyomással voltak rátok.

2014. május 11., vasárnap

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton


Annyira fáradt vagyok, hogy még írni sincs kedvem. Jegyezzük meg, hogy ez a kijelentés elhagyta a számat. Most meg a szemnyugtató zselémaszkban üldögélek (még mindig nem tudok pihenni, őrült háborút vívnak a gondolataim), mint valami elbaltázott Zorro, és azon gondolkodom, mit olvassak. Van mit, csak a bőség zavarában szenvedek.
Addig, amíg kitalálom, íme egy kis szösszenet az utóbbi idők terméséből.

Rájöttem, hogy számomra a Norvég erdőt semmi sem fogja überelni. Sőt, számomra ez volt a leginkább távol álló könyv Harukitól, amit olvastam. Hosszú is volt, ezért is vártam vele eddig, most pedig, szenvedtem, mire elolvastam. Persze, nem tettem végleg félre. Minden nap elővettem, aztán átcsábított egy-egy másik könyv, szóval kellett bő három hét, mire végleg becsuktam.

2014. május 9., péntek

FP: Háton ütött hátulütők


Tudjátok, mi tűnt fel? Hogy az életmódváltás bökkenőiről senki sem beszél. Szerintem, kellene.

Személyes tapasztalatom, hogy a test nem mindig úgy változik és reagál, ahogy mi akarjuk. A bőr például nem követi a változásunkat olyan elánnal – mert egy lusta dög -, és ahogy az immunrendszer helyreáll, a szervezet ráér olyan pitiáner dolgokkal foglalkozni, mint hogy növesszünk még egy bölcsességfogat, mert az jó móka.
Amitől meg fogysz, mert a szájzár miatt nem tudsz enni, amit a bőr nem kultivál, és elindul a bűvös kör.


Ezek a dolgok eltörpülnek amellett, hogy „ejj, de jól nézünk ki”, vagy pusztán nem merjük hangosan kimondani, mert biztos lesz legalább egy ember, aki az orrunkra koppint, hogy mi semminek sem tudunk örülni.

Szóval, most gyűjtögettem pár dolgot, amit én magamon tapasztaltam.

2014. május 6., kedd

Van vamp, nincs vamp


Mivel múltkor valaki felvetette, hogy ilyen típus már nincs, gondoltam, anekdotázok egy sort a vampról. Mint a díva megjelenéséről, és a google, mint egy halom igen elmés ember is, a vámpír női megfelelőjének tartja őket. Tudom, rájuk is használjuk, de ha beírom a keresőbe, akkor nem a hegyes fogú, igéző szemű, többségében hosszú, fekete hajú szépségekről szerettem volna képeket látni.


No, de ezen a bökkenőn túlugorva a vampról. Mit is értünk alatta? Olyan nőtípust, aki megjelenésében hideg, megközelíthetetlen, rendkívül józan és számító. Külleme mindennek ellenére vonzza a szemet, és mértéktelen erotikát sugall. Máshogy kifejezve, Femme Fatale.

2014. május 4., vasárnap

Május első vasárnapja


Amikor megölel. Amikor enni ad. Amikor elkísér az iskolába. Amikor letörli a könnyeidet. Amikor lefekvésnél betakar. Amikor aláírja a tesi felmentést.


Annyira természetesnek vesszük, hogy mindig ott lesz velünk, és örökké fog élni. Akármikor, akármit kérdezünk, ő ott lesz, és válaszolni fog a legjobb tudása szerint. Ha elbukunk, akkor felemel. Ha sírunk, megvigasztal. Ha félünk, bebújhatunk mögé.

Igazság szerint, sosem köszönjük meg igazán, mert természetes, hogy ott van, ott volt, ott lesz. Nem tudtam elégszer mondani neki, hogy köszönöm, hogy a világra hozott, hogy felnevelt. Az sem biztos, hogy ténylegesen megköszöntem.

2014. május 2., péntek

Május első napjáról


Kedden vásároltunk be a kerti partihoz, kimondottan ezért vettünk citromot meg tonikot. Kimentünk érte a retekbe, valahova a Nagykőrösi úthoz, mert vödrös joghurt kell a folyton diétázó embernek, és az csak ott van, még véletlenül sem a környékünkön. Bementünk apuhoz is a műhelybe, akkor mondta, hogy mi a helyzet a kutyával, ami kicsit letört. Igazság szerint, azóta csak egy nagy hánykolódás az éjszakám, szóval pöppet karikás a szemem… karikás… várárkos.

Szerdán mentünk szülőt köszönteni Mr. A szüleihez. Május elején vannak a szülinapok, de apukája most volt otthon a hosszú hétvége miatt. Kaptak jó sok csokit, és egy szép nagy csokor virágot, mert vasárnap ugye, anyák napja lesz. Apukája egy mérföldkővel közelebb került a felépüléshez. Saját lábon jött haza a kórházból, ami azért nagy szó. A nővérke szerint lelkesen gyakorol, meg lépcsőzik folyton. Nagyon örülök neki, hogy nem hagyja el magát.
Este mindent egy helyre pakoltam, hogy biztos ne felejtsük el a cuccot. Naná, Mr. A törölte az emlékeztetőt is helyből, jelszó, ki van téve a szeme elé minden.

Hello May!





Tegnap kellett volna, de tegnap inkább átéltem a kerti bográcsozást, meg grillezést, mintsem kotlottam volna ezzel egy-két órát a gép előtt. Meg úgy amúgy is az utóbbi napokban a laptopon működtem inkább, mint az asztali előtt, úgyhogy kicsit hanyagoltam a blogot.

UPDATE volt, került bele egy-két plusz gondolat meg kép.