2014. április 22., kedd

Húsvéti kikapcs


Az egész szombatomat azzal töltöttem, hogy pörögtem-forogtam a konyhában, mint egy búgócsiga. Láttam valahol ilyen tojás formájú sütiket, és azt próbáltam leutánozni valahogy. Nem lettek a legjobbak, viszont a tudás hiányát őrületes mennyiségű lelkesedéssel pótoltam. Ez lett belőlük:


Már, ami megmaradt, ugye. ;)


Húsvét vasárnap rossz lábbal keltem fel. Sokszor felriadtam éjjel, ha meg aludni próbáltam, csak forgolódásra és agyatlan álmokra futotta. Ezért reggel kellemesen nyomott voltam. Többször is mondtam Mr. A-nak, akire a konyhában találtam rá, éppen a tételei fölé görnyedt, hogy semmi kedvem nincs elmenni. Aztán persze, megittam a lélekemelő kávémat, kivakoltam magam, fel is öltöztem, útra készen álltam.

Lementünk, jött a busz, suhantunk Mr. A szüleihez.
Ezzel az az egy apró problémám volt, hogy Mr. A orra előtt beszéltem meg apuval, hogy a vasárnapot a családdal töltöm, erre még aznap este közölte velem, hogy ledumálta anyukájával, hogy ebédre megyünk.
Néha kedvem lenne hisztizni. Néha.

De mindig jól sül el. Most is. Pont úgy értünk fel a kilencedikre, hogy ahogy kinyílt a liftajtó, Mr. A anyukája ott mosolygott a szomszéd nénivel, és Mr. A apukája ott osont a járókerettel. A szomszéd néni fia nemrég hunyt el, és azzal öntöttek bele lelket, hogy megmutatták neki, Zoli bá milyen ügyesen jár a kerettel.
És valóban. Lassan, persze, de nagyon ügyes.

Őt most hazaengedték az ünnepre. Beszélgettem is vele sokat. Egészen jól tartja magát. Nem vidám, amit meg is értek, de az, hogy dolgozik azon, hogy más szemszögből nézze a helyzetét, kicsit lök az alaphangulatán. Nem hagyja el magát. Persze, azért fogy a tütüke, meg a pippanó is, mert ugye, itt most „lehet”. Mindenki elnézi. Senkinek nem volt kedve veszekedni.

Pláne az után, hogy éhgyomorra ittunk étvágygerjesztőt, amire valljuk be, nem volt sok szükségem, de legalább ezután vigyorogtam, mintha konnektorba nyaltam volna, meg beszéltem, beszéltem, és beszéltem. Zoli bá megmutogatta a műlábát, a tolószéket, amivel fennakad mindig az ajtón, mire mondtam, hogy az nekem szék nélkül is sikerül.
Anyukájával összedobtunk egy tök laza ebédet (sült csirke, krumpli, ubi sali meg borsó leves). Ő csinálta a nagyját, de mivel a végére értünk oda, abba legalább besegítettem, és tartottunk egy óriási traccs partit.
Andris a géppel bíbelődött, leszedett, telepített, akármit csinált. Nem értek hozzá.

Aztán összetettük az asztalt, tálaltunk, ettünk-ittunk. Jött a nyuszi is, ami őrületesen sok csokit jelent, meg kis tisztálkodási miniszettet. Hogy a hihetetlen-rózsaszín lakkot mikor fogom elkenni, még nem tudom, de amikor legközelebb Mr. A keresztanyujával találkozunk, felkenem, hogy lássa, használom.


Kávéztunk, beszélgettünk, viszont a tetemes mennyiségű, elfogyasztott kaja után mindenkit megszállt az egészséges chillout. A kávé sem segített. Elindultunk inkább haza, mert AEmber még most (vasárnap, 18:47) is tanul. A metrón felváltva szerettünk volna kikapcsolt állapotba kerülni, ásítoztunk, bágyadtan pillogtunk jobbról balra.
Hazaérve pedig, nemes egyszerűséggel elaludtunk. Csak egy órácskát, és még mindig érzem, hogy szunyálnék.

Kiolvastam az egyik kis könyvemet, nemsokára bejegyzés lesz róla, de azt hiszem, ezerrel rákészülök a holnapi napra.

Ezt írtam vasárnap este, és most jöjjön a hétfő.

Annyira nem vártam a hétfőt, mert előre bejelentették, hogy jön Zoli bá sleppje, azaz az ivócimborái a kocsmából. Éjjel ismét ide-oda forgolódtam, gilisztává gyűrtem a lepedőt, reggel meg már korán kivetett az ágy. Megcsodáltam az ixiáimat, chiliket, parikat, beszedtem a száradt ruhát, elmosogattam, készülődtem.

Lefelé menet elment a busz, úgyhogy Mr. A visszarohant a lakásunkba, hogy lehozza a locsolkodó bűzfiolát, és mondta, hogy addig nem megyek ki az ajtón, ameddig meg nem locsol. Mondott verset – hihihi -, és a fülembe fújt. :)

Mr. A szüleinél a lift azt hittük, sosem ér le a földszintre. Én már vizualizáltam, hogy inkább felmászok a kilencedikre, de ha többszöri nyomásra sem jön, akkor biztos gonosz, ravasz, és mint a Resident Evil című filmben, ellátja a bajunkat. Legalábbis, az enyémet.
Idővel megérkezett, három kissráccal benne, akik betessékeltek minket a liftbe, és míg felértünk, kaptam három verset, és le is fújtak – az egyik fiú nagyon kicsi volt, úgyhogy neki sikerült arcon spriccelnie.
Külön-külön jó illatú kölnik voltak, de extrém pamacsfelhőt húztam magam után a lakásig.

Alig, hogy megérkeztünk, Mr. A eltűnt az anyukájával együtt, és kopogtak. Még három gyerek, úgyhogy újabb három vers, újabb három kölni. Évi (Mr. A anyuja) nem jött elő, ő már sejthetett valamit. Lényeg, hogy nem fogok elhervadni jövő ilyenkorig.

Odabent készülődtünk a sonka-tojás ebédhez, megterítettünk, megjöttek Mr. A unokatesójának szülei. Unokatesóját a barátnője nem engedte fel Pestre. Paff. Ment a nagyüzemi locsolkodás, csoki osztogatás, aztán leültünk enni.
Sonkák, tojás, zöldségek, torma minden mennyiségben, utána pedig, sütemény. Kati eperlekváros islert készített, én ugye, vittem a tojásaimat, Mr. A anyukája pedig, egy különleges almás, piskótás, vaníliás valamit, aminek nem tudom a nevét, de imádom.

Katiék a délután nagyján be is aludtak, és néztük az M1 kínálatot (Oscar), miközben MajdnemAnyósommal csevegtünk.
Aznap is hiába volt kávé, aludni szerettem volna.

Hat felé hazaértünk, és Mr. A nekiállt tanulni. Zoli bá ismerősei addig nem jöttek, míg ott voltunk, de csokitojásom sem maradt volna. Aminek én nagyon örültem, hogy Zoli bá az én linzersütimet viszi kedden magával a kórházba. Ízlett neki nagyon, külön kérte, és ez nagyon jól esett.



Csokikat kaptunk minden mennyiségben. Mondjuk, a mi családjaink a gyerekeken kívül soha senkinek nem adott ilyenkor ajándékot.






A két kép csak látszólag ugyanolyan. Amellett, hogy Mr. A anyukája nagyon figyel a lakás díszítettségére, még arra is jutott ideje, hogy az én nyuszim rózsaszín tojást és fiú nyuszis csokit hozott, míg páromnak fiús, fehér tojás, és lány nyuszi.
Közeli a lényegről:



Ennyit a mi kétnapos ünnepünkről. Remélem, nektek is jól telt el, sok locsolótok volt, meg piros tojás, meg minden egyéb. ;)

10 megjegyzés:

  1. Milyen jó, hogy felétek ennyire tartják a locsolkodást - nálunk semmi ilyesmi nem volt. Nem mintha hiányozna, de kedves dolog lehet, és akkor még azt sem bánnám, hogy egész nap bűzölgök :) A sütijeid meg nagyon jól néznek ki, emelem kalapom, hogy képes vagy ennyit maszatolni velük. Én nem tudnék :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Furcsa volt, mert tavaly nem voltak ennyien. Mondjuk, én a hagyományos leöntelek egy kis vízzel típus vagyok, a pamacsillat annyira nem, de ez is valami. :)
      Szeretem a pepecs munkát. :D

      Törlés
  2. Tegnap nálunk is non stop vendégek és locsolók voltak, annyira pacsuli illatom volt,h a vége fele már fulladoztam. A kávé nekem se segített az álmosságon, viszont az este ittam Pepsit, és hajnali 4kor még néztem a plafont mérgesen...
    A CD-s deo nekem nem vált be....iszonyat alkohol szaga volt,és nem is használt.
    Mennyi csoki te jó ég! *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most, hogy írod, igen alkoholos illata van, és nem is tudom, mire emlékeztet így hirtelen. De valami félig kellemes emléket hoz elő. Még arrébb van a használata, mert még a karácsonyi cuccokból élek.
      A csoki még tartja magát (zavar van az erőben).

      Oh, nálunk is ment itthon a kóla, de szerintem már mindegy volt. :D

      Törlés
  3. Milyen aranyosak a tojás és pillangó formájú sütik! És milyen aranyos, hogy Mr.A. anyukája külön figyelt arra is, hogy ki milyen csokit kapjon:)
    Örülök, hogy jól telt a húsvétozás!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit beteg tojásformák, de az ízen nem változtat. Ő neki van ideje ilyen apróságokkal is foglalkozni amúgy. Nem mindegy kinek mi jut. :D
      Jó volt, főleg Mr. A apuját látni.

      Törlés
    2. Figyelj, míg felismerhetők addig gond egy szál se:) Az én "nyuszi" pogácsáimat mindenki mindent mondott csak nyuszit nem:D Szóval a tieid tökéletesek ebből a szempontból:) Na meg igen az íz a fontos:)

      Törlés
    3. Oh, köszönöm. De a pogijaid tök aranyosak a kis malac... akarom mondani nyuszi pofijukkal. :D
      Az íze jó lett. Mert ezt bizony, úgy kevered, ahogy szeretnéd! :)

      Törlés
  4. Mennyi csokiii, de jó! Nagyon jó volt a húsvét nálatok és nem csak a csokik miatt, de az biztos hogy kiszáradni sem fogsz! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, hogy vagyok a csokival. Egészen szerelmetes viszony fűz hozzá. :D
      De nem, ettől függetlenül is jól éreztem magam.

      Törlés