Amikor először találkoztam a nevével, emlékszem, az egy Cinema
magazin volt, szóval nem most történt. Ez a kezdő kép volt az újságban, és
egyből megbabonázott, nem is tudom, hányszor olvastam el azt a cikket. S bár én
nem találom magamban a „femme fatale-t”, attól még bújkálhat bennem valahol,
főleg, ha elképzelem, hogy álmaimban lehetek ő. – Hű, ez így eléggé soványan
hangzik, viszont rengeteg nőnek példakép lett, egy tipikus vamp, ami
kihalófélben van manapság.
Merlene 1901. december 27-én született Berlinben, Marie
Magdalene Dietrich néven. Apja, Louis Dietrich rendőr volt, édesanyja a neves
óragyártó Felsing család sarja volt, Wilhelmine Elisabeth Josephine Felsing.
Születési ideje egészen az ötvenes évekig csalás volt, ugyanis
Marlene három évet letagadott korából.
Mivel gyerekkorát átlengte a poroszos szigor, ezért egész
életében a szabályok ellen küzdött.
Szülei eredetileg zenei neveltetést szántak neki, és érettségi
után a berlini zeneakadémia hallgatója volt egészen addig, ameddig íngyulladása
nem lett. Ezután Max Reinhard színiiskolájának növendéke volt.
A biszexuális Marlene egy visszaemlékezésében mesélte el, hogy a
húszas években gyengéd szálak fűzték egy osztálytársnőjéhez. Ő vezette be ebbe
a világba, s bár nem tudta, mi történik vele, izgalmas kalandnak fogta fel az
egészet.
1923-ban férjhez ment Rudolf Sieber filmproducerhez, aki kisebb
szerepekkel látta el a feltörekvő színésznőt. Tőle született Maria nevű lánya.
A kislányt, Dietrich karrierje miatt sokáig apja nevelte.
Saját bevallása szerint, Marlene-nak ez volt élete
legtökéletesebb kapcsolata, a frigy házasságtöréssel ért véget, hiszen a férj
megcsalta egy orosz színésznővel.
Lányuk, Maria Riva néven vált ismertté, televíziós
személyiségként Amerikában.
A húszas évek vége jelentette Marlene számára az igazi áttörést.
1929-ben a Kék angyal (Heinrich Mann) címszerepe jelenti a filmtörténet
lehitelesebben alakított vamp figuráját. A kétnyelvű film lett az út a
világhírnév felé. Gyengéd szálak fűzték a film rendezőjéhez, Josef von
Sternberghez is. Vele utazott Amerikába, és a Paramount Pictures-szel kötött
szerződés miatt, sorra jöttek ki filmjei.
1931-ben Oscarra jelölték a Marokkó című filmbeli szerepéért.
Munkatársával, Gary Cooperrel is összegabalyodott egy rövid viszony erejéig.
Szerelmi életét, hódításait nem lehet leírni, és pár szóban
összegezni, mint amekkora helyet engedélyez a blogger. Viszont, rengetegen
megfordultak kegyeiben: Mercedes de Acosta, John Gilbert, akiket Greta Garbo
mellől happolt el. Douglas Fairbanks Jr, aki nyolc évvel volt nála fiatalabb.
James Stewart és John Wayne is kellemes emlékeket őrzött róla. Hírbe hozták
Joseph Kennedy, az USA angliai nagykövetével is.
1937 és ’4a között Remarque (író) oldalán mutatkozott, viszont
Marlene kilengései és a Remarque féltékenykedése barátsággá kovácsolta a
kapcsolatukat.
Viszonya volt Ona Muson, és Claudette Colbert, Margo Lion
színésznőkkel, valamint összeboronálták Ernest Hemingway és G. B. Shaw írókkal
is.
Jean Gabin csatlakozott a francia ellenálláshoz, ezért ő is
tenni akart valamit.
1936-ban válaszút elé került, és Hollywood mellett tette le a
voksát, mert nem kívánt a náci Németországban forgatni. Goebbels többször is
megkörnyékezte visszautasíthatatlan ajánlatokkal, de Marlene folyton nemet
mondott, mígnem három évvel később felvette az amerikai állampolgárságot.
A frontvonalban tartott előadásokat a katonáknak, így utazott
egyszer haza, amikor találkozhatott újra a családjával.
A második világháború alatti antifasiszta tevékenységéért később
megkapta a Szabadságért érdemrendet, a legnagyobb, civilnek adható, amerikai
kitüntetést. 1950-ben pedig, a Francia Becsületrend lovagja lett.
Ötvenhárom után kizárólag énekesnőként lépett közönség elé.
55-től kb. tíz éven keresztül Burt Bacharach volt zenei kísérője.
A hatvanas évek elején forgatta utolsó nagy filmjét, Ítélet
Nürnbergben címmel.
Élete derekán egyre inkább az alkohol rabjává vált. 1979-ben,
legutolsó filmszerepét tolószékben játszotta. Ezután visszavonult párizsi
lakásába.
1992. május 6-án, kilencven évesen halt meg Párizsban.
Életéből 2000-ben készült film. ’978-ban írt életrajzi könyvét, Tiétek az életem címmel itthon is
kiadták. Lánya is írt róla könyvet, amely nagy sikert aratott. 2002-ben Berlin
díszpolgára lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése