2014. április 6., vasárnap

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója


Mióta tudok róla, hogy létezik, azóta zsigerileg éreztem, hogy el akarom olvasni. Egy valami hajtott, és ezt azt hiszem, nyugodtan bevallhatom, az, hogy mindenki lehúzta. Mindenki, elenyésző kivétellel. Ezért, és azért, mert nagyon kevés ilyen történet érdekel, tuti biztos, hogy nem lendült volna felé a kezem.

Most úgy történt ez az egész, hogy találkozóm lett volna valakivel. Előbb értem oda a helyszínre, és hova menjek bámészkodni, ha nem egy könyvesboltba. Eleinte csak simogattam a gerinceket, majd jött egy üzenetem, hogy késik a vonat. Jai ho! Akkor leülünk, olvasok. Másfél órámba telt, mire átpörgettem a könyvet.


A szerzőről

13 éves. – Ennyit találtam.


Fülszöveg (forrás: moly.hu)
Vajon ki állítja azt, hogy az egypetéjű ikreknek belülről is hasonlítaniuk kellene?
Hát, nem!
Ott van például Feltser Luca, aki színötös tanuló, cserkészetre jár, és sohasem hazudik. És Feltser Zita, akit leginkább csak a csinos ruhák és Nagy Marci smaragdzöld tekintete érdekel.
Ez a könyv az ő titkos, párhuzamos naplójuk, melyet a hetedikes tanév kezdete óta vezetnek: Luca dátumozva és az élményeket pontozva, ahogy kell; Zita pedig csak úgy, ahogy érzi…
Ha hiányzott már, hogy első kézből értesülj a tinik életéről, a suliban és azon túl, akkor neked találták ki ezt a könyvet, amelynek szerzője ugyanúgy tizenhárom éves, mint főhősei, és akikkel együtt fog felnőni a titkos napló további fejezeteiben!

Kedvenc idézete(i)m:
Mivel boltban olvastam, sok nem maradt meg, és a kézfejemre mégsem fogok jegyzetelni. De kettőre emlékszem.
1)
Nem tudok mást írni, csak annyit, hogy már a saját aurámat is meguntam.

2)
(…) úgy lefagytam, mint otthon a Firefox (…)

Vélemény:
Az ikerszálhoz nem tudok nagyon mit hozzáfűzni, mert nemhogy ikrem nincs, de még tesóm se, mindenesetre, nagyon hajazott az anno oly’ népszerű Olsen-ikres filmekhez, amikben a két lány gyakorlatilag szöges ellentéte egymásnak.
Az sem zavart, hogy felfedeztem benne az SzJG-t, de hozzáteszem, mivel Leiner Laura egy igényes sorozatot tett le elénk, ami ezután fog megjelenni, mindent össze fogjuk vele hasonlítani. Lényegtelen apróság volt, bár azért a szóhasználatot éppen ezért még gyúrtam volna, akárcsak a szereplőket.

Ami engem kiakasztott, az a formája a könyvnek. Oké, hogy napló, és legyünk hűek hozzá, de a zsinóros betűket hanyagolni kellene, és a TAG-féle tölteléket sem tudtam pontosan hova tenni.
A karakterek laposak. Ha nincs előttünk, hogy mit szeretne a két szereplő csinálni, akkor lopjunk inkább egy filmből, másik könyvből, de ne hagyjuk őket „lefagyni, mint a Firefox”, mert ettől az olvasó is lelombozódik. S mivel ez nem egy gótikus regény, ez nem jó út.

Valaki azt mondta, hogy túl fiatal. Manapság valahogy szeretünk fiatal írókat olvasni, csak kevés a kiforrott tehetség. Ez esetben sem az elgondolással van a baj, hanem az, hogy még lett volna bőven mit alakítani rajta. Ha egy kicsit tovább ül a történeten, a szereplőkön, ha a szülei (vagy aki olvasta a kéziratot) őszinte hozzá, akkor szerintem egy sokkal jobb művet tarthatnánk a kezünkben.
Annyit mondanék a szerzőnek, hogy gyakoroljon, gyakoroljon, és gyakoroljon. Idővel beérik.

Értékelés:
4/10
4 a benne rejlő lehetőségek miatt, de túlontúl lapos részleteiben ahhoz, hogy ennél többre értékeljem.

Olvastátok már?
Tetszett?

4 megjegyzés:

  1. Hát, azt hiszem én már megírtam erről Neked a véleményem. Az az igazság, hogy én eddig tiszteltem az Alexandrát, hogy nem lehet bejutni hozzájuk valami igénytelen dologgal, mert eddig csupa zseniális könyvet láttam a kínálatukban, de ez alaposan tönkretette a kiadóról kialakult képem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi történt a blogoddal? Mert hogy rá akartam nézni ma, de semmi.
      Az SzJG elég jól hozott a konyhára, és kellett volna nekik is egy. Nem lett volna ez rossz, csak túl sokat akartak markolni. Fiatal író, meg egy másolt sztori. Önmagában nem lett volna rossz, de nagyon lehet érezni rajta, hogy egyáltalán semmi eredetiség nincs benne.
      Egyszer félrenyúltak, ezért még nem kell temetni.

      Törlés
  2. Átalakítás volt: már megnyitható, csak sokáig kellett írnom a HTML-t. :D
    Hát, az a baj, hogy már a várható megjelenéseknél is gyanakodva nézek...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, jó. Nem tudtam, mi történt. De szép lett! Jobb, mint a csupa zöld. :)

      Törlés